Ez hihetetlen, gondolta a vadász alig telt el két hét az utolsó havazás óta, s már tavaszodik. Nem volt lehetősége kijönni az utóbbi időben, és most hogy végre kiszabadult rácsodálkozott a természet megújulására. Azt a városban is érezte, délutánonként már a nagykabát lekívánkozott az emberről, de igazán itt kint az erdőn tudta megtapasztalni, hogy a tél végérvényesen elvesztette a csatát, és felülkerekedett a tavasz. A bodzabokrok kizöldellése a mogyoróbokorról lelógó barka és a tölgyesben foltokban   előbukkanó odvas keltike már a megújulást jelezte. A vadász az egész délelőttöt erdei sétára szánta, élvezte a fák közé bevillanó napsugarak erejét, hallgatta azt a koncertet amit az erdei madarak adtak elő, a rigók cinkék vörösbegyek Ilyenkor eszeveszett munkában voltak, mindegyik a legjobb fészket kereste, vagy a tavalyi megkopottat újította fel, sietni kell, nemsokára szükség lesz rá ha jönnek a fiókák. Sándor, autóját a vadászháznál hagyta, hogy gyalog járhassa be a területet, csak huszonkettes kispuskáját és a kereső távcsövet vette magához, hátha kóborló rókával találkozik. Az éjszaka párás lehetett ezért az avar nem volt száraz halkan lehetett közlekedni. Az erdei úton haladva beszippantotta a friss levegőt, és kellemes erőtől duzzadó érzés járta át a testét. Benézett a fák közé, túrásokra lett figyelmes. Vaddisznók csinálták az éjjel élvezték, hogy a talaj már nem volt megfagyva és átdolgozták. Kifinomult szaglásukkal megérezték, hogy a tavaly lehullott tölgy makkokból már egy kettő csirázni kezdett, és ez nekik finom csemege volt. Lassan ment és néha megállt, hallgatózott, hátha valamerről mozgást ágreccsenést neszezést hall. Ilyenkor távcsövével körbenézett, keresve az erdő vadjait. Az egyik ilyen megállásnál őzekre lett figyelmes körülbelül hatvan méterre álltak a fák között, suta volt egy gidával. Ők is észrevették a vadászt figyelték de nem mozdultak. Kíváncsiak voltak a jövevényre, és a suta azt gondolta, hogy biztonságos távolságban vannak. Még téli ezüstszürke bundájuk volt rajtuk, majd a tavaszi vedlés után fognak bebarnulni. A nézelődés nem tartott sokáig ahogy a vadász megmozdult a vadak tovább ugrottak. Ment tovább és nemsokára egy nagy tisztáshoz ért, a fák takarásában kilesett, a vadak nem érezhették meg jó szele volt. Szarvasok keresték a korai első fűszálakat, lelkesen pásztázták a területet. A tarvadak közül egy két állat mindig figyelt amíg a többiek ettek és aztán váltották egymást. A bikák legtöbbjének a fején még díszelgett az agancs, de volt olyan idős állat aki már elvesztette. A rudli legalább negyven állatból állt, békésen megtűrték egymást bár a bikák távolabb álltak a tarvadaktól. A vadász úgy vélte az állatok szépen átvészelték a telet, jót tett nekik a bőséges etetés amit ínséges időkben kaptak. Nem zavarva őket továbbhaladt a takarásban, úgy gondolta megnéz egy közeli szórót, ezért balra fordult egy elágazásnál, de meg is állt egyből mert neszezést hallott. Egy nagy tölgyfa kérges törzse mögé lépett ,és távcsövével a zaj irányába nézett. Körülbelül ötven méterre, egy tuskó mellett meglátott egy kifejlett szép rókát, amint éppen egy télen elhullott muflonbárány maradványaiból próbált még valami ehetőt kikaparni. A vadász lassan nyugodtan vállához vette a huszonkettest, és megcélozta nyílt irányzékkal a rókát. Az öreg ravaszdi a lövés hatására összerándult és eldőlt. A vadász odament hozzá és megállapította, hogy már tényleg koros volt, de a bundája még szép volt. Majd visszajön érte autóval és beviszi a vadászházhoz. Addig nem lesz baja, legfeljebb vaddisznók rágnák meg, de azok most a sűrűben alszanak, és majd csak szürkületkor indulnak útnak. Visszament az erdei útra, hogy elérje a szórót. Távolról terepjáró hangjára lett figyelmes, és hallotta, hogy feléje közeledik. Ez Bálint lesz a vadőr megvárom. Amíg a kocsi megérkezett barátjára Zoltánra az előző vadőrre gondolt. Már több mint két éve volt, hihetetlen hogy megy az idő. Arra a napra tisztán emlékezett, amikor azt az őrült franciát agyon kellett lőnie barátja házának udvarán, hogy megmentse őt saját magát és barátja családját. Szegény Zoltánt és Esztert nagyon megviselték az események, nem sokkal később úgy döntöttek eladják a házat és inkább a vadőr szülőfalujába költöztek, a határszélre. Meg akartak szabadulni a sok rossz emléktől, remélte sikerült nekik. Költözés után fél évvel Zoltán felhívta a vadászt, elmondta, hogy kapott munkát traktorosként egy gazdánál, jól vannak, a gyerek is jól van, Eszterrel már szépen berendezkedtek, és Borisz is megvan. De még sok álmatlan éjszakájuk van, nehezen felejtenek. Amíg ezen gondolkozott odaért hozzá Bálint, leállította a terepjárót és szívélyesen üdvözölte Zoltánt. Zömök negyven év körüli kedélyes ember volt, körülbelül másfél éve dolgozott itt miután Zoltán elment. Azelőtt sokfelé megfordult saját mondása szerint szerette a csavargóéletet. Volt asztalossegéd favágó éjjeliőr postás aztán elvégezte a vadászati iskolát és utána vadőrként dolgozott, de sehol sem bírta ki öt évnél tovább. Itt meg voltak vele elégedve, lehetett rá számítani, munkáját elvégezte. Családja nem volt habár tartozott hozzá valaki egy középkorú kis tacskó, aki most is vele volt és éppen a hátsó ülésen aludt. Ők ketten laktak a vadászház melletti kis szolgálati lakban. –  Jó napot Sándor úr ezen a szép tavaszi napon. – Köszöntötte a vadászt Bálint. – Mostanában ritkán látom tán sok a dolga? Pedig maga nyugdíjas több ideje van mint másnak. – mondta nevetve. – Hej ha én nyugdíjas leszek egész nap csak újságot fogok olvasni meg tévét nézni. – Na jó azért a kocsmába is elmegyek, hogy halljak valami okos szót is.– Rendben Bálint kívánom, hogy így legyen. – mondta a vadász.– Látott  Sándor úr valamit séta közben? – Igen az öreg tölgyesben láttam két őz tar vadat, lejjebb meg a déli tisztáson volt egy jó nagy szarvasrudli éppen legelésztek, egy két öreg bikának már nem volt meg az agancsa. – Hát nekem meg szerencsém volt. – mondta a vadőr hátrament és a platóról leemelt egy szép hullott agancsot. –  Ez az első idei agancs amit találtam. –  A vadász gratulált kezébe fogta érezte a súlyát nézte, hogy az agancstő  széles volt a szár vastag és a koronában is szépen voltak ágak. –  Ez a bika ősszel még szebb lesz valaki jól jár vele ha meglövi. – mondta a vadőr. –  És Bálint a másik szár nem lett meg? – Hát összekerestem a környéket, de nem találtam. –  De nem mondom meg hol volt mert maga biztosan megleli – mondta nevetve. –  Beviszem a vadászházba berakom a többi közé. –  Bálint ha már találkoztunk bevihetne még egy rókát is, az előbb lőttem itt van nem messze. –  Rendben nézzük meg – mondta a vadőr, kinyitotta a kocsiajtót és beszólt. – Nudli gyere munka van. A kutya kiugrott és egyből körbeszagolt aztán izgatottan ugatni kezdett és a róka irányába nézett. –  Mehetsz Nudli. – mondta a vadőr a kutya csak erre várt megiramodott, és nemsokára a rókához ért, körbeszagolta megugatta aztán a muflon maradvány kezdte érdekelni, de addigra már Bálint is odaért és pórázra tette. – Szép lövés gratulálok. Huszonkettes puskához képest egész komoly a sérülés ezen a rókán. Milyen töltényt használt Sándor? – Nagyon jó márkájú, a dobozán egy darázs van ismeri? – Hallottam már róla azt mondják még egy süldővel is elbánik. –  Hát Bálint lehet, hogy így van, de én azt mondom, hogy nagyvadra nagy golyós fegyverrel kell vadászni. A vadőr nem vitatkozott, ennyiben maradtak. A rókával visszamentek az autóhoz, Nudli kicsit morgott szívesen maradt volna még a muflonnál, de a vadőr rendre utasította, és betessékelte az autóba. – Én is lőttem két rókát a héten, –  mondta Bálint, holnap kihívom az állatorvost vigye el őket bevizsgáltatni. – Szerencsére nincs veszettség az állományban, de a vizsgálat kötelező. –  Rendben Bálint én elköszönök még ráérek megnézek egy közeli szórót. Elbúcsúztak egymástól a vadász elindult a nyiladék felé Bálint pedig beült az autóba, hogy a vadászházhoz induljon, de meggondolta magát és a vadász után kanyarodott. – Sándor úr. – mondta mikor mellé ért. –  Elfelejtettem még valamit mondani. – Maga jól ért a fegyverekhez, segíthetne egy dologban. –  Miről van szó Bálint? –  Tavaly ősszel egy új vadászt vettek fel hozzánk, kezdő még és nekem panaszkodott, hogy a puskája nem megbízható egyszer eltalálja a vadat egyszer nem. Megnézné alkalomadtán a fegyvert? – Én annyira nem értek hozzá hátha valamit észrevesz rajta. –  Rendben van a héten ráérek hívjon fel és a lőtéren megnézzük. – Köszönöm szólok neki viszlát. A vadász még egy órát sétált az erdőben megnézte a szórót is, már nem látott semmi érdekeset, úgyhogy visszament a vadászházhoz. A vadőr kocsija bent állt, biztosan a déli pihenőjét tartja, gondolta, és ő is hazaindult. A kocsiban vezetés közben átgondolta a délelőttöt, újra átélte a kellemes pillanatokat, és nemsokára hazaért.

Ebéd után ledőlt egy fél órára aztán átnézte üzeneteit. Az Akadémiáról jött egy megkeresés, amit megnézett. Az utóbbi két évben eléggé megváltozott az élete, ez a munka amit elvállalt az iskolában a fiatalokkal való foglalkozás nagyon tetszett neki, pedig a kezdetek nem voltak valami rózsásak. A rektorral való első beszélgetése elég hűvösre sikerült, Kálnoky doktor éreztette vele hogy ő csak kizárólag Kárpáti miniszter úr kérésének tesz eleget, avval hogy biztosítja a vadásznak az óraadást az Akadémián. Szerinte a tanítás csak képzett tanárokkal képzelhető el. Sándor elmondta, hogy ő csak kötetlen beszélgetést tervez a diákokkal, és megfelelő érdeklődés hiányában eláll az óraadástól. Miután megállapodtak egymással, a vadász heti egyszer két órát kapott a beszélgetésre és fakultatív jelleggel. Az első alkalommal négyen jöttek, három fiú és egy lány volt a csapat. A vadász bemutatkozott és kérte, hogy ők is mondják el kicsodák és honnan jöttek. Ezután elmondta nekik hogy mivel foglalkozott aktív életében, és azt kérte, hogy kérdezzenek tőle amit akarnak, ő mindenre válaszol.

 Először nagy csend lett, aztán az egyik fiú megkérdezte volt e már életveszélyben a másik azt kérdezte ölt e már embert, és jöttek a kérdések. A vadász őszintén elmondott mindent, hamar letelt az idő. A következő órán már tízen voltak és elterjedt a hír, hogy egy érdekes ember tart órákat, és a létszám egyre gyarapodott. A vadász sok mindenről beszélt ezeken az órákon. Elmondta, hogy annak idején gyerekkorában a sok eltöltött idő az erdőben, nagyon segített neki később a kiképzés alatt, hogy jó eredményeket érjen el. Ott tanulta meg kiskorában hogyan kell megismerni a környezetet hogyan lehet nesztelenül mozogni benne, apró jeleket felismerni, felkészülni a váratlan helyzetekre, mindig egy lépéssel előbbre tartani mint az ellenfél. Beszélt még arról hogyan lehet bűnözői körökkel együttműködni ha kell, hogyan lehet kiismerni az ellenfelet, gyenge pontokat felfedezni. Minden témánál saját múltjából kiragadott példákat mondott el, amiket a diákok szívesen hallgattak meg. Nem sokára kevésnek bizonyult  a heti egy alkalom és mivel a rektorhoz is jó visszajelzések jöttek az érdeklődésről, engedélyezte a heti két alkalmat, de abban megállapodtak a tavaszi vizsgaidőszakban a vadász szünetelteti az órákat, hogy a diákok a kötelező tananyaggal foglalkozzanak. A vadász is örült ennek a döntésnek így az erdőre többször kimehetett ebben az időszakban. Az email amit az akadémia küldött, meghívó volt egy jövő heti rendezvényre amit Kárpáti miniszter tiszteletére rendeznek, mivel meglátogatja az iskolát. Kértek visszajelzést ezért a vadász visszaírt, hogy elfogadja a meghívást és részt vesz a rendezvényen. Délután még az internetet böngészte, arra gondolván, hogy a Mercedest, mivel jövő héten vizsgára megy négy éves lesz  lecseréli egy újabbra. Nézegette, hogy a mostani G Mercedesek mit tudnak milyet érdemes venni, de mivel a műszaki adatok felét sem értette úgy döntött hogy vizsga után a márkakereskedésben kér tanácsot. Másnap reggel futás után hazaérve látta, hogy üzenete van telefonján. Bálint volt a vadőr visszahívást kért. Miután felhívta a vadőr megköszönte a hívást. – Sándor úr azért kerestem mert azt ígérte, hogy annak a kezdő vadásznak megnézi a puskáját akiről beszéltem. Ráérne ma délután? – Rendben van délután kettőkor ott leszek a lőtéren, ha jó neki. –Persze ott lesz és én is jövök. Köszönöm Sándor úr akkor délután. –  A megbeszélt időben a vadász megérkezett a vadásztársaság kis lőterére ami a vadászháztól körülbelül kétszáz méterre volt kialakítva, százötven méter hosszúságban a kis tisztáson. Egy kis faház állt, amiben lehetett  egy asztalt és két széket találni, ezeket Bálint már kivette és a kijelölt helyre tette. Az asztaltól száz méterre egy tartóra lehetett a lőlapot kitenni. A vadőr bemutatta Sándornak az illető vadászt akinek problémája volt puskájával. Negyven év körüli úriember volt, aki elmondta, hogy egy éve vadászik a puskáját Ausztriában vette újonnan, kérte Sándort hogy nézze meg. A vadász kezébe vette a puskát egyből látta, hogy nagyon kiváló osztrák gyártmány, német céltávcsővel szerelve. Ismerte a márkát az is tökéletes volt. A puska kalibere 30 06 os volt. Jó választás nekem is ilyen van, gondolta. Finoman megmozgatta a távcsövet szilárdan állt a helyén. – Uram ez a puska egy kiváló gyártmány a távcső is tökéletes választás hozzá, nem lehetett olcsó. – Ez igaz. – mondta a másik vadász, – ezért nem értem hogy mi a probléma. – Lőjünk vele próbát. – mondta a vadász, Sándor elküldte a vadőrt, hogy a lőlapot vigye ki és tegye a tartóra, utána menjen biztonságos oldaltávolságra. A vadász letette a fegyvert az asztalra, leült az egyik székre a másikra a kollégát ültette. A puskából kivette a zárdugattyút belenézett a csőbe, és utána a céltávcsőbe, mindkettővel a lőlap irányába. Aztán a fegyvert összeszerelte és nála levő oldaltáskából kivett egy keresőtávcsövet és egy kis félig tömött zsákocskát ami homokkal és habszivacstörmelékkel volt töltve. Ezt a lő zsákot a puska előagya alá tette a távcsővel pedig megnézte, hogy Bálint biztonságos helyre ment. Kért szomszédjától egy lőszert belehelyezte a puskába, kibiztosította a fegyvert, célra tartott és meghúzta a ravaszt. Lövés után kiürítette a fegyvert és letette az asztalra, majd a távcsővel megnézte a lőtáblát. A lövedék a tízesbe a tábla fekete részébe talált. Tökéletes lövés, gondolta. Kért még egy lőszert azt is ellőtte ugyancsak a tízesbe. Átadta szomszédjának a távcsövet ,hogy nézze meg ő is a lövések helyét. A másik vadász is látta a pontos lövéseket. – Uram a puskája tökéletesen működik, jól be is van lőve, állítani nem kell rajta, de most az a kérésem, hogy ön is lőjön vele. A vadász  Bálintnak kiáltott, hogy a lőlapon ragassza le az eddigi lövéseket, és kiabáljon hogyha biztonságos helyre ment. Helyet cserélt a két vadász, Sándor elvette a lő zsákot az asztalról és miután Bálint kiabált, hogy készen van, megkérte az úriembert tegyen lőszert a fegyverbe célozza meg a táblát és lőjön, ugyanúgy mint az erdőn. Lövés közben a vadász figyelte szomszédja mozdulatait, hogy tartja a puskát. Lövés után megnézte a céltáblát, és azt tapasztalta, hogy a lövedék a középponttól körülbelül tíz centiméterre balra vágódott bele a lapba. Kérte a vadász  kollégáját lőjön még egyet, és végig figyelte a mozdulatokat. A lövedék most jobbra ment a középponttól tíz centiméterre. Az úriember már elég ideges volt, az eredménye miatt. A vadász nyugtatta. – Figyeltem a mozdulatait a lövések alatt és szerintem rájöttem a hibára. – Kiabált egyet Bálintnak hogy cseréljen lőlapot. Miután megkapta a választ, hogy kész a lő zsákot letette az asztalra, kérte szomszédját, hogy helyezze a betöltött puska elejét az elő agynál a zsákra. – Most pedig a bal kezével ne fogja meg a fegyvert csak tartsa célra és jobb kezével húzza el a ravaszt. – mondta a vadász. A lövedék most pontosan a tízesbe vágódott. Az úriember boldogan nézett Sándorra hogy végre célba talált. –  Figyeljen ide most elmondom mi történt. – a vadász nyugodtan érthetően beszélt. –  Önnek a fegyver tartásával van a baja. –  A bal kezével amivel feltámasztja a puskát szorosan megmarkolja az előagyat. Ez hiba mivel ezáltal amikor elhúzza a ravaszt a puskát elránthatja oldalirányba. A bal kéz csak a biztos alátámasztáshoz kell a tenyér legyen félig nyitott. Ugyanis lövéskor a fegyver oldal irányba nem mozdul el csak le -fel irányba tud elmozdulni. Ezt a mozgást pedig a tenyerünk lágy részei elnyelik, úgy mint a lő zsáknál a puha részek. Érhető amit mondtam? Kérdezte a vadász. Az úriember bólintott, de látszott rajta hogy még nem teljesen nyugodt. – Fogunk még egyet lőni, de egy kicsi szünetet tartunk. – Kiáltott egyet Bálintnak hogy cseréljen lőlapot, és gyújtson rá mert most pihenőt tartanak. – Ön dohányzik? – kérdezte szomszédját a vadász. Már nem, egészségügyi problémák miatt orvosom tanácsára leszoktam, de van nálam cukorka. Kér egyet? –Köszönöm, én nekem is abba kellett hagyni, de néha hiányzik. Mondja mivel foglalkozik, ha nem titok. – — Építész vagyok, a vadászat gyermekkori álmom volt, úgy terveztem ha már időt tudok rá szakítani megpróbálkozok vele, és mivel jól érzem magam kint a természetben, ki tudok kapcsolódni a napi munkából. – Beszélgetés közben a vadász látta, hogy az úriember kezd megnyugodni, még szóval tartotta egy két percig aztán kiabált Bálintnak hogy figyeljen mert lövés lesz. A lő zsákot elvette, és kérte, hogy a kolléga feltámasztásból lőjön úgy ahogy megbeszélték, a bal tenyér támasztáskor legyen félig nyitott. A lövés sikeresen célba talált, és így a lőgyakorlatot be is fejezték. Az építész nagyon megörült, hogy sikerült problémáját meg oldani, közben Bálint is visszaért hozzájuk a lőlapokkal amit az úriember elkért emlékbe. – Sándor úr én mondtam, hogy maga nagyon ért a fegyverekhez, szólhatok máskor is ha valakinek problémája van a puskájával? – Kérdezte a vadőr. – Persze ha ráérek segítek, nekem is jó egy kicsit gyakorolni. – Az építész megkérdezte Sándort hogy mennyivel tartozik, de Sándor elhárította az anyagiakat, ő csak segített mint egyik vadász a másiknak. Az úriember megköszönte és átadott neki egy névkártyát felajánlva segítségét építési ügyekben. A vadászház felé menet még a vadászatról beszélgettek Sándor figyelmeztette az építészt, hogy ha hazamegy tisztítsa ki a fegyverét, mert biztosan tele lett a cső lőpormaradékkal. Ennyiben maradtak, az úriember elköszönt sietős dolga volt, a vadász és Bálint még maradtak, és a vadőr kérdőre vonta Sándort. – Mondja csak miért nem kért pénzt hiszen megcsinálta a munkát. Én biztosan megkértem volna az árát, mindig elfogadom amit adnak. –  Igaza van Bálint fogadja csak el a pénzt de nekem ez nem munka hanem szórakozás. – Furcsa egy emberek maguk vadászok, de maguk tudják. – A vadőr még morgott egy kicsit, aztán megnyugodott, a vadász meg mosolygott a bajusza alatt. –Tudja mit, meghívom egy kávéra. – Mondta Bálint,  – menjünk be a vadászház konyhájába ott van a kávéfőző. –  Rendben köszönöm. A vadőr beindította a kávéfőzőt amíg főtt a kávé a szobából kiengedte kutyáját aki boldog farokcsóválással jelezte, hogy tetszik neki a szabadulás az unalmas szobából. Kiszaladt a rétre tett egy nagy kört és ugatással jelezte, hogy itt ő az úr. A vadőr elégedetten nézte kutyáját látva, hogy milyen jól érzi magát. Évek alatt összeszoktak egymással a kutya szolgálta a gazdát, és cserébe szeretetet gondoskodást kapott. – Látom Bálint jól megvannak Nudlival, mondta Sándor. – Igen és tudja meg nagyon sokat segít nekem a vadászatban. – Már előre jelzi a vadat mielőtt meglátnám, és a sebzettet is nagyon jól megtalálja. –  Nem véletlenül szól úgy a mondás, hogy eb a vadász kutya nélkül. – A beszélgetés közben már lehetett érezni a kifőtt kávé kellemes illatát, úgy hogy Bálint fel is szolgálta a vadásznak és magának, és kávézás közben rá is gyújtott egy cigarettára. – Mondja csak Sándor úr volt magának is kutyája? – Kérdezte a vadőr.

 – Gyerekkoromban nagyapám kutyáját nagyon szerettem, sokat voltunk együtt vadászni, de én csak barát lehettem nála a gazda nagyapám volt nagyon hallgatott rá. Aztán felnőtt koromban mindig másfelé dolgoztam nem tudtam volna a kutyával foglalkozni. De én is tisztában vagyok vele hogy egy jó kutya nagy segítség a vadásznak. Az én koromban már nem érdemes kutyára gondolni, mert ha történik velem valami, nem lesz aki gondozza. – Úgy beszél mint egy vénember, közben meg majd kicsattan az egészségtől, – mondta nevetve Bálint. Hallottam ám magáról Sándor úr maga nem egy egyszerű nyugdíjas. – Mit hallott rólam? – Kérdezte a vadász. – Hát Tenke a fővadász mondta, hogy az előző vadőrt és a családját mentette meg egy őrült embertől, aki meg akarta őket ölni. – Ez igaz, de már régen volt, és remélem már nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznom életemben, bár a sors útjai kifürkészhetetlenek. – A vadőr elgondolkozott aztán megszólalt.  – Én nem tudom, hogy képes lennék e ilyen helyzetben helytállni, bár magamat azért már meg kellett védenem egyszer kétszer, de másokért még nem kellett kiállnom. – Remélem nem kerül ilyen helyzetbe, de ha mégis akkor mindig hideg fejjel felmérve az erőviszonyokat kell cselekedni. Még volt egy kevés kávé a csészékben, amit csendesen elfogyasztottak, aztán Bálint megszólalt. – Hát nekem már készülnöm kell nemsokára kísérek egy vadászt a lesre. Remélem ízlett a kávé, máskor is szívesen látom. – Mondta a vadőr. Aztán az ajtóból visszafordult és csak annyit mondott. –  Sándor úr én csak azt gondolom, hogy nem szeretnék az ön ellensége lenni. – A vadász megköszönte a kávét elbúcsúzott, beült az autóba és hazaindult. Az erős délutáni forgalomban lassan haladt, de nem bánta nem sietett, bekapcsolta a rádiót és hallgatta a zenét, közben a madárfüttyös erdőre gondolt. Egy kicsit irigyelte Bálintot, mert ő mindig kint él az erdőn, odaköti a munkája ami még szórakoztatja is. Ő is gondolkozott rajta hogy teljesen vidékre költözik amikor nyugdíjazták, de aztán a városi élet mellett döntött. Most már nem bánta, hiszen így az akadémián is könnyebben tudott órákat adni, és az erdőre is kijöhetett, azért szakított rá időt.

Pár nap elteltével eljött az akadémiai rendezvény ideje. A vadász kíváncsian várta  hogy milyen program lesz, ezért időben megérkezett, a helyszínre. Az aulában már nagy nyüzsgés volt, természetesen az összes tanár a helyszínen volt, a rektor idegesen irányította a szervezőket, mindig volt még valami apróság amit helyre kellett rakni. A színpad szépen fel volt díszítve, az emelvénynél még a mikrofonokat kellett beállítani, a nézőtér padsorai már majdnem tele voltak a diákokkal, akik persze nem tudtak csöndben maradni ,mindenkinek volt egy két szava a másikhoz. A tanárok az első sorban kaptak helyet, ezért a vadász is odaült. Üdvözölt egy két kollégát akit már ismert, de voltak számára ismeretlenek is. Nemsokára megérkezett a miniszter, , természetesen a rektor kíséretében, volt vele még három kísérő helyet foglaltak a színpadon, és Kálnokyi rektor úr az emelvényhez lépve üdvözölte a meghívottakat. Megköszönte a miniszter úrnak, hogy megtisztelte látogatásával az intézményt, méltatta vendégének kivételes munkáját amit az ország érdekében elvégez, és még számos teendője mellett az oktatásra is odafigyel. Amíg a rektor beszélt a vadász figyelte a minisztert. Két éve találkozott vele, amikor Kárpáti rábeszélte a fiatalokkal való foglalkozásra. Külsőleg nem változott bár lehet, hogy egy két barázdával több ránc lett a homlokán. Miután a rektor befejezte beszédét a miniszter is az emelvényhez lépett, megköszönte a meghívást dicsérte az intézmény munkáját és sok sikert kívánt a további munkához. A beszédek után egy kis műsort adtak az iskola tanulói és ennek végeztével a miniszter a tanári karral elvonult egy kisebb terembe ahol álló fogadás keretein belül beszélték meg a teendőket. A rektor egyenként bemutatta Kárpátinak a tanári kar tagjait. Amikor a vadászhoz ért, a miniszter ennyit mondott. – Köszönöm Márk de Búzás urat jól ismerem. –  És baráti öleléssel fogadta, mint régi jó ismerőst, a tanári kar nagy meglepetésére. – Sándor szeretnék magával beszélni kérem maradjon még, – mondta a vadásznak, aki bólintott. A bemutatások után többen köztük a vadász is megkóstolták a szendvicseket a miniszter a rektorral és két helyettesével elvonult tárgyalni, megbeszélték az iskola támogatási tervét anyagi lehetőségek biztosítását. A rektoron látszott hogy meg van elégedve a hallottakkal, és a helyettesek is sűrűn bólogattak. Húsz perc elteltével Kálnoky odalépett a vadászhoz és kérte, hogy menjen be a rektori irodába már várja a miniszter. A szobában a vadászt Kárpáti felállva várta két pohár pezsgővel a kezében. – De örülök  Sándor hogy újra találkoztunk. – kezdte a miniszter. –  Képzelje van egy szabad félórám végre kötetlenül beszélgethetünk. – Köszönöm miniszter úr a megtiszteltetést.  – mondta a vadász, elfogadva a pezsgőt, koccintottak és felhajtották az italt. – Üljünk le beszélgetni, hogy van, hogy mennek a dolgok? – Köszönöm kérdését nagyon örülök, hogy elvállaltam a felkérését az akadémiai munkára, nagyon tetszik. Sok jó képességű fiatalt ismertem meg ezalatt a két év alatt, és mondhatom nagy az érdeklődés a beszélgetős óráimon. – Meséljen Sándor az óráiról. – Hát a diákokat nagyon érdeklik a régi esetek amik velem történtek meg, érdekli őket hogyan ment régen a kiképzés, hogy tudtam magam felkészíteni a nehéz helyzetekre. – Hát erre én is kíváncsi lennék, mondja el, – kérte a vadászt Kárpáti. – Nézze miniszter úr nekem meggyőződésem, hogy fiatal koromban az erdőn eltöltött sok idő, nagyon sokat segített a későbbi munkámban. Ott tanultam meg a nesztelen mozgást az álcázást a környezet tanulmányozását, az órákig tartó mozdulatlan megfigyelést. Ott jöttem rá hogy milyen zörejekre kell figyelni, és mikor játszik a szél velünk. Ott tanultam meg hogy még szürkületben is meglássam a célpontot, figyeljek a széljárásra, hogy a vad ne érezzen meg idő előtt. Az érzékszerveim látásom hallásom az erdőn élesedett ki. A vadat legyőzni saját élőhelyén, az ám a kihívás. Persze Nagyapám is nagyon jó tanítómester volt. Emlékszem amikor először kivitt a lesre, én állandóan azt hittem, hogy jön a vad, az öreg félálomban morgott rám hagyjam őt nyugodni majd ő szól ha jön. És tényleg amikor kellett egyből éberré vált. Na most figyelj. – súgta most jön a disznó. – A miniszter élvezettel hallgatta a vadászt és elgondolkozva bólintott néha egyet. – Ezek szerint a vadászatot is vegyük bele a tananyagba?. – mondta nevetve. – Azt hiszem a rektor nézne nagyokat ha ezt javasolnám neki. – Mindenesetre én már kivittem egy pár érdeklődő diákot az erdőre, kiültettem őket a magaslesre, és nagyon élvezték. Szerintem páran le fogják tenni a vadászvizsgát. – Erre igyunk. – mondta a miniszter, és megtöltötte újra a poharakat koccintottak, és megitták a finom italt. Még beszélgettek vadászatról, oktatásról egyéb dolgokról aztán letelt a félóra, és a miniszter elköszönt. – Sándor köszönöm magának ezt a kellemes beszélgetést,jó volt egy kicsit kiszakadni a napi problémákból,remélem nemsokára találkozunk. – Én is remélem, örülök, hogy beszélhettünk. – mondta a vadász, miközben kiléptek a rektor irodájából. Lassan a fogadásnak is vége lett, a miniszter mindenkitől elbúcsúzott és a rektor társaságában elhagyta a termet. A vadász még elfogyasztott egy szendvicset és hazaindult. Útközben arra gondolt hogy a miniszter mennyire gondolkodott el azon amit ő az erdőről mondott neki. Haza érve úgy döntött hogy a reggeli futást ami kimaradt bepótolja, úgyhogy átöltözött és lement a parkba. Futás után otthon lepihent, majd délután átnézte üzeneteit a számítógépen. A rektortól jött egy e-mail, kérte, hogy egyik nap találkozzanak, beszéljenek meg néhány dolgot. Biztosan kíváncsi mit beszéltem a miniszterrel, gondolta a vadász. Válaszolt neki hogy egyik nap felkeresi, de előtte időpontot egyeztetnek. Csöngettek. Először észre sem vette, de a másodikra már felfigyelt. Kinézett az ablakon és látta, hogy a bejárati ajtó előtt egy futár állt. Nem várt csomagot, és nem is értesítették előre. Bement a gardróbszobába és a széfből kivett egy pisztolyt, megtöltötte. Lement az ajtóhoz mellé állt és kiszólt. – Ki az? – Futár vagyok, csomagot hoztam. – Kell valamit fizetnem? – kérdezte a vadász. – Nem. – Kérem akkor tegye le a csomagot az ajtó elé, fertőző beteg vagyok nem akarom, hogy megbetegedjen. – A futár azonnal letette a csomagot, sietve a kocsihoz ment és elhajtott. A vadász figyelte a kémlelőnyíláson át és miután az autó elment bevette a csomagot ami inkább egy levél volt. Bement a szobába leült az asztalhoz és felbontotta a levelet. Ez állt benne. Segíts bajban vagyok, holnap várlak tíz és tizenkettő között a pályaudvaron az óra alatt. Somos Amigos. Elolvasta még egyszer aztán felállt levett a polcról egy üveg bort, felnyitotta öntött a pohárba visszaült és lassan megitta. Egy nagyon régi barát írta akit már legalább harminc éve nem látott. Imre Géza. Együtt csinálták meg annak idején a kiképzést ami őneki is sikerült, elválaszthatatlanok voltak, vállvetve egymás mellett. Ő is vidéki fiú volt és ezért nagyon megértették egymást. A kiképzés után egyből kivitték őket Kubába fél évre, az kemény idő volt. Nagy volt kint a bűnözés, segítettek a rendőrségnek. Sok veszélyes elfogásban vettek részt. Somos Amigos.  Ott találták ki a jelszavukat. Életüket adták volna egymásért, de szerencsére nem kellett. Fél év múlva visszajöttek, és utána már külön dolgoztak, mindenfelé ahol kellett. Azt tudta, hogy Gézát is nyugdíjazták amikor őt, de nem tudta, hogy utána hová tűnt. Magányos munka volt az övék, sokszor meg se lehetett mondani hol van az ember, de most bajban van. A vadász végiggondolta a lehetséges helyzetet. Géza bujkál valaki elől, de talán még nem találták meg, azt reméli tudok segíteni. Vagy valami más van a pakliban. Holnap kiderül, az biztos hogy rám számíthat, mint

 régen. Nehezen aludt el, régi emlékek kerítették hatalmába, olyanok, amikről azt hitte, hogy már régen elfelejtődtek.    Reggel korán kelt, a szokásos futás után evett valamit,felöltözött magához vett egy pisztolyt, majd elindult a helyszínre. Buszra szállt, két megállót ment utána leintett egy taxit, és elvitette magát a pályaudvarra. Tíz órára ért oda, a taxisnak azt mondta, hogy várja meg mindenképpen, és jó nagy borravalót adott. A pályaudvaron délelőtti közepes forgalom volt, akik a reggeli munkásvonatokkal jöttek már régen a munkahelyükön voltak, kevesen várakoztak indulásra. A vadász megállt az újságosnál vett egy napilapot úgy tett mintha olvasná, de közben az óra körül állókat figyelte. Gézát egyből felismerte, elég fáradtnak tűnt bár lehet, hogy csak az arcán levő borosta tette azzá, farmer barna cipő zöld felsőkabát volt rajta, olyan katonai zubbony féle. Jó ideig figyelte a körülötte levő embereket, de senki nem volt gyanús számára. Az emberek jöttek mentek senkit sem látott hosszabb ideig álldogálni. Kabátzsebéből elővett egy baseball sapkát a fejére tette, és elindult a barátja felé, ahogy a közelébe ért szemébe nézett és az újsággal intett, hogy kövesse. Látta, hogy barátja felismerte, ezért továbbment és elindult a taxiállomás felé. A sarkon visszanézett és látta, hogy Géza követi, elérte a taxit beszállt és szólt a sofőrnek, hogy még várni kell valakit. Két perc múlva Géza is megérkezett és beszállt a hátsó ülésre. A vadász szólt a sofőrnek  induljon, és menet közben figyelte, követi e őket valaki. Két sarokkal később kérte a sofőrt, hogy hirtelen kanyarodjon be egy utcába és álljon meg. Vártak egy darabig, utána a vadász szólt, menjenek tovább egészen addig ahol a taxit leintette. Menet közben a két utas nem beszélt a taxis is csendben volt egy kicsit meg volt szeppenve. Amikor célhoz értek, a vadász kifizette a taxit, és kiszállt a két utas. A vadász és barátja körülnéztek nem láttak semmi gyanúsat,  a megállóba mentek, felszálltak a buszra és nemsokára hazaértek. Bent a lakásban megölelték egymást, Géza megköszönte, hogy eljött érte, és azt kérte a vadásztól, hogy megfürödhessen és enne is valamit, mert negyvennyolc órája nem aludt és éhes is. Amíg Géza fürdött Sándor összedobott egy rántottát, és tiszta ruhát is keresett vendégének. Miután a barát megtisztálkodott és evett egy két falatot, nekikezdett, hogy elmondja a vadásznak, mi történt vele. – Sándor már régen találkoztunk nem tudtunk semmit egymásról ezért régebbről kezdem a történetet. Úgy mint te én is jártam a világot, ahova küldtek oda kellett mennem. Az utolsó időkben Spanyolországban voltam a nagykövetségen dolgoztam Madridban. A spanyol nyelv már Kubában is ragadt rám ezért főleg ezen a nyelvterületen alkalmaztak. De úgy mint téged engem is nyugdíjaztak veled egy időben. Hazajöttem próbálkoztam több helyen de nem találtam a helyem, és úgy döntöttem visszamegyek Madridba és mivel sok barátom volt kint akik segítettek, nyitottam egy magánnyomozó irodát. Az iroda már tíz éve működik, és jól megélek belőle. Aztán egy héttel ezelőtt felkeresett az egyik Spanyol barátom, aki sokat segített nekem amikor elindítottam a vállalkozást. Egy Madridi üzletember. Segítségemet kérte egy kényes ügyben. Elmondása szerint egy magas rangú rendőr zsarolja, pénz követel tőle, és avval fenyegetőzik, ha nem fizet tönkreteszi őt. Természetesen megígértem, hogy segítek, bár tudtam, az ilyen ügyek nagyon veszélyesek. Kiderítettem, hogy az illető aki egyébként a Madridi rendőrkapitány helyettes, már több vállalkozót is zsarolt, és egy nagyon kegyetlen ember. Megbeszéltem a barátommal hogy bizonyítékot kell szereznünk a zsarolásra, ezért a legközelebbi találkozójukra egy kihangosítót dugtam a vállalkozó ruhájába én pedig a közelben voltam és felvettem a beszélgetést. A hangfelvételből egyértelműen bebizonyosodott a zsarolás és a fenyegetés ténye, tehát meglett a bizonyíték. Azt tudtam a rendőrségre hiába visszük az anyagot, hiszen ott egyből eltüntetnék azt. Volt egy ismerősöm a belügyminisztériumban úgy gondoltam őbenne megbízhatok, ezért neki adtam át a bizonyítékot. Sajnos tévedtem, az ismerős is a magas rangú rendőr embere volt. Aznap délután amikor az irodámhoz mentem láttam egy gyanús autót a ház előtt parkolni hárman ültek benne, ezért megkerültem a háztömböt és bementem a hátsó bejáraton. Az iroda fel volt dúlva, biztosan a bizonyíték másolatát keresték, de az nálam volt. Tudtam, hogy lebuktunk barátommal, ezért már nem mentem haza ,hanem egy titkos helyre mentem, ahol el volt rejtve pénz és útlevelek. A telefonomat már az úton széttörtem, és egy kukába dobtam. Álnéven béreltem egy autót, és elindultam a határhoz, éjszaka sikerült elhagynom Spanyolországot, és elindultam hazafelé. Reggel Toulouse-ban vettem egy spanyol újságot, végignéztem, és beigazolódott a félelmem, hogy a barátomat megölték, azt írták  rablótámadás áldozata lett. Nagy szerencsém volt, hogy időben kapcsoltam és leléptem. – A vadász eddig hallgatta a történetet, de most közbeszólt. – Szerintem már tudják, hogy nem vagy Spanyolországban, és gondolhatják,  hazaszöktél. Én a helyedben egészen más irányba mentem volna, akár Dél- Amerika, vagy valamilyen sziget, és ott várom meg amíg elül a vihar. – Teljesen igazad van, ezt kellett volna tennem, de nem lehet mert itt van valaki akit meg kell védenem. – A vadász elképedve kérdezte. –  Ki az? – Sándor van egy lányom, aki itt él és most huszonnyolc éves. Az ő életét féltem ha őt elkapják tudják, hogy feladom magam. Őt kell megmentenem. – Akkor most áruld el ki ez a lány. – mondta a vadász. – Körülbelül harminc éve ismerkedtem meg az anyjával viharos szerelem volt, összeházasodtunk hamar és egy évre rá az asszony áldott állapotba került, de én keveset tudtam otthon lenni a munka miatt.  A szülésnél sem lehettem vele, és tudtuk ez a kapcsolat így nem lesz hősszúéletű. Megbeszéltük a válást, de a gyerekről végig gondoskodtam, küldtem neki mindig pénzt, évente kétszer háromszor tudtam vele találkozni amíg kicsi volt. Később ritkábban láthattam. Utoljára két éve találkoztunk kijött hozzám Madridba, egy hetet töltött kint. Félek, hogy rövidesen megtalálják és bajba kerül. – Géza honnan tudhatnak a lányodról? – Több kép is volt róla az irodámban, már biztosan beazonosították. Kérlek Sándor segíts el kell bujtatnunk valami biztos helyre. – Rendben, segítek mond el mit tudsz róla. Gabriellának hívják, két éve végzett az egyetemen, ügyvédnek tanult, nem tudom most hol dolgozik és hol lakik, tudom a telefonszámát, de nem hívhatjuk fel. – Persze hogy nem, ennyi nekem elég, figyelj ide Géza te most feküdj le pihenj én elintézek egy két telefont, és kigondolom a teendőket. Miután barátja lefeküdt a vadász felhívta Kékesi Imrét ügyvédjét. Nem sikerült vele beszélni, de kapott egy üzenetet, hogy később visszahívja. Negyed óra múlva csörgött a telefon, Kékesi elnézést kért tárgyaláson volt de most már ráért. – Sándor régen beszéltünk hogy vagy, miben segíthetek, én ki sem látszom a munkából, de miért is panaszkodnék így a jó mennek a dolgok. – Imre kellene egy kis segítség, egy illetőt keresek, tudom a nevét de kellene a címe ahol lakik és hogy hol dolgozik – Megint egy kis nyomozás. – kuncogott Kékesi. – Nem csak egy barátomnak segítek. Az illető ügyvéd ezért gondoltam, tudnál segíteni. – mondta a vadász. – Jól van mond mit tudsz. – A neve Imre Gabriella két éve végezte el az egyetemet, huszonnyolc éves, ennyit tudok. – Rendben van Sándor utánanézek, és persze neked sürgősen kell igaz? Ismerlek ha már felhívsz akkor mindent félre kell tennem. Csak tudnám  miért vagyok veled ilyen rendes. – morgott az ügyvéd. –  Köszönöm Imre, várom a hívásod. – A vadász letette a telefont elővett egy üdítőt megitta aztán megnézte barátját, aki szinte önkívületben aludt a kanapén. Sajnálta Gézát hogy ilyen helyzetbe került, de a körülményekhez képest, eddig elég jól áll a szénája. Az időzítés most a legfontosabb, az hogy egy lépéssel mindig előrébb legyünk ellenfelünknél, ez eddig sikerült. Most az a legfontosabb hogy időben megtaláljam a lányt, és utána legyen egy jó búvóhely, gondolta a vadász. Búvóhely, igen az kell, ki is találtam, hogy hol. Felhívta Bálintot aki mindjárt fel is vette. – Jó napot nem zavarom? Sándor vagyok. – Jó napot mondja miben segíthetek Sándor úr? – Mondja csak Bálint a régi vadászház ami a vadföldek végén van a tölgyes mellett milyen állapotban van lehet benne lakni egy pár napig? – Hát éppen egy hete néztem meg, lakható, kicsit ki kellene takarítani és fa is kellene a kandallóhoz. – Bálint mondja, Tenke a fővadász jár oda? – Á nem jár oda senki, legfeljebb őzek néznek be az ablakán. – Figyeljen ide nagy segítség kellene nekem, egy nagyon jó barátomnak  búvóhelyre lenne szüksége, egy pár napra. Meghálálnám magának ha segítene ebben, de muszáj hogy titokban maradjon a dolog mindenki előtt. – Rendben van Sándor úr segítek. Köszönöm, akkor ha délután ráér takarítson ki, vigyen fát fűtsön be a kandallóba, én este kiviszem a barátomat és a többit a helyszínen megbeszéljük. – Rendben ma rá érek nem jön vadász, akkor este találkozunk. – a vadőr letette a telefont. A vadász kiment az erkélyre beszívta a kellemes délutáni levegőt, és persze sóvárogva gondolt egy szál cigarettára, de ábrándozásából a telefonja csörgése szakította ki. Kékesi volt, egyből felvette. – Hát Sándor elég gyors voltam? – persze nem várt választ. –  Megtaláltam a lányt a Balog és társa ügyvédi irodánál dolgozik, szerencsére a titkárnőjüket régóta ismerem, dolgoztunk együtt úgy, hogy készségesen elmondta a lakcímét. Nem messze az irodától, bérel egy lakást, a második kerületben. – Az ügyvéd bediktálta a címet, aztán elköszönt. A vadász miután letette a telefont, kiment a konyhába megnézte, hogy milyen élelmiszert tud összepakolni barátjának, szerencsére mindig bőségesen bevásárolt, úgy hogy egy nagy szatyrot meg tudott tölteni ennivalóval. Főzött egy kávét aztán felkeltette Gézát, aki hirtelen azt sem tudta hol van, de hamar kitisztult a feje. Leültek az asztalhoz, megitták a kávét, közben a vadász elmondta mit intézett. – Megvan a lányod címe, most odamegyünk, van búvóhely is ahova el tudjuk rejteni őt meg téged is. Most azt beszéljük meg hogy szerinted kik és hogyan akarják Gabit elrabolni? – Nézd Sándor én ezt végiggondoltam amíg hazaértem, volt rá időm. Szerintem ennek a főrendőrnek az a célja, hogy engem csendben likvidáljon, nehogy nyilvánosságra hozhassam a bizonyíték másolatát, ezért az alvilág segítségét fogja kérni. Tudomásomra jutott hogy nagyon jó kapcsolatokat ápol egy Spanyol Ukrán kereskedelmi céggel akik egész Európában tevékenykednek, ez egy kereskedelmi vállalat, de az Ukrán maffia pénzét mossa tisztára. Itt is van irodájuk. Szerintem az ő segítségüket fogja kérni. – Értem kemény ellenfelek. – mondta a vadász. Bement a gardrób szobába és a széfből kihozott két hangtompítós pisztolyt, és két vadászkést. – Ezeket visszük magunkkal, – egy pisztolyt és egy kést átadott Gézának. A barát megnézte a fegyvert és elégedetten bólintott, jónak találta. Kapott mellé két tár lőszert,amit kabátja zsebébe helyezett.              Lementek a garázsba, beültek az autóba és elindultak a címre.  Menet közben a vadász kért egy fényképet a lányról, megnézte és egész csinosnak találta. Nemsokára a házhoz értek, Sándor átadott a barátjának egy baseball sapkát, kérte  vegye fel, és ő is felvett egyet. Kiszálltak, körülnéztek nem láttak semmi gyanúsat, odamentek a bejárathoz, és megnézték a névtáblát, a negyedik emelet huszonhat -nál meglátták a lány nevét. – Géza menjél fel a lányhoz ha otthon van hozd le, ha nincs menj be és várd meg, én itt maradok, és figyelek. – Rendben. – volt a válasz. A barát felment, a vadász pedig beült az autóba. Ha a lány nem lesz otthon Géza akkor is be tud menni, olyan zár nincs amit barátja ne tudna kinyitni, gondolta a vadász. Az utca elég forgalmas volt, jöttek mentek az emberek, Sándor figyelte őket, láthatólag mindenki sietett valahová, nem volt csellengő ember a környéken. Lassan egy óra telt el, amikor egy gyanús furgonra lett figyelmes, ami behajtott az utcába és a háztól nem messze állt meg. Az autóban két embert látott, de egyik sem szállt ki. Egyszer csak a visszapillantó tükörben meglátta a lányt, éppen a másik irányból jött az utcában a ház felé. Kiszállt az autóból és a kapuhoz ment, figyelte a furgont, de senki sem mozdult a kocsi felől. Közben a lány a kapuhoz ért, végigmérte a vadászt, kulcsával kinyitotta a kaput és bement, de mielőtt becsukódott volna, Sándor is utána ment. A lány visszafordult és kérdőre vonta. – Mondja ki maga, mért jön utánam talán itt lakik? – Szigorú határozott hangja volt. – Nem lakok itt kisasszony én az apja barátja vagyok, Géza fent várja a lakásban, de siessünk fel. – és a lányt betuszkolta a liftbe. A lakásban Géza már türelmetlenül várta Gabriellát és amikor meglátta boldogan magához ölelte lányát aki értetlenül állt a történtek hatása alatt. – Apa mi történik itt, mi ez az egész? – kérdezte. – Nyugodj meg kislányom, mindjárt elmagyarázom. – Géza ne most. – Szólt közbe a vadász. – Lent áll egy gyanús furgon az utcán vidd be a gyereket a hátsó szobába és gyere vissza. – A barát teljesítette a kérést aztán visszajött, közben Sándor az ajtó kémlelőnyílásán át figyelte a folyosót, de még nem látott semmit. – Figyelj Géza két alak ült a furgonban szerintem őket küldték, én megállok az ajtó mellett te állj a konyhaajtó mögé. Ha feljönnek engedjük őket bejönni, és ha bent vannak akkor támadjunk. – Rendben elfoglalom a helyet. –  mondta Géza. Eltelt pár perc és a vadász neszezést hallott az ajtó felől, óvatosan kinézett a kémlelőn a két alak állt az ajtó előtt az egyik kémlelt a másik a zárat babrálta. Aztán annyit hallott halkan, – Gotovy. – Idti. Lassan kinyílt az ajtó és a két alak nesztelenül egymás után belépett, kezükben pisztollyal. Ahogy az első a konyhaajtóhoz ért Géza homlokon lőtte és abban a pillanatban a vadász a hátsót terítette le egy tarkólövéssel. Ezek után szólt barátjának hogy menjen be a lányhoz, ő majd itt elrendezi a dolgokat. A két testet behúzta a konyhába átnézte a ruhájukat ukrán útleveleket talált náluk ezeket magához vette. Mindkettőjük telefonját elvette átnézte a pisztolyokat szétszedte a töltényeket elrakta. Utána bezárta a konyhaajtót és bement a szobába, ahol Géza A remegő lányát nyugtatta. – Figyelj ide Gabi két ember el akart rabolni azért jöttünk, hogy megvédjünk tőlük, és most el kell innen tűnnünk mert még jöhetnek többen is. Légysziles pakolj össze egy bőröndöt, a ruháiddal. A kocsiban mindent elmondok, de most pakolnod kell. – A lány lassan megértette  mit kell tennie és elővett egy nagy táskát. – Sándor elrendeztél mindent? – Kérdezte  Géza. – Igen minden rendben van, Ukránok voltak. Nézd meg a telefonokat hátha valami ismert számot találsz. – Géza kiment a vadász pedig a lánynak segített pakolni. Amikor készen lettek, Sándor elkérte a lány mobilját és laptopját és berakta az egyik szekrénybe. – Nem vihetjük el, mert bemérhetik. – mondta a lánynak, kimentek az ajtóig ahol már várta őket Géza, lementek a kocsihoz beszálltak és elindultak. Gabriella és az apja a hátsó ülésre ült és Géza menet közben elmesélte  miért kerültek bajba, és mért kell most menekülni. A lány kezdett megnyugodni, figyelmesen hallgatott, nem szól közbe csak akkor szólalt meg amikor apja befejezte. – Apa ugye meghalt az a két ember a lakásban? – Igen de ha ez nem történik meg, akkor már nem élnénk. Ezek az emberek Ukrán maffiózók voltak akik nem kímélnek senkit. – Apa és most mi lesz, nekem munkám van nem tűnhetek el, keresni fognak. – Majd kitaláljuk Sándorral hogy mi lesz, megoldjuk remélem csak egy pár napról van szó. – Miközben hátul folyt a beszélgetés a vadász felhívta Bálintot. – Sándor vagyok minden rendben van? Félóra múlva kint leszünk a háznál. Tudunk ott találkozni? – Itt vagyok Sándor úr már egész jó meleg van, és a takarítónő is jól dolgozott, – mondta nevetve. – Köszönöm meghálálom. – a vadász letette a telefont. Már erősen szürkült mikor az erdőhöz értek, ráfordultak a sétaútra, és nemsokára a régi vadászháznál voltak. A kémény vidáman füstölt, és ahogy kiszálltak már hallották Nudli ugatását bentről. – Ez a ház a búvóhely. – Mondta a vadász.  – Egy barátom vár minket, menjünk be. – Bent Bálint fogadta őket széles mosollyal. – Jöjjenek és helyezkedjenek el kényelmesen. – A házban volt egy kis nappali kandallóval, egy kis konyha zuhanyzó  WC és két db kétágyas szoba. A vadőr szépen feltakarított, rend volt. Ágyneműt is szerzett valahonnan, a vadász meg volt elégedve. Nudli barátságosan fogadta a vendégeket, vidáman rázta a farkát. Géza és a lány lepakoltak két külön szobába, közben a vadász félrehívta Bálintot. – Köszönöm tökéletes munkát végzett, benyúlt a zsebébe és átadott a vadőrnek egy köteg pénzt. – Bálint az a kérésem holnap délelőtt látogassa meg a barátomat és a lányát, ha valami kérésük lenne szerezze meg majd elszámolunk. Én lehet, hogy holnap nem tudok kijönni. – Rendben van Sándor úr számíthat rám, most elmegyek pihenjenek nyugodtan. Bálint elköszönt Nudlit betessékelte az autóba és hazament. A vadász az autóból behozta az élelmiszeres táskát és bevitte a konyhába. Szólt Gézának és Gabinak hogy egyenek valamit. A lány nem volt éhes inkább lefeküdt nagyon kimerítették az átélt események. A vadász és barátja leültek a kandalló, elé és egy darabig nézték csendesen a tüzet, aztán Sándor megszólalt. – Egyelőre még jók vagyunk, egy lépéssel az ellenfelünk előtt járunk. – Igen eddig jó, de örökre nem maradhatunk itt, küldenek majd másokat. Van valami ötleted Sándor? – Több dolgon is gondolkozok, de még nem tudom melyik lesz a jó. Mond csak Géza nálad van a bizonyíték másolata? – Nincs nálam az állomáson betettem az egyik csomag megőrzőbe, itt a kulcs. – mutatta a vadásznak. – Tedd el legyen nálad én úgy sem tudok mostanában odamenni. –   Sándor úgy gondolta jobb ha egyelőre a barátjánál marad a kulcs ezért nem vette át,  – Géza átnézted az Ukránok telefonjait? – Igen nem volt ismerős szám bennük,  – Mit csináltál velük? – Széttörtem őket. – Jól van kíváncsi vagyok ezek után mit lépnek, szerintem már tudnak az akcióról és eltüntetik onnan a hullákat. – Mondta a vadász. – Szerintem is és nem adják fel, tovább fognak minket üldözni. – Most még nem tudják hol vagyunk, és ez így is kell hogy maradjon. – Mond Sándor ezt az embert aki itt volt mennyire ismered, megbízható? – Rendes ember megbízok benne, és szerintem nem ijed meg a saját árnyékától. Géza nem vagy éhes? Sok ételt hoztam, a konyhában van. – Köszönöm inkább innék valamit, nem hoztál egy kis finom bort? – De hoztam kékfrankost hozok egy pohárral. –A vadász bement a konyhába felnyitott egy üveg bort, és töltött egy pohárral aztán átadta barátjának. Géza megszagolta megízlelte az italt és elégedetten bólintott. – Finom bor jó ízlésed van, képzeld el én Madridban is mindig hazai bort ittam. Volt egy kereskedés ahol lehetett többfélét kapni. A lakásomban volt legalább húsz üveg, és a Spanyol barátaimat is rászoktattam a borainkra. – A két barát lassan elcsendesedett, csak nézték ahogy a kandallóban vörösen izzottak a fahasábok, és szikrák pattogtak ki belőlük.  

Már öreg este volt, de a város szélén levő irodaházban még folyt az  élet. Az egyik szobában két férfi ült a monitor előtt és éberen figyelte a képernyőt. Egyszer csak kicsapódott az ajtó és egy vészjósló hang kiáltott be. – Jelentkezett már Oleg és Szása? Még nem Iván bátya. – Kapcsolódj rá az utcai kamerákra és nézd meg ott van e az autó. – Értettem. – Pável aki az utasítást kapta azonnal ráállt a kamerákra, és kis idő múlva jelentette hogy az autó még az utcában áll. – Pável hívd fel az ikreket,jöjjenek ide sürgősen én kimegyek velük a helyszínre. Nem telt el fél óra és az irodánál megjelent két harminc év körüli tagbaszakadt szőke hajú férfi az egyik a másiknak volt a hasonmása még a ruhájuk is egyforma volt, talán saját anyjuk sem tudott volna különbséget tenni közöttük. – Gyertek velem fiúk van egy kis munka. – Beültek egy sótétszínű Audiba és elindultak a városba. Iván bátya egy hatvanas éveiben járó magas erős testalkatú ember volt, ő volt a főnök. Az iroda hivatalosan export import cég volt, Spanyol Ukrán leányvállalat, de inkább piszkos ügyek elintézésére használták, ami ugyancsak jól fizetett. Iván bátya jól kézben tartotta a dolgokat, elismert volt Európa szerte, aki őt megbízta biztos lehetett abban hogy a megbízás pontosan diszkréten el lesz intézve. Mivel fiatalokkal vette körül magát, ezért ragadt rá a bátya név, ami egyben a tisztelet jele is volt feléje. A mostani megbízást is egy magas körökből származó ember adta, egy lányt kellett elrabolni és fogva tartani amíg jön a következő utasítás. Iván sohasem kérdezősködött, a munkát elvégezte, és biztos volt a nagy honoráriumban. Fiatal korában a Szovjet hadseregben kiváló felderítő kiképzésben részesült, sok harcteret megjárt. A birodalom széthullása után saját lábra állt, kellettek az olyan emberek mint ő, úgyhogy ment az üzlet. Fiatalokat vett fel és kiképezte őket, nemsokára ütőképes csapata lett. Az Audi nemsokára az utcába ért. Iván megállította az autót szólt az ikreknek hogy nézzék meg a furgont ül e benne valaki. Mivel a furgon üres volt, Iván úgy döntött hogy felmennek. A kapu nem jelentett akadályt beszálltak a liftbe, felmentek az emeletre. A folyosó kihalt volt, nesztelenül elértek az ajtóig, Iván intett az egyiknek az ikrek közül hogy menjen előre és ők pedig követték .Átnézték a lakást és a konyhában megtalálták a két halottat. Iván bátya megnézte embereit mindkettőnek fejlövése volt közvetlenül közelről kapták. Komoran odaszólt az ikreknek, hogy rakjanak rendet a halottakat vigyék le a furgonba, és tüntessék el őket furgonnal együtt. Embereit otthagyva lejött, az utcán körülnézett, kihalt volt a délutáni forgalom már megszűnt. Az autóval elindult közben közben telefonjával felhívott egy számot. Két csöngés után felvették. – Minden rendben? – kérdezte egy hang. – Egyáltalán nem. –Mondta Iván bátya. – Az embereimet már várták. Azt mondta hogy egyszerű munka lesz, ehhez képest most két embert  elvesztettem. Ezt profi csinálta. Mi van a lánnyal? – Nem volt ott. – Keresse meg a lányt megduplázom a honoráriumot. – A hang letette a telefont. Iván bátya mérgesen zsebre vágta mobilját, tudta hogy  ellenfelére akadt, az a két ember aki meghalt jól képzett volt, csak felkészült ember vagy emberek tudták őket elintézni. Beért az irodába bement a szobájába kinyitott egy üveg vodkát, megivott egy pohárral leült az irtóasztalhoz és behívta Pávelt. – Figyelj ide fiam be kellene megint menni az utcai kamerák programjába és át kéne nézni a mai napon ki járt ott abban az utcában .Be tudsz így menni az archívumba? – Persze van rá programom ráadásul hivatalos rendőrségi – Szólj ha valamit találsz. – Pável kiment Iván bátya pedig kitöltött még egy vodkát. Régóta nem ivott, de most muszáj volt hogy megnyugodjon. Egy ideje jól mentek dolgai és embereket sem vesztett, muszáj megoldania ezt az esetet, mert ha nem sikerül annak híre megy. Ezeken a dolgokon tépelődött amikor Pável áthívta a monitorhoz. – Nézze Iván bátya fél órával azelőtt hogy a furgonunk bejött az utcába, jött egy G Mercedes és leparkolt, kiszállt két baseball sapkás férfi odament a kapuhoz az egyik bement a másik visszaült a Mercibe. Amikor a lány megjött az aki a kocsiban ült kiszállt és a lány után bement a házba. Tíz perc múlva mentek be az embereink. – Iván bátya feszülten figyelte a képernyőt ,aztán megveregette Pável vállát. – Jó munka, most keresd meg kié a Merci, és tudj meg róla mindent. – Pável újra a monitorra meredt, Iván bátya pedig felhívta az ikreket,hogy haladnak. Tudta hogy gyorsan kell cselekedni, erre az ügyre most rá kell állni. Az ikrek készen lettek úgy hogy berendelte őket az irodába. Pável közben megtalálta a rendőrségi nyilvántartásban, a Mercedes tulajdonosát, a címét és hogy nyugdíjas. Az előéletnél az állt, TITKOSÍTVA. Iván bátya már tudta ez mit jelent. – Pável mi most elmegyünk erre a címre, megkeressük ezt az embert, és elbeszélgetünk vele. Arra kérlek keress valamit erről a titokzatos alakról, ha van hír egyből hívj. – Iván bátya lement az autóhoz, megnézte az ajtóba rejtett pisztolyokat, minden a helyén volt, közben az ikrek megérkeztek, beszállította őket az autóba, indulás előtt még megnézte az óráját fél tizenkettőt mutatott, beindította a motort és elindultak az éjszakába.  A vadász órájára nézett. –Mindjárt éjfél. – mondta barátjának. – Feküdj le fáradt lehetsz, én  hazamegyek, holnap kitalálom a következő lépést. – Géza elkísérte az ajtóig, megölelte és a szemébe nézve azt mondta. –  Sándor megmentettél mindent ami nekem fontos az életben, él a lányom. Sosem felejtem el neked. –  A vadász bólintott és elköszönt barátjától. Hazafelé a kocsiban azon gondolkozott hogy mitévő legyen, hogyan segítsen tovább barátján. Holnap felkeresi Palkovicsot és megbeszélik mi legyen. Hátha a főkapitány kitalál valamit. Elkezdett szemerkélni az eső és enyhe köd szállt le az útra, bekapcsolta a ködfényszórót hogy jobban lásson. Húsz perc múlva a házhoz ért, és a garázslejárónál két hangos láthatóan részeg embert pillantott meg, éppen veszekedtek egymással. Máskor is volt már az utcában hangoskodás éjjel mivel egy saroknyira volt egy bár ami éjfélig volt nyitva és néha egy két vendég nehezen akart hazamenni. A garázsba nem tudott beállni, ezért megállt kiszállt de azért elővigyázatosságból pisztolyát az övébe rejtette. Közelebb ment a két emberhez szólt nekik hogy menjenek arrébb, de az egyik hirtelen nekiesett.  Elhárította a támadást, félrehajolt és egy jól irányzott ütéssel gyomron vágta a támadót aki összecsuklott de máris, a másik támadását kellett kivédenie, sikerült is lábbal megakasztani a lendületét és könyökkel az arcába vágnia amitől ő is összeesett, de a ködben nem vette észre a harmadik alakot aki  hátulról fejbe vágta pisztolya markolatával. A vadász eszméletlenül elterült. Iván fölé hajolt megnézte lélegzik e amikor látta hogy él,odaszólt az éppen felkászálódó ikreknek. –Jopfoje mjaty ti aztán kemény legények vagytok, jól elintézett titeket .Rakjátok be az autóba és tűnjünk el.                                                                                        Koltai főhadnagy az órájára nézett látta hogy fél nyolcat mutat. Indulnom kell hogyha nyolcra Sándorhoz akarok érni, Gondolta magában. Beült az autóba és elindult a kertváros felé. Már két éve annak hogy a két barát hetente kétszer együtt futott a parkban és utána reggelizés közben megbeszélték az élet dolgait. Tibor örömmel ment mindig ezekre a találkozókra, büszke volt rá hogy a vadászt barátjaként tisztelhette. Jól megértették egymást, mindig kapott tőle egy két jó tanácsot ha szüksége volt rá. Elég nagy volt a forgalom, de azért remélte hogy időben odaér, kicsit rálépett a gázra, nem nagyon tartott attól hogy a kollégák majd megbüntetik. Nem sokára a házhoz ért, és meglepetten tapasztalta hogy a vadász autója kint állt a garázs előtt. Sándor sohasem hagyja kint az autót éjszakára a garázs előtt.. Leparkolt, odament az autóhoz körüljárta, a kulcs nem volt az autóban de az ajtó nem volt bezárva. Becsöngetett a házba de nem jött ki senki, utána felhívta a vadász mobilját de csak az automata jelzett hogy a szám átmenetileg nem található. Megérezte a bajt, és egyből hívta Palkovicsot. Két csöngés után felvette a főkapitány és beleszólt.  – Szervusz Tibor te ma nem szabadnapos vagy? – kérdezte. De igen kapitány úr, éppen Sándornál vagyok, jöttem hogy fussunk de nincs sehol. – Na és lehet hogy más dolga van. – De uram az autója itt van a garázs előtt nincs bezárva, hiába csöngetek nem nyit ajtót a telefonja meg nem működik. – Igen ez gyanús. Felhívjuk az akadémiát hátha látták de azért odaküldök egy járőrt, menjetek be a lakásba, küldök helyszínelőket is várd meg őket. –  Értettem várok. –  A főhadnagy amíg várt megnézte a garázslejárót és gyanús foltokat talált, lehet hogy vér,Gondolta. Tíz perc múlva megérkezett a járőrkocsi két rendőrrel, és pár perc múlva a helyszínelők autója és a főkapitány Audia is megjelent. A főhadnagy jelentette Palkovicsnak hogy a garázslejárón szerinte vér van, amit a helyszínelők azonnal elkezdtek megvizsgálni. A főkapitány utasította a járőröket hogy hatoljanak be Sándor lakásába, nézzenek körül és jelentsék amit látnak. Palkovics és a főhadnagy kint várakoztak az utcán és gondterhelten beszélgettek. – Főnök mit gondol mi történhetett ? – Még nem is sejtem. Az akadémián nem látták, a telefonja a cellainformációk szerint még éjfél után működött innen öt utcányira, a térfigyelő kamerák a köd miatt használhatatlanok voltak. Az autót nem vitték el, és ha a lakásban is minden rendben van akkor a rablást kizárhatjuk. – Lehet hogy egyik régi ügye miatt történt vele valami. – morfondírozott a főhadnagy. A beszélgetés közben a hozzájuk lépő helyszínelő jelentette hogy a garázslejárón található barna foltok vérnyomok, és legalább két embertől származnak. – Vigyék be a laborba vegyenek DNS mintát, és futtassák le a rendszerben hátha van azonosság. – Adta ki az utasítást a főkapitány. –   Menjünk be mi is nézzünk körül, hátha látunk valamit. – Palkovics ment előre, körülnézett az előtérben aztán belépett a szobába az egyik járőr éppen a fürdőszobából jött ki, jelentette hogy eddig semmi gyanúsat nem találtak. Minden rendben a helyén volt, az ágy be volt vetve, de a kanapén egy párna és pokróc volt összehajtva. – Tibor mond csak tudomásod szerint Sándor szokott napközben a kanapén aludni? – Még nem láttam hogy ezen az ágyon lenne takaró. – Palkovics bement a fürdőszobába megnézte a fogast és két törülközőt talált egymás mellett kiakasztva. – Sándornál volt vendég aki itt tisztálkodott meg, és lepihent a kanapén. – Nem lehet hogy egy hölgy volt nála találkán?. – Kérdezte a főhadnagy. – Szerintem akkor a hálószobát használták volna, én inkább arra gondolok hogy valaki itt pihente ki magát. Jól van tehát nem lettünk okosabbak, mindenesetre körözést adok ki, minden járőr megkapja a személyleírását, megkérdezzük a szomszédokat láttak e valamit, keressünk valami támpontot. Kihívok két nyomozót, itt ők fognak szimatolni. Tibor arra  kérlek hogy vedd magad mellé a járőröket és menjetek ki a vadászházhoz, érdeklődjetek nem látta valaki arrafelé Sándort. – A vadászházhoz?. – Értetlenkedett a főhadnagy. – Igen. Nézd ez csak megérzés Tibor, de te is tudod sokat jár oda sose tudhatjuk. Rendben van főnök, már indulunk is.     

5 fejezet

A vadász arra eszmélt hogy nagyon fáj a feje. Jobb kezét fel akarta emelni hogy megtapogassa de nem tudta mert egy vasradiátorhoz volt bilincselve. Bal keze szabad volt avval tapogatta meg feje búbját és valami ragacsosat érzett a kezével ,megnézte alvadt vér volt. Körülnézett egy félhomályos szobában ült a földön a radiátor mellett. Ahogy kitisztult az elméje emlékezni kezdett az éjszakára. Csapdába csalták és nem vette észre. A két alak aki részegnek tettette magát és a titokzatos harmadik akit nem látott elintézték. Most már mindegy, gondolta valamit ki kell találnom,ezek biztosan az ukrán maffia emberei. Meg akarják tudni hogy hol a lány húznom kell az időt. Fejében cikáztak a gondolatok. Körülnézett a szobában csak egy asztal volt szék és irattartószekrény állt a fal mellett, megnézte a radiátort öntöttvas monstrum volt, jobb kezét nem tudta kiszabadítani hiába rángatta a bilincset. A szobának nem volt ablaka a kis fény az üvegajtó felől szűrődött be. Halk zenét hallott messzebbről és távolról beszédfoszlányok jutottak el hozzá. Nemsokára lépteket hallott közeledni, és kinyílt az ajtó, felkapcsolták a villanyt három férfit látott belépni, az egyik vele egyidős volt a másik kettő fiatalabb volt. Az idős leült az asztalhoz a vadásszal szemben és szúrós tekintettel méregetni kezdte,a másik kettő mögötte megállt. Sándor észrevette hogy a fiatalabbak ikrek lehettek, teljesen egyformák voltak. Egy darabig csend volt a vadász állta az idős ember tekintetét, aki nemsokára megszólalt. – Iván bátyának hívnak, ők meg az ikrek, elmondom a nevem mert tudom hogy mivel te is profi vagy tisztában vagy azzal hogy innen már csak a hulládat fogják nemsokára elvinni. Csak az a kérdés hogy egyszerűen megmondod amit szeretnék hallani, vagy kemény szenvedések után. Megnéztem a titkos aktádat láttam hogy mindenfelé dolgoztál és kemény munkákat csináltál. Megölted két jó emberemet, ezért bűnhődni fogsz. Nem tudom hogy kerültél az ügybe de már nem is érdekes, itt fogod befejezni életed. – A vadász úgy érezte hogy a kemény szavak mellett amit hallott megbújt egy kis bizonytalanság, meg kell próbálnom ezt kihasználni, gondolta,és megszólalt. – Ha már tegeződünk elmondom neked hogy nagy hibát követsz el ha nem gondolkodsz el azon hogy kerültem én bele ebbe az ügybe. Neked biztosan azt mondták hogy egyszerű lesz az ügy, csak egy lányt kell elrabolni. Igaz? –Mit zagyválsz itt össze? – Iván kezdett felidegesedni. Csak azt akarom neked mondani hogy rossz oldalon állsz. – A vadász látta hogy vallatója érdeklődően figyel. – A megbízódat figyelik már nem biztonságos vele üzletelni le fogják buktatni csak az alkalomra várnak, és akkor te is buksz vele együtt. – Csak a bőrödet akarod menteni láttam már ilyet. – Mondta Iván bátya. – Lehet hogy így van, de lehet hogy igazat mondok. Ha így van te is nagy bajban vagy. – Majd meglátjuk. – mondta Iván felállt és odaszólt az egyik emberének. – Szedjétek ki belőle hol van a lány, dolgozzátok meg, de ne haljon meg, még ne. –  Kiment a szobából felment az irodájába és idegesen az asztalra csapott.                    A járőrautó a vadászházhoz ért, megállt és a főhadnagy kiszállva az autóból üdvözölte a fővadászt, aki éppen a pincéből jött fel, ahol a tavalyi pálinkát ellenőrizte. Kezében egy literes üveget tartva fogadta az üdvözlést, és szívélyesen invitálta Tibort egy koccintásra. A főhadnagy elhárította a kínálást mondván szolgálatban van. – Elnézést hogy zavarok, – kezdte mondókáját Tibor. – Igazából azért jöttem  hogy megkérdezzem mikor járt erre Búzás Sándor? – Hát én már legalább egy hónapja nem láttam,  de a vadőr biztosan találkozott vele a napokban. – Szólna neki hogy hogy beszélni szeretnék vele?. –  Persze felhívom. – mondta a fővadász. Tenke bement a szobába a mobilján felhívta Bálintot, hogy jöjjön a vadászházhoz. – Nemsokára itt lesz tudnak vele beszélni. Csak nincs valami baj Sándorral? – Kérdezte.  – Remélem nincs, nem találjuk az otthonában, igazából ezért keressük. – Beszélgetés közben megérkezett a vadőr terepjárója, Bálint kiszállt és csodálkozva nézte a rendőr autót. – Engem keresnek?. – Kérdezte meglepődve. – Csak egy két kérdést szeretnék feltenni uram, Koltai Tibor főhadnagy vagyok. Búzás Sándort keressük az éjszaka eltűnt a lakhelyéről, ön mikor találkozott vele?. – Bálint gondolataiba merült mielőtt válaszolt volna. – Hát úgy három napja beszéltem vele, kint volt cserkelni akkor találkoztunk. – Értem akkor tegnap este nem volt kint vadászni? – Nem jött ki, és a beíró könyve sem irt be, éppen reggel néztem meg. – Köszönöm a segítséget hagyok itt önöknek névjegykártyát, ha találkoznak vele kérem hívjanak fel. –  Miután a rendőrök elmentek Bálint szólt a fővadásznak hogy visszamegy csinálni a szórásokat, kikanyarodott a rétről és ahol már Tenke nem láthatta megállt és felhívta Koltait. – Főhadnagy úr beszélnünk kell kérem várjon meg az országútnál odamegyek. – Bálint elindult és nemsokára meglátta az országút szélén álló rendőrautót, mögé állt és látta hogy Koltai kiszállt és elindult feléje, hogy beszéljenek. – Főhadnagy úr. – kezdte Bálint. – Mi történt Sándor úrral ,baja lett.? – Remélem nem, ha tud valamit kérem mondja el, én Sándor barátja vagyok és nem csak hivatalból vagyok itt. – A vadőr tépelődött hogy beszéljen e de aztán megszólalt. – Nekem azt mondta hogy senkinek se szóljak, de ha bajban van segíteni kell. – Mondja már ember mit tud, sürget az idő. – A főhadnagy látta hogy Bálintot ösztökélni kell hogy belekezdjen. – Tegnap délután felhívott kérte hogy rakjam rendbe a régi vadászházat mert egy  barátját szeretné egy időre elbújtatni, azt mondta hogy még a fővadász sem tudhatja meg. – Értem folytassa Bálint.. – Este megérkeztek a vadászházhoz, ő a barátja és annak a lánya. Amikor  én elmentem még mindhárman a vadászházban voltak. Délelőtt voltam a háznál, csak a barát volt ott meg a lány. Most is ott vannak, lehet hogy ők tudják Sándor úrral mi történt. – Értem akkor menjünk oda majd mi követjük magát. – Főhadnagy úr lehet hogy jobb lenne ha én vinném el önt egyedül nehogy meglássa valaki a rendőrautót, és a bujkálók sem ijednének meg. – Rendben van Bálint menjünk. – A főhadnagy visszament az  autóhoz szólt a járőröknek hogy várják meg, és a terepjáróba beült a vadőr mellé. Nudli egy kicsit megmorogta a hátsó ülésről, de azért elviselte az idegen utast. – A kutyám barátságos nyugodt lehet főhadnagy úr. Elindultak és nemsokára a vadászházhoz értek. Géza hallotta a házban hogy megint jön a terepjáró, résnyire húzta a függönyt, kilesett és látta ahogy az autó megállt a ház előtt . A vadőrt látta és még valakit aki mellette ült, lányát beküldte a szobába magához vette a pisztolyt és a szoba sötét sarkába állt. Kopogást hallott. – Én vagyok Bálint, engedjen be Sándorral úrral van baj,ketten vagyunk. – Jöjjenek be, – volt a válasz. A két ember belépett, de a félhomályban nem látott jól. Géza kilépett a sarokból és jobbkezében a pisztoly tartva feléjük lépett. – Ki van magával Bálint? – Koltai Tibor rendőr főhadnagy vagyok. – válaszolt a vadőr helyett Tibor. – Vegye elő az igazolványát, és tegye az asztalra azután lépjen hátra. – Utasította Géza. A főhadnagy megtette amire kérték. Géza megnézte az igazolványt és utána letette a fegyvert. – Nem szeretem hogyha pisztolyt fognak rám. – Mondta a főhadnagy vészjóslóan miközben eltette az igazolványát. – Mondja el ki maga és mi ez az egész. – Miközben Tibor beszélt Géza előhívta lányát. – Ő Gabriella a lányom, elmondok mindent. – Avval kezdte hogy a vadász régi barátja együtt csinálták fiatalkorukban a kiképzést, elmondta hogy Spanyolországban él ,hogy milyen ügybe keveredett, hogy a lányát mentették meg tegnap az ukránoktól és hogy Sándor éjfélkor ment el haza .A főhadnagy feszülten figyelt nem szólt bele Géza mondókájába. Amikor a barát befejezte a történetet akkor szólalt meg. – Le kell önt ellenőrizzem, mutasson valami iratot. – Géza átadta igazolványát Tibor félrevonult és felhívta a főkapitányt. Jó pár percig beszéltek és Palkovics megígérte hogy rövidesen visszahívja a főhadnagyot. Bálintnak eddig a torkában dobogott a szíve de miután látta hogy a feszültség elült, kérte az ott levőket hogy üljenek le a kandalló előtti asztalhoz és ő majd csinál kávét mindenkinek. Leültek és Géza megszólalt. –  Főhadnagy Úr mi van Sándorral mit lehet tudni? – Az éjszaka tűnhetett el, az autója a kocsilejáróban állt ahol vérnyomokat találtunk a technikusok most vizsgálják a laborban hogy kié. – Géza szomorúan maga elé meredt. – Tudja főhadnagy úr, Sándor meg én fiatalon a kiképzés alatt és utána is Kubában megfogadtuk egymásnak, hogyha kell meghalunk a másikért. Ilyen barátok voltunk. Volt egy jelszavunk, mindig ezt mondtuk, Somos Amigos, magyarul azt jelenti barátok vagyunk. De most úgy érzem elszorul a szívem ha belegondolok hogy én hoztam a fejére a bajt.  – Megértem amit mond, tudja nekem is jó barátom és még egy két embernek a szervezetnél mindent meg kell tennünk érte. Mondja el mit tud erről az ukrán csoportról. – Géza elmondta amiről tudomása volt, és miután befejezte, megszólalt a főhadnagy telefonja Palkovics kereste. –  Tibor leellenőriztük ezt a személyt Imre Géza tényleg Sándorral együtt végezte a kiképzést és most Spanyolországban él,megnéztük a lány házánál levő utcai kamera felvételeit ott volt Sándor tegnap, és valószínűleg Imre Géza lehetett vele. A furgon is ott volt amiről a barát beszélt, két ember szállt ki belőle és ment be a házba, negyed órával Sándorék után. A rendszám szerint a furgon egy Spanyol Ukrán cég tulajdona. Jóval később egy AUDI is megjelent az utcában, ez az autó is a cég tulajdona. Három ember volt benne aki bement a házba, kis idő múlva az egyik lejött és elment az Audival. Később a másik kettő is lejött hozott két nagy csomagot berakták a furgonba és elhajtottak vele. A tűzoltók jelentették egy órája hogy tegnap késő este egy lángoló autóhoz riasztották őket a folyóparton. Ez a furgon lehetett, a kocsi üres volt, lehet hogy a hullákat a folyóba dobták. A Spanyol Ukrán cég irodája és a telephelye a külvárosban van, lehet hogy ott tartják fogva Sándort. – Főnök arra gondoltam hogy elmegyek hozzájuk azzal az ürüggyel hogy a kiégett autóról akarok velük beszélni, és körülszimatolok, közben  már megfigyelés alá helyezzük a területet és lehet hogy lépnek valamit. – Rendben a kommandósokat azért készenlétbe helyezem, két nyomozót kiküldök érted, azokkal menj a telephelyre, a járőrt pedig a vadőr vigye a vadászházhoz, és őrizzék Imre Gézát és a lányát. – Tibor miután megkapta az utasításokat,l etette a telefont, és odafordult Gézához. – Figyeljen ide van egy nyomunk amin elindulunk, én most elmegyek és intézkedek. – Kérem tudnék segíteni, vigyen magával Sándornak szüksége van rám. – Nem lehet, magára a lányának van szüksége .Ezt az ügyet megoldja a rendőrség.  Idejön nemsokára két rendőr itt marad magukkal, értesíteni fogjuk a fejleményekről. – A főhadnagy szólt Bálintnak, hogy vigye ki a rendőrautóhoz, beszálltak a terepjáróba és elindultak. Az autóban megkérte a vadőrt hogy a járőrautót, kísérje be a vadászházhoz, és legyen telefonon elérhető minden eshetőségre felkészülve. Iván bátya éppen a kávéját itta az irodában amikor kopogtak ,és beléptek az ikrek. – Mi van mondott valamit? – Nem beszél. – Gondoltam. –  Hogy bírta a verést? – Kemény ember nem törik meg,én kegyetlenebb eszközöket használnék. – mondta az egyik. – Most még nem,várunkmég egyet telefonálok később. – A vadász nehezen kapott levegőt, az ikrek rendesen megdolgozták a rekeszizmát, de úgy érezte nem adtak bele mindent. Nem beszélt,nem tudták megfélemlíteni, volt már ilyen helyzetben, de azért régen nem fájt ennyire. Nem baj kibírom, persze majd visszajönnek, de szerintem a főnökük még nem tudja mitévő legyen. Arra a történetre gondolt, amikor egy embert kidobtak a hetedik emeletről, és azt mondogatta minden emeletnél, most még minden rendben. Hát most még minden rendben, gondolta nevetve, és a fájdalom belenyilallt az oldalába. Iván bátya éppen telefonálni készült, amikor Pável lépett a szobába és jelentette hogy rendőrök jöttek be a telephelyre és a főnököt keresik. Lassan letette a telefont az ikreket kiküldte a szobából, és utasította Pávelt hogy engedje be a rendőröket. – Jó napot kívánok én vagyok itt a főnök, fáradjanak be. –  üdvözölte a jövevényeket. – Jó napot Koltai Tibor rendőrfőhadnagy vagyok és ők a kollégáim. – rámutatott a többiekre. –  Tiszteletem a nevem Iván Viszockij. – Gratulálok uram nagyon jól beszél magyarul. – állapította meg a főhadnagy. – Mióta él nálunk? – Már tizenöt éve vezetem itt ezt a céget. – És mondja csak hogy megy az üzlet? – Hát nem panaszkodok, jól állnak a dolgok, de gondolom nem azért jöttek hogy a cég anyagi helyzetéről érdeklődjenek. Minek köszönhetem a látogatásukat? – Tegnap késő este a tűzoltók egy felgyújtott furgont találtak a folyóparton, miről kiderült hogy az önök autója volt .Tud erről az esetről nekünk valamit mondani? – Tegnap reggel történt egy sajnálatos eset, az egyik furgonunk eltűnt, valószínűleg ellopták, azóta sem tudunk róla. – Tettek rendőrségi feljelentést? – Sajnos még nem volt időnk rá, tudja sok a munka, holnap reggel fogjuk bejelenteni. – Mondja csak mivel is foglalkoznak pontosan? – Kérdezte érdeklődve a főhadnagy. – Déli gyümölcs exporttal, tudja spanyol narancs. – Értem és hol tárolják a sok gyümölcsöt, hol vannak a hűtőházak? – Vidéken vannak a tárolóhelyek nálunk az elosztást intézik. – Mondja csak megengedné hogy egy kicsit körülnézzünk a telepen?. – A főhadnagy kérdően nézett Iván bátyára, az öregnek a szeme sem rebbent. – Tudja ez egy külföldi cég a főnökeim nem néznék jó szemmel hogyha idegeneket engednék be a telepre. Persze hogy ha hoznak parancsot akkor köteles vagyok önöket beengedni. – Értem még megfontoljuk. – mondta Tibor. – Tudok még valamiben segíteni? – Kérdezte Iván Bátya kis mosollyal a szája szélén. – Nem, köszönjük a tájékoztatást. – A főhadnagy és emberei elhagyták az irodát és az udvaron Tibor felhívta a rendőrkapitányt. – Főnök azt gondolom hogy Sándor náluk van és még él, lehet hogy csak megérzés, kicsit várjunk mit lépnek. A figyelők már telepítve vannak, mi távolabbról fogunk várni, ha rövid időn belül nem lesz mozgás kérek engedélyt behatolásra. – Rendben Tibor te vezeted az akciót, a kommandósok is bevetésre készen vannak. – Értettem. – Tibor letette a telefont és a rendőrautó kikanyarodott a telepről. Iván bátya az ablakból figyelte a fejleményeket, miután a rendőrök elmentek szólt az ikreknek és lementek a vadászhoz. Sándor látta az öreg vészjósló tekintetét és úgy gondolta hogy ezek a percek döntenek a sorsáról. Iván bátya elővett egy pisztolyt és a vadász homlokához tartotta. – Úgy döntöttem hogy meghagyom az életed hogyha elmondod hol van a lány, ha nem az agyad itt fog a padlón szétfröccsenni. – A vadász hallotta ahogy a fegyvert kibiztosítja Iván bátya, és vár. Vészjósló másodpercek következtek, aztán a vadász megszólalt. – Rendben megmutatom hol a lány. – Iván bátya letette a fegyvert, és odaszólt az ikreknek. – Vigyétek az Audihoz és ültessétek be, ha valamivel próbálkozik, nyírjátok ki. A vadászt a kocsiban a hátsó ülésre ültették az egyik iker mellé ült és végig pisztolyt tartott feléje a másik a vezetőülésbe ült és így várták a főnököt. Sándor még nem tudta hogy mit tud majd tenni időt akart nyerni, és majd a helyzet adja a megoldást. Iván bátya bement Pável irodájába és utasításokkal látta el. Figyeld a monitoron merre megyünk, legyünk kapcsolatban ha valami gyanúsat látsz szólj. Lement az autóhoz beült és hátranézett a vadászra. – Na most te jössz okostojás, merre menjünk?. – A vadász nem válaszolt egyből ekkor az egyik iker aki mellette ült fejbe vágta pisztolya markolatával. – Válaszolj te szemét . – Rendben menjünk keletre ki a városból. – Válaszolt Sándor miközben egy vércsík kúszott le a homlokán. Tibor és két társa miután kifordultak a telepről megálltak négy háztömbnyivel arrébb, leparkoltak és várakoztak. A főhadnagy bekapcsolta a rádiótelefont és hívta a figyelőket, utasította őket hogy minden gyanús dolgot jelentsenek. Lassan telt az idő Tibor az óráját figyelte, még tíz perc és ha nincs mozgás akkor behatolnak. Egyszer csak megszólalt a rádiótelefon. – Főhadnagy úr egy AUDI hajtott ki a telepről és elindult kelet felé, négy ember ül benne. – Kövesse az autót, mi is megyünk tisztes távolságból. – Elindultak és közben Tibor a másik figyelőt utasította hogy maradjon a helyszínen várja meg az erősítést és ha megérkezett hatoljanak be a telepre és vizsgálják át. Menet közben Tibor látta a kijelzőn a figyelő pozícióját, merre halad, és úgy találta hogy az AUDI ki akar menni a városból. Felhívta a rendőrkapitányt . – Főnök a telepről elindult kelet felé az Audi úgy látom ki akar menni a városból a hatos úton, úttorlasz kellene az egyik falunál, és megállíthatnánk. Ezen kívül erősítés kellene a telephez hogy a fiúk át tudják nézni a területet. Szerintem a kocsiban lesz Sándor, követjük. – Rendben intézkedem. – Mondta Palkovics. Az Audi lassan nyugodtan haladt, nem hívta fel magára a figyelmet, a benne ülők nem is sejtették hogy követik őket. Egyszer csak megcsörrent a főhadnagy telefonja, Palkovics volt a vonalban. – Tibor ha kiértetek a városból akkor a második falunál lesz az úttorlasz, jelezz ha lezárhatjuk, az erősítés a telephez úton van. – Értettem. – Tibor letette a telefont és figyelte a kijelzőt, az Audi elérte a városhatárt és ráment a hatos útra, pár perc múlva elérte az első falut, majd áthaladt rajta. A második falu öt kilométerre volt, úgy hogy a főhadnagy jelezte hogy zárják le az utat. Pável az irodában a monitoron figyelte az Audi útját egyelőre minden rendben ment, látta ahogy áthaladt az első falun, de hirtelen a következő falunál piros jelzést vett észre a programban rendőrségi útlezárást mutatott. Egyből hívta főnökét. – Iván bátya baj van a következő falunál rendőrségi útlezárás lesz. – Yopfoe maty, ki tudjuk kerülni? – Csak földutak vannak, egy kilométer múlva jobbra menjetek le, majd navigálok. – A figyelő aki az Audit követte bejelentkezett. – Főhadnagy úr letértek jobbra egy földútra . – A fenébe megneszelték az úttorlaszt, kövesd őket mindjárt mi is ott leszünk, és kapcsold be a szirénát. A földút tele volt barázdákkal amit a traktorok vágtak bele eső után, nehéz volt rajta haladni de az AUDI sofőrje ügyesen szlalomozott az akadályok között. Szántások és vetések mellett haladtak az út kanyargós volt néha kisebb akácerdők szegélyezték. Egyszer csak Iván bátya a visszapillantóban észrevette hogy egy másik autó is befordult a föld útra és követte őket. Miután meghallotta a szirénát már tudta hogy rendőrök üldözik. Nyomd a gázt, követnek. – kiáltott a sofőrnek, és hátraszólt emberének. – lőj az autóra.. – Az iker lehúzta az ablakot, kihajolt, de az autó nagyon dülöngélt a földúton, nehezen tudott célozni. A vadász ezt az alkalmat várta, mivel keze hátul meg volt bilincselve ezért nem tudta használni, felsőtestével hirtelen nekidőlt szomszédjának, aki a meglepetéstől kiejtette a kezéből a fegyvert. Mérgesen visszafordult és arcon vágta Sándort majd dulakodni kezdtek, közben Iván bátya is kihajolt és lőni kezdte az üldöző autót de nem tudta eltalálni a kocsi rázkódása miatt. A sofőr már nagyon nehezen tudta az AUDIT az úton tartani a követő autó pedig egyre közelebb került hozzájuk, közben a távolból már egy másik autó szirénáját is hallották. Egy éles kanyar következett az úton a sofőr nagy nehezen bevette, de nem látta a fasortól a traktort ami velük szembe közlekedett. Hirtelen tűnt fel  még sikerült neki kikerülni de a tárcsasor amit a traktor húzott maga után jóval szélesebb volt és a szélét elkapta a kocsi bal eleje. Az ütközés az AUDIT feldobta a levegőbe, megpördült a tengelye körül aztán az út jobb oldalán található enyhén meredek vetésen legurulva a feje tetején állt meg. A vadász feleszmélt és erős benzinszagot érzett körül nézett a kocsiban látta hogy a többiek még ájultak, tudta hogy azonnal menekülnie kell, mert az autó fel fog robbanni, minden erejét összeszedve a mellette levő ajtót kezdte két lábbal rugdalni. Az ajtó be volt szorulva, nem engedett, de Sándor nem hagyta abba emberfeletti erővel akart menekülni. Végre az ajtó engedett, kinyílt a vadász lábbal előre kiugrott és futott el az autótól, amikor nagy robbanást hallott és a lökéshullám a földre teperte. Arra eszmélt hogy Tibor térdel mellette és az arcát finoman pofozgatja. Kinyitotta a szemét mire a főhadnagy nagyot sóhajtott. – Na végre öreg barátom látom még nem akarsz eltávozni az örök vadászmezőkre. – mondta nevetve . – Mond Sándor miért nem tudsz te is olyan lenni mint a többi nyugdíjas aki otthon ül és csak az SZTK-ba vagy bevásárolni jár el. Hidd el sokkal nyugodtabb életed lehetne. – Mi van az ukránokkal? – kérdezte lassan a vadász . – Ők nem élték túl a robbanást. Te hogy érzed magad? – Mindenem fáj, és szerintem az arcom sem lehet valami szép látvány. – Az a lényeg hogy túlélted, gyere beviszlek a klinikára ott majd rendbe raknak. Tibor felsegítette a vadászt a földről és elsétáltak lassan az autóig.              

6 fejezet

 A régi vadászházban síri csönd volt mindenki szótlanul ült és várta a híreket – Na jó ezt már unom, ki kér kávét? Bálint mérgesen felállt és kiment a konyhába feltenni az italt. – Egyébként mindegy is hogy kér valaki vagy nem, én lefőzöm. A járőrkocsiban a két rendőr hallgatta a rádión a belső híreket, Géza és lánya a kandalló előtt ült és a tüzet nézte. – Apa nyugodj meg jóra fog minden fordulni, csak legyünk türelmesek. – Hidd el lányom ez most egy kemény helyzet, Sándornak minden tudását össze kell szednie, hogy túlélje, mert az biztos hogy minket nem fog elárulni. Most az idő a legfontosabb tényező nehogy a rendőrök későn érkezzenek. – Apa ha ezt túléljük neked is el kéne gondolkoznod, hogy egy békésebb munkát keressél magadnak, bár szerintem a nyugdíjadból is szépen meg tudnál élni. Most már engem sem kell támogatnod, saját keresetem van és jó munkám, bár lehet, ha rövidesen nem jelentkezek, csak volt állásom. Mindegy most nem ez a legfontosabb. – Közben lefőtt a kávé Bálint felszolgálta a beszélgetőknek és a rendőröket is behívta a házba, hogy igyák meg. Géza az újabb fejleményekről érdeklődött a járőröktől de semmi újat nem tudtak mondani. A kávé illata lassan bejárta a házat keveredett a kandallóból szálló égett fa illatával és kellemesebb  hangulatot keltett. Bálint cigarettával kínálta a jelenlevőket, az egyik rendőr elfogadta és rágyújtottak, kint a ház előtt. Cigarettázás közben A vadőr kinyitotta a terepjáró ajtaját Nudli kiugrott hogy felmérje a terepet és megmozgassa elgémberedett csontjait. A rendőrnek tetszett a kutya és arról mesélt Bálintnak hogy dolgozott kutyás kollégával és nagyon élvezte a közös munkát. A vadőr megértően bólogatott és ő is elmondta mennyire együtt van Nudlival ha munkáról van szó. Egyszer csak a bent lévő járőrnek megszólalt a telefonja félre vonult és felvette. Csak annyit lehetett hallani hogy, – Igenis értettem, azonnal indulunk. – Géza és lánya feszülten várták a fejleményeket. A rendőr letette a telefont és megszólalt. – A főkapitány hívott és utasított, hogy azonnal vigyem be önt és a lányát a kapitányságra, többet nem tudok mondani, majd ott megtudnak mindent. Kérem pakolják össze holmijukat kint várjuk önöket a kocsinál. –  Nemsokára miután kiléptek Géza odament Bálinthoz megölelte és ennyit mondott. – Köszönöm barátom hogy figyeltél ránk segítetted a menekülésünket, az adósod vagyok, ha tudom meghálálom. Beszálltak és az autó kikanyarodott a régi vadászháztól. Bálint még egy darabig nézett utánuk és annyit mormolt el fogai között. – Legyen szerencsétek utatokon. – Aztán elindult, hogy megnézze kutyája merre csalinkázott el. A rendőrautóban Géza feszülten figyelte az üzeneteket a rendőrségi rádión a diszpécser folyamatosan küldte az utasításokat a szolgálatban levő rendőrautóknak, hova milyen esetekhez menjenek és milyen intézkedéseket tegyenek. Az egyik ilyen üzenetnél felkapta a fejét, a hatos út mentén  autós üldözés közben kiszabadítottak egy fogvatartott embert és kértek még autót a helyszínre és a tűzoltókat is riasztották. Magában kezdte összerakni a képet,,lehet, hogy ezért mennek hirtelen a kapitányságra. Kezdett kicsit megnyugodni, odafordult lányához rámosolygott és azt mondta. – Igazad lesz minden jobbra fordul. – A lány értetlenül nézett apjára de nem szólt semmit. A főkapitány szívélyesen fogadta Gézát és Gabriellát irodájában és tájékoztatta őket a fejleményekről.  – Avval kezdeném ami a legfontosabb, Sándor a körülményekhez képest jól van. Koltai főhadnagy vitte a klinikára és most is vele van, az utcai kamerák felvételei alapján és az ön segítsége által találtuk meg a céget ahol fogva tartották. A dolognak ez a része megoldódott és a továbbiakban is szeretnénk önnek segíteni, de ön is tudja, hogy idegen ország belügyeibe nem keveredhetünk bele. Ezért más megoldást kell választani, amiről egyelőre nem beszélhetek. Az lenne a kérésem, hogy tegyen részletes vallomást a kollégámnak és azt áttanulmányozva keressük a megoldást. – Palkovics átkísérte Gézát egy másik szobába, ahol a kolléga felvette a vallomást, amíg ez lezajlott a főkapitány telefonon hívta a főhadnagyot, hogy érdeklődjön Sándor felől. –  Mi a helyzet Tibor?  – Megröntgenezték, két bordája eltörött, zúzódások vannak a testén az arca is eléggé csúnya de az arccsontja nem törött el. Nyugtatókat kapott, úgyhogy reggelig aludni fog. Őrizetet kap és reggel bejövök hozzá. Mi a további parancs? – Menj haza pihenj, reggel találkozunk a klinikán. – Értettem, viszlát főnök. – Gézát a vallomás megtétele után visszakísérték a főkapitány irodájába, és a dokumentumot átadták Palkovicsnak. Miután részletesen átolvasta, felnézett, és Gézától megkérdezte, hogy most hol van a hangfelvétel. – A pályaudvaron betettem egy csomag megőrző rekeszbe. – Hozzájárul ahhoz hogy elhozzuk a kapitányságra és az ügy lezárásáig én felügyeljem? – Természetesen, át is adom a kulcsot. – Mondta Géza a zsebéből kivette, és letette az asztalra. – Figyeljenek ide sajnos még mindig veszélyben vannak, amíg az ügy le nem záródik egy védett házban kell lenniük, remélem nem sokáig, de ez az önök érdeke is. A kollégáim elkísérik önöket és huszonnégy órás védelmet biztosítanak amíg szükséges, rajtuk keresztül elérhetnek engem, tájékoztatni fogom Géza a fejleményekről. – Mindketten bólintottak és Eszter szólalt meg. – Főkapitány úr nekem az a problémám, hogy a munkahelyemen már biztosan keresnek valahogy értesítenem kell őket hogy nincs bajom, az állásom forog kockán. – Nyugodjon meg Gabriella ezt én majd  elintézem, megmarad az állása, garantálom. – Palkovics behívta két kollégáját utasította őket hogy Gézát és lányát kísérjék a védett házba, és kapjanak huszonnégy órás védelmet. Miután elmentek felhívta a járőrt átadta nekik a csomagmegőrző kulcsát, és utasította őket hogy a csomagot egyből neki hozzák fel. Ezután felhívta a telefonos ügyfelvételt, érdeklődött volt e bejelentés Imre Gabriella eltűnése miatt. A diszpécser jelentette, hogy a Balog és társa ügyvédi irodától volt egy telefon az említett hölgy nem érkezett be a munkahelyére és a telefonja is süket már egy napja. A főkapitány elkérte a számot és azonnal felhívta. Egy kedves női hang szólt bele a telefonba. – Balog és társa ügyvédi iroda, miben segíthetek? – Jó napot Palkovics István vezérőrnagy vagyok a városi rendőrfőkapitány Balog urat keresem, tudnék vele beszélni.?. – Az ilyen bemutatkozás mindig hatásos volt, tudta ezt Palkovics, ezután már könnyű volt intézkedni. – Igen uram azonnal kapcsolom. – Mondta a megszeppent titkárnő, átkapcsolt és a főnökének mondta, hogy a városi főkapitány keresi. – Az ügyvéd beleszólt a telefonba üdvözölte Palkovicsot. – Nagy megtiszteltetés, hogy felhívott kíváncsian várom miben tudnék önnek segíteni. – A mai napon bejelentették egyik munkatársuk eltűnését akit Imre Gabriellának hívnak. – Igen így van, megbízható és jó munkatárs nem szokott soha késni és ha magánéleti problémája van mindig előre szól ezért furcsa hogy nem tudjuk elérni. – Ügyvéd úr nyugodjon meg Gabriella jól van a rendőrségnek segít egy kényes ügyben, és jelenleg nem elérhető. – A vonal másik végén az ügyvéd érezhetően megdöbbent hangnemben kérdezte. – Ugyan milyen ügyben tud Gabriella segíteni önöknek, ő még csak kezdő ügyvéd? – Nézze az ügy titkos és nem informálhatom önt, de megjegyzem, hogy komoly segítséget nyújt nekünk. Büszke lehet rá hogy ilyen beosztottai vannak. –  Köszönöm. – Mondta az ügyvéd miközben teljesen ledöbbentették a hallottak. – Tisztelt ügyvéd úr nem tudom még meddig kell számítanunk Gabriella közreműködésére, ezért kérem még a türelmét egy pár napig, amíg visszakapja beosztottját. Természetesen nem felejtjük el hogy segített ebben az ügyben és köszönjük megértését. Ha bármiben segíthetek ezen a számon elér örülök, hogy beszélhettünk. – Palkovics letette a telefont, és az ügyvéd még percekig döbbenten nézett maga elé, miközben a beszélgetésen gondolkozott. A főkapitány kiszólt titkárnőjének  hozzon egy kávét, és miközben kortyolgatta újra átnézte Imre Géza vallomását, és azon gondolkozott mitévő legyen. Ez egyértelműen egy kényes politikai ügy a miniszternek kell erről dönteni. Miközben ezen gondolkozott bejelentkeztek a járőrök és felhozták a csomagot amit a pályaudvari megőrzőben találtak. Átnézte, egy férfi neszesszertáska volt, benne fogkefe fésű kézkrém, borotva. Szétcsavarta a krémes tégelyt egy pen driveot talált benne. Betette a számítógépébe elindította és egy spanyol nyelvű beszélgetés volt rá felvéve. Az egyik ember elég hevesen szinte kiabálva beszélt. Ez lesz az amit Imre Géza felvett. Kivette a gépből és a szivarzsebébe dugta. Újra felvette a telefont és felhívta a miniszter titkárságát. Egy kis idő múlva felvették a másik oldalon. – Miniszteri titkárság tessék. –Kézcsókom Magdika én vagyok Palkovics István hogy érzi magát ezen a szép tavaszi napon? –  Köszönöm kérdését főkapitány úr szívesebben sétálnék most egy szép napsütötte réten, de a munka ideköt. Mondja csak miben segíthetek? –  Hát tudja csak a főnökkel szeretnék beszélni, de gondolom most ez esélytelen. – Hát igen miniszteri megbeszélésen van a parlamentben, és az egész napja sűrű, de amint felhív megemlítem neki hogy kereste. – Köszönöm, hogy segít, remélem a hétvégén eljut arra a szép rétre. – Palkovics miután letette a telefont felállt odalépett az ablakhoz, kinézett és figyelte az utca forgatagát. A jó idő hatására az emberek már lengébben öltöztek, a parkban egy páran a padon ülve élvezték a napsugarakat, minden olyan gondtalannak tűnt. Palkovics irigykedve figyelte az idilli képet. Neki mikor lesznek ilyen gondtalan napjai, kérdezte magától. Legyintett egyet aztán kiszólt a titkárnőjének. – Legyen szíves hozza be az aláírni valókat. – Már jócskán délután volt de a főkapitány még nem tudott az adminisztrációtól megszabadulni, amikor megcsörrent a telefonja. A miniszter hívta, egyből felvette. – Mi van kedvenc rendőrkapitányom, miben segíthetek? – A miniszter kedélyes kedvében volt, ezt Palkovics is észrevette, és örömmel üdvözölte. – Főnök egy nagyon kényes ügyben kellene találkoznunk, ha lehet négyszemközt. Annyit azért el tudok mondani, hogy közös barátunk Búzás Sándor is belekeveredett, most kórházban van de szerencsére nincs komoly baja. – Hú ez kemény lehet, hát erre időt kell szakítanom. István este nyolcra várlak otthon, és megbeszélünk mindent. Köszönöm miniszter úr ott leszek. –Figyelj csak elhozhatnád Mártikát is a feleségem nagyon örülne már régen találkoztak, biztosan jól elbeszélgetnének. – Rendben megbeszélem vele. Nyolc óra előtt öt perccel a parancsnoki Audi begördült a miniszteri rezidencia bejárata elé. A főkapitány és párja kiszállt az autóból a sofőr a kocsival beállt a parkolóba és ő is követte főnökét az épületbe. A miniszter és felesége már várta a vendégeket az előcsarnokban. A két hölgy boldogan összeölelkezett, és a miniszterné miután Palkovicsot is üdvözölte Mártikát egyből a társalgóba invitálta. – Gyere drágám hagyjuk itt a férfiakat annyi mindent szeretnék veled megbeszélni, ők úgyis csak az unalmas politikáról beszélnek. A miniszter mosolyogva nézett a hölgyek után és a főkapitányt a dolgozószobába vezette. – István megkínálhatlak egy kis szíverősítővel, nemrég kaptam egy régi ismerősömtől egy kis ágyas szilvapálinkát, a tiszteletedre felbontom. – Köszönöm elfogadom. – Mondta a főkapitány, a miniszter az előre elkészített poharakba kitöltötte az italt koccintottak és felhajtották. – Nagyon kellemes. – Dicsérte Palkovics. – Érezni a szilva aromáját és van ereje is, hm kellemes. – Én is ezen a véleményen vagyok. Ülj le István és mond el a történetet. A főkapitány leült röviden elmondta a lényeget utána átadta a miniszternek Imre Géza részletes vallomását. Kárpáti átolvasta az anyagot, néha letette és rázta a fejét. – Hihetetlen ahogy Sándor ösztönösen tudja hogyan kell megoldani az ilyen eseteket. Ha nem érkeznek időben az a lány már nem él, és ez a régi barát sem ijed meg a saját árnyékától. Persze a szabályokat itt is felrúgja mint a Bánáti ügyben de el kell fogadni a cél érdekében. Viszont most elkapták. Mond csak István kik ezek az ukránok? – Egy veterán volt Orosz kommandós szervezte a csapatot, a neve Iván Viszockij, a fedőcég egy Spanyol Ukrán export import vállalat. Mindenféle piszkos munkát elvállaltak, de ma felszámoltuk őket. Az autósüldözésben meghalt a főnök és két embere, és a telepükön még három embert fogtunk el. Megjegyzem nagyon komoly informatikai hátterük volt, minket is tudtak figyelni mindenféle kalózprogrammal. A vallatás még tart a kapitányságon keressük a nemzetközi kapcsolatokat. – Közben a miniszter végigolvasta a vallomást és csak csóválta a fejét. –  Ez az ügy a Spanyol belpolitikára tartozik, már az is viszályt kelthet a két ország között hogy tudunk róla. Hol van most a bizonyíték? – A szivarzsebemben. – Mondta Palkovics, és az elővett pen-driveot letette az asztalra. A miniszter megnézte és elgondolkodott. – Nem tudok Spanyolul az angol és a francia a politika nyelve, de a titkárom Spanyolul is jól beszél, felhívom jöjjön el és hallgassa meg. – Felállt megkereste a telefonját és kérte beosztottját jöjjön sürgősen a rezidenciára. Amíg a titkár megérkezett a miniszter és Palkovics még egyszer koccintottak, és a kikészített sós süteményből fogyasztottak. Egyszer csak csöngetést hallottak. – Megjött az emberem, ti már ismeritek egymást ugye? – Igen már találkoztunk mondta a főkapitány. A beérkező fiatalember tisztelettel üdvözölte a jelenlevőket, ezután a miniszter vette át a szót. –  Köszönöm Kálmán hogy el tudtál jönni nekünk most a spanyol nyelvtudásodra van szükségünk, de előtte elmondom  amit most itt hallasz az hármunk között kell hogy maradjon, tudod, hogy megbízok benned. – Köszönöm megértettem. – Elfogadsz egy kis ágyas pálinkát? Mi most ezt isszuk. – Köszönöm de nem ihatok még haza kell vezetnem. – Értem. –  A miniszter kitöltött egy pohár üdítőt beosztottjának, aztán berakta laptopjába a pen driveot és elindította. A beszélgetés körülbelül tíz perc volt, amit a titkár folyamatosan lefordított a résztvevőknek. A szöveg szerint az arrogáns hangú férfi halálosan megfenyegeti partnerét, ha nem fizet neki, emlékezteti őt más emberekre akiket ő tett tönkre és a saját kilétét is felfedi amikor szitkozódva elmondja, hogy ő mindent megtehet, mert ö védett helyzetben van, ő Madrid rendőrkapitány helyettese, és a főnökét is sakkban tartja. Miután a titkár befejezte a fordítást megitta a kitöltött üdítőt és főnökére nézett aki komor képet vágott, aztán megszólalt. – Ez komoly bizonyíték, nem csoda, hogy öltek miatta. – Kivette a gépből a pen driveot és zsebre tette. – Jövő héten lesz Brüsszelben az EUS belügyminiszterek találkozója ott fogok Spanyol kollégámmal találkozni, és átadom neki. Nem lesz könnyű de majd megoldom. Köszönöm fiuk a segítséget az ügyben teljes diszkréciót várok el. – A miniszter kikísérte a titkárt elmondta neki az ajtóban, másnap az lesz a feladata, hogy a spanyol belügyminiszterről megszerez minden megtudható dolgot elbúcsúzott tőle azután a főkapitánnyal együtt átment a társalgóba és a hölgyekkel együtt eltöltötték az este hátralévő részét.

7 fejezet A vadász nehezen nyitotta ki a szemét, a feje iszonyúan fájt, ha oldalra akart fordulni azt érezte mintha valaki hátba szúrta volna. Az első akit meglátott a barátja volt Tibor aki széles vigyorral üdvözölte, mellette a főkapitány is mosolygósan intett feléje. –  Mondtam főnök hogy mindjárt felébred, nézze kutya baja sincs Sándor kemény legény. – Mondta a főhadnagy Palkovicsnak. – Igen úgy látom mindjárt tánca perdül. – heccelődött a főkapitány. – Hát ti aztán komoly beteglátogatók vagytok. – mondta halkan a vadász. De azért köszönöm hogy megmentettetek. – Főleg Tiboré az érdem, nem hagyott nyugodni hogy keressünk meg. – mondta Palkovics. –  De hozzáteszem az egész bűnügyi osztály szorított érted. – Köszönöm mindenkinek aki segített. Mi van Gézával és a lányával? Az egyik védett házban vannak biztonságban, huszonnégy órás védelmet kaptak. Még nem tudsz velük beszélni, eltüntettük őket a saját érdekükben. – Rendben értem, és mi a terv?. – A vadász félig felült mintha fel akarna kelni,de a karjai még gyengék voltak és visszadőlt. – Az a terv hogy kipihened magad itt, kapod az infúziókat és sokat alszol. Mi majd megoldjuk az ügyet. – Mondta a főkapitány. – Amíg el nem felejtem a miniszter is jobbulást kíván,ő vette a kezébe az ügyet. – Akkor meg vagyok nyugodva. – Mondta a vadász és lecsukta a szemét. – Tényleg még pihennem kell, igazatok van. – és álomba merült.          Délután két óra volt mikor a miniszteri kisgép felszállt a reptérről. Kárpáti hátradőlt nem szerette a felszállást, mindig összeszorult a gyomra, csak akkor nyugodott meg amikor egyenesbe kerültek. Elkérte titkárától a megbeszélés aktáját hogy átnézze. Tudta hogy még van másfél órája amíg Brüsszelbe érnek ezért nem kapkodott. Miután befejezte az átnézést, visszaadta az iratokat titkárának, és elmondta neki a teendőket. – Miután én bementem a tanácskozásra, keresd meg a spanyol miniszter titkárát és kérd meg hogy intézzen el  egy találkozót a főnökével a közös munkavacsora után. – Értem és ha megkérdezi milyen ügyben akar ön a főnökével beszélni? – Mond azt hogy magánügyben keresem. A miniszteri tanácskozás rendben lezajlott  az EUS országok egymás közötti bűnügyi adategyeztetése volt a téma Kárpáti is felszólalt a témában és elismerést váltott ki újítási ötleteivel. A munkavacsora előtt a titkárnak sikerült néhány szót váltani főnökével. – Miniszter úr a találkozó meg van beszélve, a spanyol fél este tíz után vár minket a Grand hotel elnöki lakosztályában. – Kárpáti örült a hírnek remélte hogy sikeres lesz a megbeszélés. Az autó tíz órakor érkezett a hotel bejáratához, a hallban a spanyol miniszter titkára már várta Kárpátit és beosztottját, és az üdvözlések után felkísérte a vendégeket az elnöki lakosztályba. A spanyol miniszter széles mosollyal várta az érkezőket, és az üdvözlések után Kárpátit beinvitálta egy külön terembe ahol csak ketten voltak. Kárpáti szólalt meg először franciául. – Miniszter úr tudom hogy Párizsban végezte tanulmányait és jól beszéli  a nyelvet, ezért gondoltam hogy ezt használhatnánk. – Megtisztel miniszter úr hogy ilyen figyelmes, én pedig ha megengedi örülnék ha a keresztnevünkön szólítanánk egymást, az én országomban a barátok beszélnek egymással így. Az enyém luis és az öné? – Az enyém László. – Mondta a miniszter. – Laslo. – próbálta kimondani a miniszter. – Kedves Laslo megkínálhatom egy kis Malagai vörösborral? – Köszönöm Luis elfogadom. Csak nem a családi birtokról való? – Kedves Laslo maga nagyon jól tájékozott, és eltalálta apám bora a négy évvel ezelőtti nagyon jó évjárat volt. Kóstoljuk meg. – Luis kitöltötte az italokat, Kárpáti először a bor illatára volt kíváncsi azután megízlelte, elismerően bólintott koccintottak és elfogyasztották a vérvörös italt. – Csodálatos ez a bor gratulálok a családnak, gondolom ez a bor díjnyertes volt abban az évben. – Luis nem válaszolt csak szerényen biccentett egyet. – Kedves Laslo én nagy tisztelője vagyok az ön munkásságának tizenöt éve egy EUS ország belügyminiszterének lenni nem kis eredmény, mint tudja én még csak egy éve töltöm be ezt a tisztséget, de már tudom hogy nem könnyű feladat. Mindenkinek megfelelni és még a törvényt is betartatni. Szinte egy légtornász mutatványnak felel meg. – Hát igen kedves Luis egyszerre kell politikusnak és törvényismerőnek lenni ezt már régen is tudták a nagy államférfiak. –  Mivel Kárpáti tudta hogy a miniszter kedvenc tantárgya az egyetemen a történelem volt ebbe az irányba terelte a beszélgetést és hagyta hogy partnere megcsillogtassa ebbéli tudását, közben egy két pohár Malagai is elfogyott. Jó fél óra után Kárpáti előadta jövetele célját . – Kedves Luis nagyon jól elbeszélgettünk,  de most szeretnék előhozakodni a problémával ami miatt jöttem. – Hallgatom Laslo miben segithetek? – Előre bocsátom az ügy nagyon kényes és véletlenül sem szeretném hogy úgy tekintsen erre a dologra mintha az én országom bele akarna szólni Spanyolország belügyeibe. Ezt az ügyet nagyon diszkréten kezeltem, csak egy két ember tud róla aki benne volt, és a sajtó teljesen ki lett zárva. – Most már nagyon kíváncsi lettem rá, mondja el kérem. – A miniszter részletesen elmondta a történetet, a spanyol miniszter feszülten figyelt és egyre jobban elkomorodott az arca. Miután Kárpáti befejezte átadta partnerének a pen driveot amin a bizonyíték volt. A spanyol felállt  odament a laptopjához behelyezte az üzenethordozót, és meghallgatta, aztán visszalépett az asztalhoz leült és Kárpátira nézve megszólalt. – Először is szeretném megköszönni azt a diszkréciót ahogy ezt az ügyet kezelte,nagyon hálás vagyok érte. Másrészről iszonyú dühös vagyok azért hogy ilyen előfordulhat a mi rendőrségünknél, nekem ez a hangfelvétel egyértelműen bizonyítja egyik magas rangú beosztottam bűnösségét. Ez hatalommal való visszaélés, zsarolás, gyilkosságra felbujtás. Megígérem hogy a Madridi rendőrségnél fejek fognak hullani, felgöngyölítem az egész ügyet ,aki benne volt bűnhődni fog. – A miniszter az asztalra csapott. – Nem világítjuk át eléggé a vezető beosztású kollégákat, ezen változtatni fogok. –  A spanyol láthatóan ki volt kelve magából Kárpáti próbálta nyugtatni. – Kedves Luis biztos vagyok benne hogy ön megtalálja a megoldást hogy ilyen eset többé ne fordulhasson elő. A mi országunkban is volt hasonló eset mióta miniszter vagyok és az elkövetők már nincsenek a testületnél, van aki megérdemelt büntetését tölti. – Luis kezdett megnyugodni,megtöltötte az üres poharakat koccintottak és megitták italaikat. – Kedves Laslo nem szeretném hogy ilyen rossz dologgal záruljon ez az egyébként kellemes beszélgetés. Örülnék hogyha nem szakadna meg köztünk a kapcsolat, ennek érdekében szeretném meghívni a nyár folyamán önt és kedves feleségét a Malagai családi birtokra legalább egy hétre, ha ideje engedi megmutatnám a szép környéket és élvezhetnénk a finom borokat. – Köszönöm a meghívást élni fogok vele, bár biztosan nehéz lesz időpontot találni, de egy hétvége biztosan összehozható. Ebben maradtak, a spanyol kikísérte vendégét a szobából és Kárpáti a beosztottjával elhagyta a szállodát. Az autóban a titkár megkérdezte a minisztert hogy sikerült a megbeszélés. Kárpáti annyit mondott nevetve, – meghívott a családi rezidenciára. Koltai főhadnagy csikorgó kerekekkel fordult be a kórház parkolójába ahol barátja már türelmetlenül várta az egyik padon ülve, és ahogy megérkezett egyből kérdőre vonta. – Tibor már egy ideje várlak azt hittem sohasem érkezel meg. – Sajnálom riasztás volt alig tudtam lelépni. – Hú de hosszú volt ez az egy hét, azt hittem sohasem lesz vége. – sóhajtott a vadász. – Ne haragudj Tibor de már egy kicsit türelmetlen vagyok. – Rendben van öreg haverom, csak tölts ki rajtam a dühödet, de mindjárt hazaérünk és főzhetsz nekem egy jó erős kávét. – Beültek a kocsiba és miközben haladtak céljuk felé Tibor elmesélte a fejleményeket az ügyben Sándornak. – Madridban elég nagy felhajtás volt.  A miniszter ahogy megígérte fejek hullottak, a városi főkapitányt leváltották a helyettes le lett tartóztatva, akiket eddig megfélemlített mind ellene tettek vallomást, a minisztériumban is felelősségre lettek vonva azok akik eltussolták a korábbi bejelentéseket. Teljes a siker, a barátod megnyugodhat, már nem üldözik. Az ukrán bandát teljesen felszámoltuk és az Unión belül is keressük a hozzájuk köthető megbízókat, természetesen nemzetközi összefogásban. – Én meg csak pihentem a kórházban, de nem is baj már nagyon vágyok ki az erdőre, de holnap ki is megyek, mert hiányzik. – Rendben Sándor aztán nemsokára majd újra elkezdünk futni is, az az igazság hogy egyedül unalmas, és hiányzik az hogy legyen kit lefutni. – Persze most nagy a szád de egy hónap múlva legyen nagy hangod hogyha visszanyerem az erőmet. – Kívánom neked öreg barátom. – Még élcelődtek egymással amíg hazaértek .Otthon a vadász az ígérethez híven főzött egy erős kávét barátjának és magának, együtt elfogyasztották aztán a főhadnagy elbúcsúzott a vadásztól már keresték, sok volt a munka .Később Palkovics is felhívta Sándort jobbulást kívánt és mielőbbi találkozást sürgetett.  Nemsokára délután lett a vadász a teraszon ült nézte a parkot, a fák már teljesen kizöldültek, a tölgyek új zöld levele már letolta a tavalyi megbarnult testvéreit az ágakról. Kora nyári meleg légáramlat bujkált a zöldellő ágak között. Ez a kellemes lágyító érzés már nagyon hiányzott neki, szinte átölelte és erőt adott neki. Csöngetésre lett figyelmes, átment a szemközti ablakhoz, lenézett a bejáratra és Gézát látta ott állni ,lement és beengedte. A két barát összeölelkezett, amint meglátta egymást. – Gyere be Géza mesélj minden rendben van? – Leültek egymással szemben összenéztek, és ez a pillantás mindennél többet mondott. Benne volt az elmúlt napok kemény próbatétele, az egymásért való küzdés, a szerettek féltése, a problémák legyőzése, és a nehéz szívvel eltelt várakozás a jó hírekre. – Géza törte meg a csendet. – Ma engedtek ki minket  a védett házból, most a lányomnál lakok. A Spanyol újságok tele vannak a letartóztatásokkal, úgy látszik komolyan veszik a tisztogatást. – És most mi a terved Géza? –  Egy ideig a lányomnál maradok, felhívtam egy ügyvéd barátomat majd ő intézi az ügyeket, szól ha tanúvallomást kell tennem. Gabival nagyon jó kapcsolatba kerültem ez alatt a pár nap alatt, most ismertük meg egymást. Szerintem nagyon hasonlít rám. Azt szeretné hogy számoljam fel a Madridi munkámat és jöjjek haza, többet tudnánk találkozni. Mit szólsz hozzá? –  A vadász nem szólt semmit hallgatta barátját, tanácsot úgy sem tudott neki adni ez az ő élete, neki kell döntenie. Felállt kiment a konyhába levett a hűtőből egy üveg finom bort felnyitotta, kitöltött két pohárral és barátjának kínálta. – Soproni, olyan mint az élet fanyar és mégis édeskés. – A palack bor hamar elfogyott és még néhány az este folyamán. Régi történetek elevenedtek meg beszéd közben sokat nevettek, el sem akarták hinni hogy  ezek a dolgok velük történtek meg. Reggel kilenc óra volt amikor Gabriella belépett az ügyvédi iroda ajtaján. Az asszisztensnő nagyot sikoltott örömében hogy végre meglátta barátnőjét,a nyakába ugrott, és egyből faggatni kezdte. – Mesélj gyorsan mi van veled. Jól vagy? Úgy izgultam érted. Lesoványodtál csak nem éheztettek? – Nyugodj meg nincs semmi bajom. – Válaszolt a lány. –  Később mindent elmondok, de most be kell mennem a szobámba átnézni az irataimat. A főnök tízre jön ahogy szokott? – Persze van még időd, de este megyünk elhajlunk jó? –  Persze. – volt a válasz. A legtöbb irat megvolt rendben a helyén egy két akta eltűnt, biztosan a főnöknél van, gondolta. Tízkor megjött a főnök és mikor meghallotta hogy Gabriella itt van egyből a szobájába kérette. A lány kicsit tartott a beszélgetéstől de meglepve látta amikor belépett hogy főnöke széles mosollyal várta. – Kedves Gabriella örülök hogy ismét közöttünk van, aggódtunk magáért de miután a főkapitány felhívott személyesen, megnyugodtunk hogy nem érte baj. Megértem hogyha nem beszélhet az utóbbi két hét eseményeiről, gondolom köti a titoktartás, de remélem az ügyek jól zárultak. – Igen főnök minden jól alakult, és szeretném újra felvenni a munkám. – Természetesen, de előtte még beszélgessünk egy kicsit. – Gabriella csodálkozva nézett az ügyvédre, mintha megváltozott volna régebben csak a munkát adta ki neki sohasem volt vele kedélyes. – Szeretném megkérdezni hogy érzi magát a mi cégünknél meg van e mindennel elégedve?. – Mielőtt a lány válaszolhatott volna már folytatta is. – Azért kérdezem mert én úgy látom hogy jól teljesít nálunk meg vagyok magával elégedve, ezért úgy gondoltam hogy megemelem a fizetését és ezentúl jobban bevonom az ügymenetekbe. Mit szól hozzá? – A lány kissé elsápadt a meglepetéstől de aztán határozottan válaszolt. – Köszönöm főnök, igyekszem meghálálni a bizalmat. – Jól van örülök hogy megegyeztünk, folytassa a munkáját, ha kérdése van megtalál. A lány felállt hogy kimenjen de főnöke még utána szólt. – Ja és üdvözlöm a főkapitányt mondta mosolyogva. A vadász arra ébredt, hogy az esti borozgatás hatására ezer hangya rohangál a fejében. Felkelt hogy főzzön egy erős kávét, kiment a konyhába és menet közben Gézával találkozott aki éppen a fürdőszobából jött visszafelé. Frissen borotvált arccal vigyorgott barátjára és megemlítette neki hogy egy kicsit csapzottan néz ki. – Nyugodj meg megiszom a kávét és mindjárt jobban fogok kinézni. – Válaszolt rekedt hangon a vadász. Miután megkávéztak és ettek pár falatot Sándor kezdett helyre rázódni, és egy ötlettel állt elő barátjának. – Géza én ma kimegyek vadászni, már nagyon hiányzik az erdő van kedved velem tartani? – Jó ötlet szívesen kimennék veled, de most meglátogatom a lányom a munkahelyén, kérte menjek be hozzá hogy lássam hol dolgozik. – Jól van gyere vissza háromra korán megyünk, Bálinttal is akarok találkozni hogy megköszönjem neki a segítséget. Miután Géza elment a vadász rendet rakott az esti elhajlás után, egy kicsit még zúgott a feje de nem bánta, néha kell egy lazítás, ez már nagyon ráfért mindkettőjükre, gondolta magában. Miután végzett összepakolta vadászfelszerelését kiválasztotta az esti ruházatot és Gézának is berakott egy vastag kabátot, levitt mindent az autóba, aztán a kocsit is átnézte és mindent rendben talált. A barát időben megjött úgy hogy elindultak a délutáni erős forgalomban a vadászterületre. Géza dicsérte a Mercedest tetszett neki ahogy gyorsult, élvezte a kényelmes ülést, és nem akarta elhinni hogy már négy éves. –  Nagyon megkimélted ezt az autót, olyan mintha új lenne, látnád az én leharcolt BMW- met az is négy éves de mivel sokat használom háromszor annyi kilométer van benne mint ebben az autóban, és hát nem is vigyázok rá úgy mint te. – Most akarom lecserélni egy újra, – Mondta a vadász. – Hát jól jár vele aki majd megveszi. –  Elég lassan haladtak, sok autó ment kifelé a városból, volt aki már hazafelé tartott mások ügyeket intéztek. Végre elérték az erdőt a vadász bekanyarodott a sétaútra és szinte varázsütésre megváltozott a hangulata. Csend és nyugalom váltotta fel a maguk mögött hagyott zajos világot. Lassan mentek Sándor lehajtotta az ablakokat beáradt az autóba a tavaszi erdő illata nézték a kizöldellt fákat és bokrokat, a levelek között beszűrődött a napsugár, szinte megállt az élet. Nemsokára a vadászházhoz értek, Bálint terepjárója a ház előtt parkolt, Nudli pedig kint futkározott a réten. Amint meglátta az érkező autót eléje futott és ugatással jelezte hogy csak az ő engedélyével lehet ide belépni. A zajra Bálint kijött a házból csendre intette kutyáját,  és széles mosollyal üdvözölte a látogatókat. – Jó napot urak örülök hogy egészségben vannak, remélem minden probléma megoldódott, üljenek le a teraszon éppen kávét főztem, mindjárt kihozom. – A vadőr bement a házba és nemsokára már hozta is tálcán a frissen gőzölgő italokat, és letette az asztalra. Miután megitták a feketét, a vadász megszólalt. – Bálint először is szeretném megköszönni azt a nagy segítséget amit öntől kapott a barátom és én, hálásak vagyunk magának a szolgálataiért. Nagyon kellett ez a  támogatás ahhoz hogy jól végződjön ez a dolog. Mondja meg mivel tartozok még önnek az üggyel kapcsolatban. – Nekem semmivel nem tartozik Sándor úr, mi már ezt lerendeztük egymás között. De sajnos nekem nem jött ki jól ez a dolog. Tenke a fővadász megorrolt rám azért mert a háta mögött segítettem magának és az engedélye nélkül használtuk a régi vadászházat. Én mondtam neki hogy az ön utasitása volt hogy nem szólhatok senkinek , erre azt mondta hogy én csak az ő utasitásait követhetem. Eléggé megromlott köztünk a kapcsolat félek hogy ki akar rúgni, pedig én szeretek itt dolgozni és Nudli is jól érzi magát errefelé. – Nyugodjon meg Bálint én elintézem hogy Tenke nem fogja magát bántani higgye el rendben lesz minden ezt én garantálom. – Köszönöm Sándor úr én bízok magában remélem szót ért a főnökömmel,mert nehéz ember. – Persze de én megoldom. És most azt mondja el hogy hova érdemes kiülni este vadászni hol mozog a vad. – Hát most csak vaddisznóra tudnak menni, mert a bakszezon csak egy hét múlva indul, és a szarvasokat sem kellene ilyenkor már bántani. Segíthetnének nekem, a keresztnyiladéki lesnél láttam egy sánta kansüldőt szerintem a téli hajtáson lőtték meg túlélte de az egyik lába bánta. Nem tudtam rálőni rossz volt a szelem és megugrott, de meg kellene szabadítani a szenvedéstől. – Rendben van akkor a keresztnyiladéki lesre ülünk, hátha bejön. – Jól van Sándor úr beírom magukat, egy kalappal a vadászathoz. A vadász látta hogy Bálint nincs jó kedvében, emészti magát a kirúgás miatt úgy hogy még egyszer megnyugtatta és csak utána indultak ki a barátjával a lesre. Egy kilométert autóztak, azután a vadász megállt kiszálltak felpakolták a vadászfelszerelést, Sándor betárazta puskáját, és halkan elindultak a les felé. Még nagyon korán volt tudta ezt a vadász de nem bánta hiszen végre itt volt szeretett erdőjében, majd elnézelődnek amíg besötétedik. Elérték a lest felmentek rá elpakolták a felszerelést és leültek a vadakat várva. A szórón frissen kiszórt szemes kukorica volt, nem messze a dagonyában kevés víz  és jól megdolgozott sár volt. Látszott hogy használják a disznók. Jó szelük volt hiszen a szóró felől fújt a les felé .Géza meg is jegyezte hogy ideálisak a körülmények ahhoz hogy sikeres legyen a vadászat. Miután elhelyezkedtek nemsokára örvös galambok jöttek a kukoricára és egy egy szemet felkapva az ágakra szálltak, aztán szajkócsapat jelent meg és erőszakosan uralni kezdte a területet, elzavarva egy két kisebb énekesmadarat. Nagy volt a madármozgás, meg is jegyezte Géza lehet hogy még szalonkát is látnak ha szerencséjük van. A vadász is tudta hogy ebben az időszakban vonulnak át ezek a madarak az országon és még a költést is itt végzik néhányan. De ők csak később jelentkeznek szürkületkor, amikor a többi madár már elül az ágakon, és inkább a bokros részeket kedvelik,nem a szálerdőt. A szél kezdett gyengülni kellemesebb lett a hőérzet, Gézát el is nyomta az álom,behúzódott a les sarkába és lehunyta a szemét. A vadász kicsit mozgolódott érezte hogy gyógyulófélben levő bordáit kissé nyomja a kemény deszkázat, próbált jobb ülőhelyzetet találni. Így telt el jó fél óra amikor egy őzcsalád jelent meg a szórón. Egy bak sutával és egy tavalyi gidával. A gida egyből ráment a kukoricára a suta még figyelt. A bak körülbelül négy éves állat már letisztított közepes aganccsal a füvet kereste, a tisztáson. A vadász figyelte őket nyugodtak voltak nem érezték az emberszagot. Aztán a suta is elkezdte enni a kukoricát, a bakot viszont csak a fű érdekelte. Egyszer csak a bak felfigyelt és jobbra nézett, távolról halk ágreccsenéseket lehetett hallani. Az őzek nem maradtak tovább, leléptek nem várták meg az új jövevényeket. A vadász megbökte Gézát ébredjen mert jönnek jobbról. Még nem tudta mi közeleg de ha a sánta disznó akkor neki lőnie kell, és nem akarta barátját megriasztani. Mindketten figyeltek az erősödő zajokra, és nemsokára megjelent három kansüldő a szórón. Kettő egyből bement a dagonyába egy pedig enni kezdett. Egyik sem volt sánta, egészségesek voltak. –  Mi lesz nem lősz? – Kérdezte suttogva Géza. – A sántára várok, megígértem Bálintnak. – Mondta halkan a vadász. Figyelték a három szeleburdi állatot ahogy rohangáltak és acsarkodtak a szóró és a dagonya között. Nem volt bennük félelemérzet, és már az anyjuk sem volt velük hogy lenyugtassa őket. Már erősen szürkült amikor elmentek, hogy egy másik helyen verjék fel az erdő csendjét. Teljesen besötétedett de a sánta disznó csak nem jelentkezett, az idő is kicsit hűvösebbre fordult összébb kellett már a kabátot húzni. A távolból vonyító hangot hozott a szél, Géza meg is kérdezte hogy mi ez a hang. – Ez sakálvonyítás már itt is megjelent néhány. – mondta a vadász. – Az én fiatalkoromban nem volt az erdőn ilyen vad. – Mondta Géza. – Igen sokáig nem volt ,kipusztult, de most délről visszatelepült hozzánk. Van olyan vadász aki örül hogy újra megjelent nálunk és van aki félti tőlük a vadállományt, főleg a dámot és az őzet. – És neked mi erről a véleményed Sándor? – Kérdezte Géza. – Szerintem nem szabad hagyni hogy nagyon elszaporodjon, de kis létszámban maradhatna. Nehéz rá vadászni nem könnyű feladat. – Még ültek egy kicsit aztán megszólalt a vadász. – Géza már rosszak a látási viszonyok, és ez a sánta úgy érzem már nem jön ma, szerintem pakoljunk. Összepakoltak, leszálltak a lesről és kisétáltak az autóig. Hazafelé az autóban Géza törte meg a csendet. – Sándor emlékszel tegnap mondtam neked hogy Gabi azt szeretné hogy költözzek haza és éljek itt a közelében. – Emlékszem és döntöttél ez ügyben már? – Még nem tudtam dönteni. Tudod nekem ez az életem mindig a sűrűjében sokszor veszélyeket felvállalva megoldani dolgokat, ezt tanultuk mindig így éltem, ez nagyon hiányozna, nem bírom a nyugodt életet még tenni akarok valamit. Madridban befogadtak számítanak rám a barátaim, ott fontos vagyok, itt már lemondott rólam a szakma. Szeretem a lányom jó is volt hogy most itt voltam neki, de nyugodt körülmények között lehet hogy csak nyűg lennék neki. – Igen a mi szakmánk megkeményíti az embert kevés érzelem fér bele. Tesszük a dolgunkat nem várunk köszönetet, és csak magunkkal kell elszámolnunk. – Mondta a vadász miközben az utat figyelte, az autó fényszórója szinte vágta előttük a sötétséget. Nemsokára már látták a város fényeit, Géza kérte a vadászt hogy vigye őt a lányához. Amint a ház elé értek, Sándor leállította az autót, Géza  megszólalt. – Hívott az ügyvédem tanúvallomást kell tennem, két nap múlva visszamegyek Madridba, nem tudom látjuk e még egymást, vigyázz magadra. Megölelték egymást, Géza kiszállt és felment a lakásba. A vadász még nem indult várt egy rövid ideig aztán beindította a motort, és az autó vitte hazafelé. Tenke Béla éppen a kertjében nézegette virágzó gyümölcsfáit, és megelégedetten állapította meg hogy az éjszakai enyhe fagy még nem bántotta őket, amikor felesége kiabált ki neki az ablakon. – Gyere be telefonod van valaki keres. – Bement és beleszólt. – Itt Tenke ki beszél? –  Palkovics István vezérőrnagy vagyok a városi rendőrfőkapitány szeretnék önnel beszélni ráér most? – A fővadász szinte vigyázzállásba vágta magát mint katonaidejében és úgy válaszolt. – Természetesen ráérek. – Kedves Béla ugye szólíthatom így, szeretném megköszönni azt a nagy segítséget amit ön és a beosztottja Tóth Bálint nyújtott a rendőrségnek amikor egy kiemelten védett embernek segítséget nyújtottak és elbújtatták az erdei vadászházban. Ezzel a cselekedettel nagyban hozzájárultak ahhoz hogy emberéleteket tudjunk megmenteni és elfoghattunk több veszélyes bűnözőt. Tájékoztatom önt hogy személyesen fogom önt és kollégáját felterjeszteni egy olyan kitüntetésre amit a rendőrség adományoz minden évben azokat az embereknek akik kiemelten segítik a rendőrség munkáját. Kérem tájékoztassa erről beosztottját is .Még egyszer köszönöm önnek a kiváló közreműködést és ha valami segítségre szüksége lenne ezen a telefonszámon el tud érni. Viszont hallásra. – A fővadász még mindig vigyázzban állva tartotta a telefont, még elköszönni is elfelejtett. Te jói isten,jutott eszébe én meg Bálintot lekaptam a tíz körméről hogy a hátam mögött intézkedett. Ezt azonnal rendbe kell tenni. Lement a pincébe magához vett egy üveg finom pálinkát, és beszólt a feleségének a konyhába. – Édesem sürgősen ki kell mennem a vadászházhoz egy ügyben délután jövök, tartsd melegen az ebédet. – Ahogy beért a vadászházba bement irodájába az asztalra letette a pálinkát, és mellé két poharat. Mivel Bálint még kint végezte munkáját, felhivta telefonon és kérte hogyha megjön lépjen be hozzá az irodába. A vadőr arca elszürkült miután letette a telefont ,és hátraszólt kutyájának. – Nudli azt hiszem itt is kitelt az időnk, hivat a főnök. Megfordult és elindult a vadászház felé nemsokára odaért a kutyát bent hagyta az autóban  kopogás után belépett az irodába, és idegesen megszólalt. – Nézze főnök én megértem hogy haragszik rám lehet hogy hibát követtem el, de már itt vagyok egy ideje és ez az első amiért haragudhat rám,ezért nem kéne kirúgnia. – Kedves Bálint miket gondol én megvagyok magával elégedve, nyugodjon meg,kérem hoztam bodzapálinkát had kínáljam meg. – Megtöltötte a két poharat és az egyiket  a meglepett vadőrnek nyújtotta. Koccintottak megitták aztán Tenke hellyel kínálta Bálintot. – Nézze felejtsük el a múltkori beszélgetésünket azt hiszem rosszul döntöttem amikor önt leszidtam a vadászház használata miatt. Megértettem hogy jó döntést hozott akkor. Ráadásul ma felhívott  a rendőrfőkapitány és elmondta hogy kitüntetésre terjeszt fel mindkettőnket a segítségnyújtás miatt. – Tehát innen fúj a szél, gondolta Bálint, Sándor úr így segített. – Tudja mit főnök ha már így meg van velem elégedve igyunk még egyet, és nyújtotta Tenke felé a poharát. – A fővadász megtöltötte a poharat és az üveg megmaradt tartalmát is Bálintnak ajándékozta. A vadőr megitta a kitöltött italt, megköszönte az üveget és elköszönt, még Tenke utánaszólt de most már nem olyan kedélyesen, – Bálint holnap jön megint vadászni az a sebészfőorvos aki már múlt héten kétszer is volt de nem tudott vele muflonkost lövetni. Azt szeretném hogy  holnap már lövessen vele egyet. – Rendben van főnök de beszélje meg a muflonokkal is. A vadőr becsukta maga mögött az ajtót és magára hagyta szeretett főnökét.