Enyhe fuvallat járta át az erdőt. Minden békésnek tűnt, csak a távolból hallatszott két szajkó veszekedése. Egy egy sárguló levél már elengedte magát nesztelenül hullott le a földre. Az ősz még szebbik arcát mutatta de azért sejteni lehetett, hogy a tél már ott toporog az ajtó előtt bebocsájtásra várva. A vadász a lesen ülve élvezettel szívta magába az erdő kora esti illatait. Legszívesebben rágyújtott volna egy jó cigarettára de az orvos már legalább húsz éve eltiltotta a dohányzástól. Megfogadta az intelmet, de a vágyakozás a dohányfüst után néha visszatért és ilyenkor gondolatban hiányzott neki az a kis méreg. Éppen kezdett gondolataiba mélyedni amikor halk ágreccsenést hallott a sűrű felől. Nem mozdult csak feszülten figyelt. Csönd lett csak az enyhe szellő mozgatta a faleveleket. Pár feszült másodperc telt el, és megint megreccsent egy ág, ezt a hangot már közelebbről hallotta.  Jön a vad amire várt. Tudta, hogy ide jár hiszen tegnap otthagyta nyomait a szórón, mélyen besüppedve a sárba. Evett is a kukoricából egy keveset, de nem volt túl éhes. Az erdő ilyenkor még kegyes hozzá, sok táplálékot talál. De most jön, és biztosan idetart. A vadász halkan maga elé vette a puskát és figyelt. Megszűnt körülötte minden, hiszen tudta a játszma csak most kezdődik. Nem csak ő figyelt hanem a vad is minden idegszálát felhasználva. Lassan jött megállt beleszagolt a levegőbe figyelt minden rezdülésre. Hosszú percek teltek így de a vadász tudta   hogy így lesz. Eddigi élete folyamán sokszor volt már ilyen helyzetben. Megtanították neki megtanulta, hogy mikor kell várni figyelni, és mikor kell villámgyorsan cselekedni. Megint reccsent egy ág, aztán csend. Már nem sok kell gondolta a vadász, és tényleg a szóró szélén kidugta a fejét a sűrűből a vaddisznó. Lassan odalépett a szóróhoz és falatozni kezdett. A vadász ráemelte a puskát belenézett a céltávcsőbe, és a szálkereszttel megcélozta a vad mellkasát. Megvagy, gondolta magában. Ujját ráhelyezte az elsütő billentyűre, várt, figyelt de nem húzta el a ravaszt. Halkan letette a puskát maga mellé, és tovább nézte. Gyönyörű példány volt a maga nemében erőtől duzzadó csupa izom állat. Három évesnek saccolta a nap utolsó sugarai megvillantak bozontos fekete szőrén. Még egy két év és ő lesz az erdő királya. Had éljen gondolta a vadász, hiszen úgy is én győztem, nevetett magában. Még hagyta enni egy pár percig azután rákiáltott. Még megeszi az összeset gondolta pedig lehet, hogy az éjjel az öreg koca még idehozza a malacait azok mindig éhesek. Még hallotta, ahogy a kan töri maga előtt futtában a sűrűt aztán csend lett. Szép lassan szürkülni kezdett, az árnyékok megnyúltak, besötétedett. A vadász csak ült tovább, nem mozdult. Szeretett kint lenni az erdőben itt érezte jól magát, hallgatta az éjszaka neszeit a szélsusogást, ahogy a levelek lassan hullanak a földre. Emberek társaságára már ritkán vágyott, vadásztársai magányos remetének tartották, de nem bánta. Néha Zoltánnal a fiatal vadőrrel leültek megittak egy két deci bort a vadászházban. Szerette a fiút még lelkes volt,és tanulékony. Nemrég nősült már gyerek is született,többet kellene otthon lenni, perlekedett az asszony, de hát a vadászokat is kell kísérni bevinni a lőtt vadat, sokszor csak éjjel ért haza. A vadász ült gondolataiba merülve. Ő nem sietett nem várta senki. Sose várta. Így alakult. Az ő életébe nem fért bele a család. Az óra halk csipogása jelezte az időt. Tíz óra eddig tervezte a vadászatot. Mindig előre megtervezte a napot, ezt is megtanították neki. Feltette a padra a hátizsákot és kényelmesen bepakolta vadászati kellékeit a különböző zsebekbe. Hátára vette a zsákot vállára vette a puskát, és lement a létrán. Lent kiürítette a fegyvert. A zseblámpa fénye egy kis ösvényt világított meg ezen kisétált a széles sétaútig. Itt megállt még egyszer beszívta az erdő illatát mintha el akarná raktározni otthonra. Az úton állt autója egy gyönyörűséges ezüst metál G Mercedes, robusztus alakjával uralva környezetét. Amikor először meglátta egyből beleszeretett ,úgy érezte összeillenek, ez a jármű szimbolizálta számára az őserőt a szuper technikát de a kifinomult formát is. Saját magát puritán embernek tartotta, mindig csak a legszükségesebb dolgokat vette, de ennél az autónál kivételt kellett tennie. Egyszerűen kellett neki. Bepakolta a felszerelést hátra, beült és beindította a motort. Halkan de mégis erőtől duzzadva felzúgott a 3000cm dízel motor a műszerfalon felvillantak a jelzők, gázt adott és a Merci lassan elindult. A sétaút nem volt hosszú nemsokára a betonúthoz ért, ott megállt körülnézett.  Az út teljesen kihalt volt, csak autójának fényszórója vágott bele a sötétségbe. Na jó induljunk, gondolta magában, de ebben a pillanatban egy másik autó fénye villant ki a kanyarból.  Lehet, hogy Zoltán jön, megvárom. Tudta, hogy ma egy külföldi vendéget kísért bikavadászaton, de azt gondolta már régen befejeződött. Ahogy kikanyarodott Zoltán egyből meglátta a Mercit, megismerte mellé kanyarodott és lassan megállt. A vadász kiszállt az autóból és elindult a terepjáró felé. A zseblámpa fénye megvilágította a platón fekvő gyönyörű állatot. Egy öreg szarvasbika volt még holtában is lenyűgöző látványt sugározva. A vadász mindig úgy gondolt a szarvasokra mint a természet csodáira. Sokszor nézegette őket az erdőn, lőtt is életében egy-kettőt, de ő inkább vaddisznóra vadászott. Odalépett a kocsi mellé, megnézve az állatot, és egyből látta  hogy tényleg már benne volt a korban, az agancs formája  a visszarakás jeleit mutatta, és a testén is látszottak  az öregedés jelei. Miközben nézte az állatot kiszállt Zoltán és üdvözölte. – Jó estét Sándor na mit szól meglett az öreg bika amiről meséltem. –Szervusz Zoltán gondoltam, hogy róla beszéltél örülök, hogy sikerült meglőni. – Lehet, hogy neki is így a jobb. – A vadász visszaemlékezett egy szeptemberi beszélgetésre Zoltánnal amikor a vadőr szomorúan mesélte, hogy látott egy rossz állapotú idős bikát bőgés idején, aki már nem bírta háremét megőrizni a fiatalabb vetélytársaitól alulmaradt a viadalokban, a többiek elűzték a rudlitól. El is tűnt a szem elől egy időre, de most újra megjelent, sajnos még rosszabb állapotban.–Sikerült rábeszélnem a vendéget hogy szabadítsa meg kínjaitól–mondta Zoltán. A vendég bent ült az autóban láthatóan fáradtan dideregve.–Hát nem egy erdei ember–gondolta magában a vadász. Zoltán még elmondta, hogy a bikát keresni kellett, meglőve még elment kB 150 métert, de láthatóan vérzett ezért kutya sem kellett.

Még beszélgettek volna de Zoltán sietett hamar otthon akart lenni mert aznap volt az évfordulójuk a feleségével, és ünnepelni akartak. Miután a vadőr elment a vadász is autóba ült és elindult a város felé. Nem sietett, a kényelmes ülésbe süppedve hagyta, hogy az autó finoman ringatva vigye célja felé. Jó félóra múlva már megvillantak előtte a város fényei, nemsokára hazaér gondolta. A város szélén lakott, az úgynevezett kertvárosi részben. Egy lakást vett egy társasházban tíz évvel ezelőtt amikor megköszönték szolgálatait, és nyugdíjazták. Azelőtt nem volt saját lakása szállodák albérletek szolgáltak neki pihenés céljából, mindig ott ahol a munka volt. Megtetszett neki a környék  és anyagilag is megengedhette magának ezt a drága környezetet. Megérkezve a házhoz a távkapcsolóval kinyitotta a garázst, és begördült az autóval. A garázsból is fel lehetett menni a lakásba, ezt mindig így tette hogyha nem gyalog jött. Szerette az olyan lakást amelyiknek több kijárata volt egyszer kétszer az életét mentette meg. Kivette a puskát a hátizsákot az autóból és felment a lakásba. Az előszobában lepakolt levette vadászruháját, bement a konyhába levett a polcról egy üveg jófajta  vörösbort kitöltött magának egy pohárral, és leült a szobában levő fotelbe. Szájához emelte a poharat és lassan ízlelgette mielőtt leengedte a torkán, azután becsukta szemét és még egy ideig élvezte a bor zamatát. Rövid az élet a jó pillanatokat ki kell élvezni. – Ezt biztosan olvastam valahol de igaz lehet – gondolta a vadász. Kis idő múlva felállt odament a laptophoz, bekapcsolta leült elé és átnézte a dolgait. Egy üzenete volt, az ügyvédje Kékesi küldte. – Majd holnap megnézem. – gondolta. Még átfutotta a híreket, de nem talált köztük érdekeset. Tizenegy múlt mire ágyba került, leoltotta a lámpát és próbált elaludni, de nem sikerült. Gondolatai az öreg bika körül forogtak. Régóta élt már a természetben csodálta gyönyörködött benne, de ismerte kegyetlen oldalát is. Itt nincs helye olyan szavaknak  hogy szánalom megértés megbocsájtás. Az öreg sérült beteg egyed csak gyengítik a csapatot. Ez az állat már elvesztette az erejét, vele együtt a hatalmát is a háreme felett. Ezt a gyengeséget hamar észrevették ellenfelei, akik már évek óta várták, hogy letaszítsák trónjáról és helyére lépjenek. Ez történt az öreg bikával is, a vendégvadász lövése hosszú szenvedéstől szabadította meg. Régi vadásztörténetekben olvasta, előfordult több olyan eset, amikor  öreg beteg állat feladta rejtekét, és kilépve a sűrűből szinte felkínálta magát lövésre, mintha tudta volna, hogy megszabadul kínjaitól. – Hát igen, a vadásztörténetek – kuncogott magában. Fele igaz már jó. Nem jött álom a szemére ,egy ideje rosszul  aludt. Egy ideje? Amióta elküldték,  pedig ő még jó erőben volt agilis tettre kész, tudta a dolgát, de valahol valaki úgy döntött hogy már másokra van szükség. Az első év nehéz volt. Új életet kellett kialakítani, az úgymond polgári élet neki ismeretlen volt. Szerencsére anyagi gondjai nem voltak, mindig jól megfizették a munkát, félretett egy kisebb vagyont, és a nyugdíja is jó volt. Hogy lefoglalja magát, újra vadászni kezdett mint fiatalkorában. Egy kis faluban született, erdős hegyes vidéken, szívesen emlékezett vissza gyermekéveire. A falu szélén lakott édesanyjával és megözvegyült nagyapjával együtt. A kerítés végén már erdő magasodott, ez volt az ő játszótere. Apját nem ismerte, elhagyta őket születésekor anyja nevelte fel. Úgy emlékszik vissza mindenük megvolt, nem voltak szegények. Neki is ki kellett venni a részét a házi munkából kerti munkából, és anyja megkövetelte tőle azt is hogy az iskolában jól tanuljon. Eszes gyerek volt könnyen ment neki. Szabad idejében irány az erdő, imádott kóborolni felfedezni a csodás természetet. Mindent begyűjtött, bogyókat gombákat terméseket, és este amikor hazaért a nagyapjával átnézték a kincseket, Amikor nagyobb lett az öreg kivitte magával vadászni megtanította a fegyverrel bánni, jó tanítvány volt. Miután kijárta a nyolc osztályt, felvették a közeli város gimnáziumába, anyja nagy büszkeségére, tanult embert akart a fiából nevelni. Mivel vágott az esze könnyen ment a tanulás, de igazából nem érdekelte az iskola, anyja kedvéért csinálta. Érettségi után nagyot változott vele a világ, behívták katonának. Már az első héten úgy érezte itt van a helye. A kiképzésen mindig a legjobbak között teljesített, a fegyverrel jól bánt, nem zavarta  hogy parancsokat kellett végrehajtani. Nemsokára felfigyeltek ügyességére, szorgalmára, elhivatottságára parancsnokai és egyre több elismerést kapott. Egyik nap behívatták a laktanyaparancsnok irodájába négy társával együtt. A parancsnok az íróasztalnál ült, és mellette a fotelban egy szikár őszhajú szúrós tekintetű tiszt foglalt helyet. Az idegen bemutatkozott és elmondta, hogy különleges feladatra keres rátermett katonákat különleges osztagot állítanak fel csak azok vehetnek részt benne akik önként vállalják a nehéz kiképzést. Mindannyian jelentkeztek a feladatra, és egy óra múlva már a katonai terepjáróban ülve várták, hogy elérkezzenek új táborhelyükre. Összesen hatvan katona kezdte el a felkészítést, és három hónap múlva hat fő maradt, köztük ő is aki elvégezte. A többiek lemorzsolódtak idő előtt. Ezzel nem volt még vége tanfolyamok jöttek különböző helyzetgyakorlatok, vizsgák. Neki minden sikerült, és nemsokára már kapta is a feladatokat             állambiztonságnál hírszerzésnél otthon  külföldön, legtöbbször segítség nélkül amire kiképezték. 

Csöngésre ébredt. Hat óra. Észre sem vette mikor aludt el. Felkelt  edzőruhát vett fel, és lement a folyópartra futni. Minden nap futott egy órát reggeli előtt, próbálta megőrizni kondícióját. Miután hazaért lezuhanyozott leült a laptop elé megnézte e-mailjét. Az ügyvédje kérte, hogy ma személyesen találkozzanak megbeszélés céljából. Reggelizés közben végiggondolta a napot, és eldöntötte, hogy nem megy ki vadászni, sok az intézni való. Kilencre kell a Mercit szervizbe vinni átnézésre ,a ruhatárát sem ártana egy kicsit felújítani, irány a pláza ott megebédelne és ott tudna találkozni az ügyvéddel is, délután pedig elmenne az autóért. Már küldte is az emailt, ő majd megírja a választ. Reggeli után ivott egy üdítőt, felöltözött, és elindult a szervizbe az autóval. A munkafelvételen szívélyesen fogadták, és biztosították róla hogy az autó délután kész lesz. Átsétált a plázába, közben jött az email, egykor találkozó. Mire bevásárolt fél egy lett, ezért beült az étterembe, rendelt egy üdítőt és várta az ügyvédet. Régóta ismerték egymást, az ügyvéd barátjának tekintette, de ő csak jó ismerősnek tartotta. Húsz éve találkoztak először, a vadász akkor éppen Párizsban dolgozott, a nagykövetségen volt biztonsági főnök. Egyik nap telefonhívást kaptak a helyi rendőrségtől, hogy az éjjel razzia közben elfogtak egy Kékesi Imre nevű egyetemistát aki kábítószer hatása alatt volt, és találtak nála is anyagot. A nagykövet megkérte a vadászt, hogy egy tolmáccsal együtt menjen el a rendőrségre és vizsgálja ki a helyzetet. A rendőrségen segítőkészek voltak, egyből lekísérték a fogdába, ahol egy megszeppent húsz év körüli diákot talált. Ő volt Imre aki akkor még egyetemista volt, és talán abban a percben már nem is hitte  hogy valaha ügyvéd lesz. Elmondta, hogy Párizsban jár egyetemre első éves, az este meghívták egy buliba, fogyasztott kábítószert de nem drogos, és nem tudja  hogy került a zsebébe még egy kevés szer. A vadász hosszasan elbeszélgetett a fiúval, úgy érezte igazat mond. Megnyugtatta, hogy próbál segíteni, visszament a követségre és jelentést tett a nagykövetnek. Elmondta, hogy szerinte a fiú szerencsétlen helyzetbe került, nem drogos, segítségre szorul. Mivel a nagykövet  a vadászt  jó emberismerőnek tartotta úgy döntött hogy segít. Sikerült elintéznie, hogy Imrét kiengedjék a fogságból, azzal a feltétellel, hogy megszakítja tanulmányait Franciaországban hazautazik és majd ott vonják felelősségre. A vadász lett megbízva, hogy kísérje haza adja át a hatóságnak a fiút, és intézze el hogy méltányos elbírálásban részesüljön. Imre egy év múlva otthon újrakezdhette az egyetemet ügyvéd lett szép karriert futott be, bekerült az elit társaságokba, de a vadászt sem felejtette el, ő lett az ügyvédje intézte pénzügyi és jogi dolgait. A vadász az órájára nézett, egy óra megéhezett jöhetne már Imre. Két perc múlva meg is érkezett az ügyvéd úr, elegáns öltönyében az elmaradhatatlan aktatáskájával –-. Szervusz Sándor,üdvözölte –rendeltél már? Alig tudtam ideérni az előző tárgyalás elhúzódott. Jól nézel ki látom vigyázol magadra. – Nem hagyta szóhoz jutni a vadászt. Örült, hogy találkoztak. Megebédeltek, utána megbeszéltek egy két pénzügyi dolgot, aláírt a vadász pár megbízást. Teljesen megbízott Imrében jól kezelte pénzügyeit, mindig jó információi voltak hogy mikor hova kell befektetni. A megbeszélés végeztével az ügyvéd megpróbálta rábeszélni, hogy látogasson el hozzá, bemutatná a családot feleséget gyerekeket, amikor ráér szívesen látja, de csak a szokásos választ kapta.–Köszönöm a meghívást Imre amint ráérek jelentkezem.–Az ügyvéd csak legyintett, nem erőszakoskodott,elköszönt sietett a dolgára. A vadász fizetett és elindult a szervizbe az autóért. A Merci már ott állt az udvaron gyönyörűen lemosva, a króm alkatrészek csillogtak a délutáni napfényben. Hazafelé menet még megállt, vett egy pizzát vacsorára, és nemsokára a házhoz ért. A garázsajtó kissé nehezen nyílt ki,– lehet, hogy az elem már gyenge a távkapcsolóban. – gondolta. Holnap megnézem, lehet, hogy más a baj. Nem szerette sokáig halogatni a dolgokat, inkább legyen megoldva. Lepakolt a lakásban, a pizzát betette a mikróba átöltözött, leült a laptop elé, Nem volt üzenet, a hírek nem érdekelték lecsukta és megvacsorázott.

Még egy filmet kezdett el nézni, de hamar elálmosodott lefeküdt,  és most elkerülték a gondolatok csak a pihenésre vágyott.     

Telefoncsörgésre ébredt. Ki lehet hány óra mi történt.? Hajnali 4 hirtelen feszült izgalom fogta el az álom kipattant a szeméből. Felvette de nem szólt bele.–Halló Sándor úr halló kérem ön az? –Egy félelemtől elcsukló női hang volt a vonal másik oldalán. –Igen én vagyok. – mondta a vadász. –Jaj istenem végre hogy megtaláltam a számot istenem segítsen Sándor úr Eszter vagyok Zoltán felesége.–A nő akadozva beszélt sírás kerülgette.–Én nem is értem most mentek el a rendőrök úgy össze vagyok zavarodva kérem segítsen.–Segítek Eszter csak nyugodjon meg és mondja el mi történt. – A vadász próbálta a nőt nyugtatni halkan higgadtan beszélt. Másodpercek teltek el mire Eszter meg tudott szólalni.–Zoltán mindig azt mondta hogyha segítség kell fordulj Sándor úrhoz egyszerűen nem tudom mi történt a férjem nem jött haza éjjel a vadászatból. Én észre sem vettem mert aludtam de egy órája jöttek a rendőrök. Elmondták, hogy ő is meg a vadász is akivel este kimentek eltűnt. – Értem Eszter nyugodjon meg mondta a vadász. – Tudja  hogy kit vitt ki Zoltán vadászni? –Igen Bánátival ment ki este. Nagyon félek Sándor úr a rendőrök azt kérdezték Zoltánnak van e tartozása, kártyázik e mennyit iszik erőszakos szokott e lenni nem értem mit akartak. Jaj csak a gyerek fel ne ébredjen.–Eszter azonnal indulok, nyugodjon meg vigyázzon a gyerekre.–Az autóban ülve a kihalt úton a vadász végiggondolta az eseményeket, amíg Zoltán házához érkezett. Ismerte Bánáti Lászlót a környék legnagyobb mezőgazdasági vállalkozóját több cég tulajdonosát, műtrágyagyár konzervipar élelmiszer előállítás. Nagymenő üzletembernek tartotta ,emberileg viszont egyszerű, közvetlen, barátságos vadásztársnak.

A vadász megérezte a bajt, tudta, hogy ilyenkor hideg fejjel kell végiggondolni a dolgokat, mérlegelni a lehetőségeket. Ez mindig jól ment neki, de most valami egészen más érzés is úrrá lett rajta. Zoltán nagyon közel állt hozzá, nem csak barátság volt ez, talán ilyen lehet egy apa fiú kapcsolat, sokszor gondolkozott már ezen a vadász. És most lehet, hogy nagy bajban van. Segítség, ez most a legfontosabb minden áron. Már pirkadt mire Zoltán házához ért, az asszony kint állt az udvaron, a komondor behúzott farokkal dörgölődzött a lábánál, mintha érezné a feszültséget. Eszter kisírt szemekkel mesélte a történteket, a vadász átölelte a vállát és úgy nyugtatta őt. Elmondta neki mindent meg fog tenni, hogy Zoltánt megtalálja, és hogy a férjét senki semmivel sem gyanúsítja, a rendőrök csak rutinkérdéseket tettek fel neki. Megígérte egyből értesíti hogyha valamit megtud. Miután elköszönt kocsiba ült és elindult a vadászházhoz, hátha talál ott valakit. Menet közben ezer gondolat cikázott az agyában, de még szinte semmit sem tudott, amin elindulhatott volna. Miközben így tépelődött megérkezett egy erdei tisztásra, amit a reggeli nap fényei csodálatosan megvilágítottak. A tisztás szélén álló juhar gyertyán bükk és kőrisfák lombjai már gyönyörű őszi színekben pompáztak, szinte olyan volt a látvány mintha egy színes képeslap elevenedett volna meg. A vadászház a tisztás szélén állt, ablakai visszaverték a reggeli napsugarakat. Ahogy közelebb ért a házhoz látta, hogy a tornácon ül egy ember pipával a szájában és mintha félig aludna. Egyből megismerte Tenke Bélát a vadászmestert aki elég fáradtnak tűnt. Megállt a ház előtt, kiszállt az autóból és abban a pillanatban a bokrok mögül kiviharzott két vizsla, egy fiatalabb kajla, és egy idősebb. Odarohantak a vadászhoz, és sűrű farokcsóválás közepette üdvözölték a vendéget. A vadászmester kutyái voltak, Bori és Fáni, amúgy meg anya és lánya. A vadász ismerte és szerette őket, de most nem volt idő velük foglalkozni, egyből a tornácra lépett.–Szervusz Béla mond csak mit tudsz az éjszakai ügyről, Eszter hívott fel egy órája, ö mondta el hogy Zoltán nem ment haza. – Szervusz Sándor, egy kicsit elfáradtam ne haragudj éjjel egykor jöttek értem a rendőrök, hogy segítsek vadászokat keresni, nemrég mentek el.–Elnézést akkor hogy így rád törtem ,szeretnék segíteni. – A vadászmester a kezével intett. – Persze értem tudom, Zoltánnal jó barátok vagytok, elmondom amit tudok. Tegnap délután találkozott itt a vadászháznál Zoltán és Bánáti. Az öreg muflonkost akart lőni, ezért megbeszélték hogy a Kecskehátra mennek vadászni. Tudod te is hogy főleg ott szeretnek tanyázni ezek a jószágok. Bánáti már nem szívesen vezet ezért sofőrrel jött, és megbeszélte vele hogy éjfélre jöjjön vissza az autóval a vadászházhoz. Miután Zoltán a beírókönyvbe beírta a helyszínt, időt, résztvevőket, beültek a terepjáróba és kimentek vadászni. –Beszéd közben a vadászmester a dohányt próbálta pipájában újraéleszteni, aztán folytatta.–Éjfélkor visszaért a vadászházhoz a sofőr Bánáti kocsijával, és mivel nem találta ott őket felhívta az öreget, de a telefonja ki volt kapcsolva. Még húsz percig próbálta hívni, de nem válaszolt, utána hívta a rendőrséget. A járőr, a társaival percek múlva nálam volt, kijöttünk és egész éjjel kerestük őket, de mintha a föld nyelte volna el ezt a két embert. Ennyit tudok ,és már nagyon elálmosodtam hazamegyek lefekszem, ha valamit megtudsz hívj. –Szervusz

Miután a vadászmester elment, a vadász úgy döntött hogy kimegy a Kecskehátra és körülnéz, de még előtte elintéz egy telefont. Felhívta az ügyvédjét, Kékesit. Imre igencsak meglepődött amikor meglátta, hogy a vadász hívja. – Szervusz Sándor te aztán tudsz meglepetést okozni. Tudod, hogy én tíz óra után vagyok csak beszámítható, három kávé után.–Tudom Imre de most segítség kell sürgősen, egy barátom nagy bajba került.–Az ügyvéd megérezte a vadász hangjában a feszültséget, ez most komoly gondolta.–Rendben Sándor, mond mit kell tennem.–Információk kellenek Bánáti Lászlóról, tudod a vállalkozóról. Hogy megy neki, hogy áll anyagilag, van e komoly konkurenciája, családi problémái, ,tartozása, eltitkolt ügyei. Sürgős lenne kérlek hívj ha valamit megtudsz és ne haragudj, hogy ezzel terhellek.–Sándor tudod, hogy te tőlem akármit kérhetsz megteszem. Nemsokára hívlak szervusz.–Miután letette a telefont a vadász beült az autóba és elindult a Kecskehát felé. Kikanyarodott a tisztásról, és nemsokára a főútra ért, jobbra fordult, és körülbelül két kilométer múlva bekanyarodott az erdőbe. Az erdei úton haladva az őszi napsugarak a fák levelein keresztül bevillantak a szélvédőre szürreálissá téve a táj képét. Békeidőben az ilyen pillanatokat élvezte a vadász, de most nem volt idő ábrándozni. Az úton levő keréknyomok sokasága jelezte az éjszakai keresés intenzitását. Ahogy emelkedett az út nemsokára egy kopár sziklakibúvásos gyérnövényzetü hegyoldalhoz ért, ez volt a Kecskehát, a muflonok kedvenc helye. Szép napos időben a déli oldalon szerettek sütkérezni az állatok, ilyenkor  jól meglehetett  figyelni őket  távcsővel a ritkás feketefenyők galagonya és kökénybokrok között. Mivel a muflonvadászat nem könnyű dolog hiszen, nehéz terepet kell legyőzni, ahhoz hogy a közelükbe lehessen férkőzni a vadászoknak, ezért Zoltán a hegy lábánál csinált egy szórót, és távolabb egy magaslest. Ide lejártak az állatok enni, amikor már unták a sziklák között növő gyér füvet. Ide jöhetett Zoltán Bánátival, hiszen az öreg már nem tudott sziklát mászni, itt várhatták  az állatokat. A vadász megállt autójával a lesnél, kiszállt körülnézett, utána gyalog bejárta a közeli részeket, de nem talált semmi érdekeset. Ahogy visszafelé jött egy bokor takarásában megállt, és kilesett a szóróra. Két őz ette a kukoricát, suta volt a gidájával. A gida szépen fejlett volt hála gondos anyjának  ,nyugodtan eszegetett miközben a suta néha felnézett, pásztázta a környéket. A vadász halkan megfordult és nem zavarva őket kerülővel visszament a leshez, beült autójába és éppen indult volna amikor csörgött a telefonja. Az ügyvéd volt azonnal felvette.–Szervusz Sándor utána érdeklődtem az emberednek, hát kérlek szépen ez a Bánáti teljesen tiszta, A vállalkozásai rendben vannak, anyagilag jól áll, komoly ellenfele nincs, jól megvan a feleségével, egy fia van, csak vadászni jár el, nem iszik a munkájának él. Viszont van egy érdekesség közte és a fia között. A fiú harminc év körüli, ő is a cégben dolgozik, rossz nyelvek szerint már szívesen átvenné apjától a vezetést, de az öreg nem akarja még átadni neki, pedig a felesége is nagyon győzködi, hogy pihenjen már egy kicsit. – Mond csak Imre lehet tudni, hogy miért nem akar az öreg kötélnek állni? –Kérdezte a vadász. – A fiú nem akar megállapodni ,szereti az éjszakai életet kártya, szerencsejáték, szerintem az öreg még nem tartja elég érettnek. Meg akarja várni amíg kitombolja magát. Most ennyit tudok, ha valami még lesz hívlak Sándor. Rendben? –Persze köszönöm a híreket. De várj csak lenne még valami. Megtudnád  mondani ki most a rendőrkapitány? –Hát persze Palkovics István vezérőrnagy már két éve. Előtte a kábítószer osztályt vezette évekig. Megadom a telefonszámát, tudod nekem mindenhol kell barát. – tette hozzá kuncogva az ügyvéd. A vadász elmentette a telefonszámot, kiszállt az autóból és felült a magaslesre, hogy átgondolja a történteket. A két őz már nem volt a szórón, valószínűleg a telefoncsörgés zavarta el őket. Fejében most kezdődött el a sakkjátszma, a fehér oldalról meg is volt egy két bábu, és most a fekete lépésein gondolkozott. Emberrablás történt, Bánátit elrabolták, előbb utóbb váltságdíjat követelnek majd. Zoltán is elvitték vele hogy ne legyen tanú, remélem még életben vannak, sóhajtott fel. Kellett egy informátor, aki ismerte az öreg programját, a terepet az időpontot. Akár a fia is lehetett, néha eljött vele vadászni, én is találkoztam már vele a vadászházban. Az akció nem az erdőben történt, sokkal egyszerűbb lehetett az országúton éjjel amint a vadászházhoz igyekeztek, autóval vagy autókkal leszoríthatták őket az útról, és elkapták őket. De akkor kellett lenni a helyszínen egy figyelő embernek, aki jelzett az autóknak, hogy Zoltánék mikor jönnek ki az erdőből. Nézzünk csak körül gondolta a vadász, beült az autóba és kiment a sétaút végéig, az országútig. Kiszállt az autóból megvárta amíg az autók elhaladtak, átment a másik oldalra ahol ugyancsak erdő volt, pár lépést tett befelé és látta, hogy az egyik helyen le volt taposva az avar, és jó pár cigarettacsikk feküdt a földön. Megfordult és pont rálátott az erdei útra ahol az autója állt. Tehát itt állt a figyelő gondolta. Visszament az autóhoz kikanyarodott az országútra, és elindult lassan a vadászház felé. A reggeli forgalomban sokan voltak az úton villogtak dudáltak rá hogy igyekezzen, de ő rájuk sem hederített az út szélét figyelte. Körülbelül másfél kilométert tett meg amikor keréknyomokra lett figyelmes az út melletti földes részen

.Lehúzódott, megállt és visszament, hogy a nyomokat tanulmányozza. Többféle nyom is volt, és köztük egy terepjáróé is. Itt szoríthatták le őket gondolta. Az autóknak a közelben kellett parkolniuk, hogy még időben érkezzenek a tett színhelyére, de hol várakoztak, töprengett a vadász. A közelben van egy falu de ott felfigyeltek volna rájuk. Viszont a város felé, körülbelül négy kilométerre re van egy non- stop benzinkút ott mindig van nyüzsgés, ott inkább állhattak feltűnés nélkül. Miközben ezen gondolkozott a vadász elindult autója felé és a keréknyomtól nem messze egy kis fémtárgyra lett figyelmes a földön. Felemelte és felismerte, egy vadászlőszer hüvelye volt. Az aljában megnézte a bevésést, SAKO gyártmányú 30-06 kaliber. Ilyen töltényt használ Zoltán vadászatra. Nem lehet véletlen, ez bizonyítja, hogy tényleg itt történt az akció. Zoltán ezt a hüvelyt ami valószínűleg már napok óta a zsebében kallódott, ledobta a földre, jelzést hagyott mert bajba került. A vadász visszaemlékezett a vadőrrel való régebbi beszélgetésekre, amikor arról oktatta, hogy veszélyes helyzetekben fontos a higgadtság, végig kell gondolni a lehetőségeket, és sokszor kis apró jelekkel is lehet üzeneteket hagyni ha más megoldás nincs.

A vadász egy pillanatra elgyengült, de nem hagyta, hogy ez az érzés elhatalmasodjon rajta. Összeszedte magát, beült az autóba megfordult és elindult a város felé. Nemsokára elérte a benzinkutat, benézett de nem állt meg, továbbhajtott. Fel kell hívnom a rendőrkapitányt gondolta. Ismerte őt volt régen közös ügyük amit együtt oldottak meg. Körülbelül tizenöt éve a városban garázdálkodott egy kábítószerbanda. Az áru Hollandiából jött és a banda az utcákon árulta. Kemény anyag volt halálesetek is történtek, az ügyben Palkovicsék nyomoztak már egy ideje. Amikor szorulni kezdett a hurok, a banda vezetői leléptek Hollandiába. A vadászt megbízták, hogy menjen ki vegye fel a kapcsolatot a helyi nyomozókkal, és kapják el őket. Palkovics is kiment vele, sikerült az akció a bűnösöket hazahozták, és itthon lettek elítélve. A vadász a füléhez tette a telefont, és hallotta,  ahogy a harmadik csörgés után a rendőrfőnök felveszi, és beleszól. – Palkovics vezérőrnagy. – Szervusz István Búzás Sándor vagyok. – Szervusz Sándor jó régen találkoztunk remélem jól vagy. – István ne haragudj de egy fontos dologban sürgősen szeretnék veled személyesen találkozni.–Rendben van Sándor, de jelenleg egy nagyon sürgős ügy minden időmet leköti, később érek rá. – István a Bánáti ügyről van szó? Tudom, hogy ez a fontos most. – A telefon másik végén hosszas csönd után megszólalt a rendőrfőnök. –Gyere be most várlak szervusz.–A rendőr-főkapitányság hatalmas épülete a város középpontjában volt, nem messze a minisztériumoktól. A vadász beállt a külső parkolóba, és besétált a főbejáraton, az eligazításnál már várta egy kísérő akivel felmentek a harmadik emeletre, ahol a főkapitány irodája volt. Az iroda előtti teremben nagy volt a nyüzsgés, legalább két tucat ember tárgyalt, telefonált a laptopját nézte. Köztük volt a rendőrkapitány is, aki amikor a vadászt észrevette köszöntötte és beinvitálta az irodájába. Az ajtót mielőtt becsukta kiszólt titkárnőjének, hogy hozzon be két kávét és szendvicseket, hellyel kínálta a vadászt aztán ő is leült. – Mond csak Sándor hogy kerültél bele ebbe az ügybe?– Szegezte a vendégének egyből a kérdést a rendőrfőnök. A vadász megérezte a feszültséget Palkovics hangjában, és nem akarta, hogy a beszélgetés ebbe az irányba menjen el. – István kérlek hidd el én csak azért jöttem, hogy segítsek. – Közben a titkárnő behozta az irodába a kért kávét és szendvicset. Miután kiment a vadász elmondta a rendőrkapitánynak, hogy az eltűnt vadőr neki jóbarátja és a felesége kérésére szeretne segíteni, hajnalban hívta fel az asszony teljesen ki volt borulva. – Nem tudnám megbocsájtani magamnak ha nem segítenék. – Rendben van Sándor értem a kötődést az ügyhöz.–Mondta most már nyugodtabban Palkovics. – Mostanában elég sok itt a probléma. – szabadkozott. – Kérlek mond el akkor hogy mit tudtál meg eddig.–István mielőtt elmondom lenne hozzád egy kérésem. – Mond. –A vadász mielőtt belekezdett volna mondókájába elvett a tálcáról egy csésze kávét, tett bele két kockacukrot megkeverte és beleivott. – Kérlek engedd meg hogy én is részt vehessek a nyomozásban, nagyon rossz előérzetem van, a vadőr olyan barátom hogy szinte fiamnak tekintem, és szerintem ez az ügy nem egy sima emberrablás, hanem ennél komolyabb. – Sándor amit kérsz tőlem az lehetetlen, te is tudod, te már civil ember vagy. Tisztelem a múltadat, szinte legenda voltál a szakmában, de nem tudod, hogy ez milyen éles helyzet. Bánáti a miniszter egyik legjobb barátja ma már kétszer érdeklődött nálam hogy mire haladtunk.–István pont ezért tudnék segíteni. Neked most mindent szabályosan kell csinálni, kirakatban vagy mindenki téged figyel, viszont én tudnék a háttérben tevékenykedni, összedolgoznánk mint régen. Csak mi ketten tudnánk arról hogy én is segítek. – A rendőrkapitány összeráncolta a szemöldökét elvette a tálcáról a másik kávét, és üresen megitta. – Tudod cukros vagyok de az édesítőt nem szeretem –Mondta gondterhelten. Kis idő múlva megszólalt. – Rendben van áll az alku. Miért mondtad, hogy szerinted ez nem egy sima emberrablás? – A vadász megnyugodott, hogy a beszélgetés jó irányba fordult, és elmondhatta amit megtudott. – István információim szerint Bánáti és a fia között feszültség van, Az öreg még nem akarja átadni fiának az irányítást, ezt a fiú nem veszi jó néven, érdekében áll, hogy apja eltűnjön a színről. Ha ő a megbízója az emberrablásnak amit gyanítok, akkor az öreget és Zoltánt sosem találjuk meg. – Értem Sándor a fiú nálunk is képben van, de még nem találtunk ellene semmi bizonyíthatót. Megszólalt a főkapitány telefonja. – Ezt fel kell vennem. – mondta.

Felállt és íróasztalához ment közben hallgatta a telefont, amint befejezte visszaült a vadász mellé a fotelbe. – Most hívtak Bánáti házából, ott vannak a kollégák, ők jelentették, hogy jelentkeztek az emberrablók. Az öreg feleségét hívták fel, és átadták a telefont Bánátinak aki elmondta, hogy ő és a vadőr is jól vannak, Elmondta még hogy az emberrablók kétszáz milliós váltságdíjat követelnek a határidő huszonnégy óra. Utasította a feleségét intézkedjen, hogy a pénz meglegyen időben. Aztán egy eltorzított hang beleszólt a telefonba, hogy még jelentkeznek. – Tehát huszonnégy óra van arra hogy megmenthessük őket–gondolta a vadász. Talán elég lesz. A rendőrfőnök törte meg a csendet. – Mit szólsz Sándor ez így most elég egyszerűnek tűnik. Bánáti fizet az emberrablók pedig átadják a túszokat, mindenki örül. Lehet, hogy most nem jön be a megérzésed. – Bárcsak igazad lenne István, tényleg ez lenne a legjobb megoldás, de azért én még egy szálon végig akarok menni, hogy megnyugodjak teljesen. Köszönöm, hogy fogadtál jelentkezni fogok amint valamit megtudok. – Rendben van Sándor megállapodtunk, de van egy feltételem. – A vadász felállt és kérdően nézett Palkovicsra.–Kapsz magad mellé egy fiatal jóképességü nyomozót, fél éve jött ki az akadémiáról kiváló eredménnyel, kevesen ismerik, ez előny lesz segít neked nekem meg jelent, és így én is nyugodt leszek. – A vadász elfogadta a feltételt, nem akart ellenkezni a rendőrkapitánnyal. Palkovics kinyitotta az ajtót és kiszólt az embereknek. – Küldje be valaki Koltai hadnagyot. – Nemsokára megjelent az ajtóban egy fiatalember, engedélyt kért a belépésre. A rendőrfőnök beinvitálta, majd becsukta az ajtót. A hadnagy magasnövésű szikár magabiztos kinézésű ember volt, a vadász huszonöt huszonhat évesnek saccolta. Palkovics bemutatta őket egymásnak, majd a fiatalemberhez fordult. –Sándor régi kolléga a Bánáti ügyben segít, beosztalak mellé. Ez most a legfontosabb ügy mindent tegyél félre, azt szeretném, hogy sikeresen záruljon. Mindenről tudni akarok.–Igenis, értettem.–mondta a hadnagy. Búcsúzáskor Palkovics még odaszólt Sándornak ,ha autóra van szükségetek engedélyezem, Tibor majd intézi. A rendőrfőnök még utánuk nézett aggódó tekintettel és azt mormogta magában. Remélem jó döntést hoztam.

Lefelé menet a vadász és Tibor megbeszélték az autót, és azt hogy a vadász hazamegy és otthon megvárja a hadnagyot, megadta a címet aztán szétváltak. A vadász hazament evett két falatot, mire kész lett megérkezett Tibor, lement és elindultak a benzinkút felé ahol Sándor körül akart nézni. A hadnagy egy kisebb BMW t szerzett a telepről elég gyors autónak tűnt. Menet közben a vadász elmondta eddig mit derített ki az emberrablásból, .Tibor figyelmesen hallgatta néha kérdezett egy két dolgot, Sándor lemérte magában hogy jól vág az esze, hamar átlátja a helyzetet. Nemsokára a benzinkúthoz értek, ahol nagy volt a kora délutáni forgalom, minden kútnál álltak autók, és az üzlet is tele volt. Édeskés benzinszag terjengett a levegőben. Tibor beállt a parkolóba, mindketten kiszálltak az autóból, a vadász körülnézett látta a sarkokra felszerelt kamerákat. Szólt társának, hogy menjen be az üzletbe, nézze meg a tegnap esti kamerafelvételeket. Keressen olyan autót vagy autókat amik sokáig parkoltak, este nyolc és éjfél között. Ő kint maradt, bejárta a benzinkút területét figyelte az embereket ,két dolgozó kint volt a kutaknál , bent volt egy pénztáros, ennyi volt a személyzet. Bement a boltba és látta, hogy Tibor már a videókat nézte, és egy férfi segített neki. Az illető nagyon készséges volt, mint kiderült ő volt a tulajdonos. A vadász megkérdezte tőle hogy tegnap este is ez a személyzet volt e a kúton. A tulajdonos elmondta, hogy este nyolc után már csak két fős a személyzet, kisebb a forgalom mint napközben. Tegnap este másik két ember volt munkában, de az egyiket éppen mostanra várja, hogy leváltsa a pénztárost aki egy hölgy és mennie kell a gyerekéért az iskolába. A vadász Tibor mellé állt és ö is nézte a videót. Gyorsan átpörgették az említett időpontot, de nem találtak olyan autót amelyik hosszabban parkolt volna a kútnál. Nemsokára megérkezett a váltóember aki tegnap este szolgálatban volt. Fiatalember volt, ránézésre olyan laza gyerek ,farmer futócipő a fején fülhallgató. A vadász megkérte a főnököt engedje meg hogy pár percet beszéljenek vele. A két nyomozó kiment a fiúval az üzlet teraszára, és leültek egy asztalhoz. A fiú Sándor kérdésére elmondta, hogy egyetemista, a benzinkúton azért dolgozik, hogy tanulmányait tudja fizetni. Szereti az autókat, ezért választotta ezt a munkát, itt sok jármű megfordul, néha van egy két különleges is.–Mond csak.–kérdezte a vadász a fiút.–tegnap este láttál itt olyan autót vagy autókat amelyek hosszabb ideig esetleg több óráig parkoltak a kútnál? –Igen. –mondta a fiatalember.–A külső parkolóban sokáig állt két autó.–Ez érdekes–szólt közbe Tibor. – A kamera nem vette fel őket.–Hát persze ott már nincsenek kamerák.–mondta a fiatalember.–Milyen autók voltak? –Kérdezte a vadász.–Egy ezüstszínű Mondeó és egy fekete Passat.– mondta a fiú.–Meddig állhattak itt?– kérdezte Tibor.–Pontosan nem tudom, de az egyik kamera felvehette az autókat távolról amikor beálltak és kiálltak.–Nézzük meg.–mondta a vadász. Bementek és átnézték annak a kamerának a videóját amelyik a legközelebb volt a külső parkolóhoz. Este nyolckor a kamera felvett két autót amelyik egymás után behajtott a parkolóba a kép  a távolság miatt elmosódott volt de azért kilehetett, venni az autók formáját, egy Mondeo és egy Passat volt. A két autó tizenegy óra tízkor hajtott ki a parkolóból. A vadász összenézett a hadnaggyal, és egyre gondoltak. A vadász hirtelen odafordult a fiatalemberhez és megkérdezte. – Mond csak fiú láttál valakit kiszállni valamelyik autóból, és ha igen le tudnád írni, hogy nézett ki?– Igen. –Mondta a fiatalember. – Éppen a pénztárban voltam amikor bejött a boltba egy fura figura, legalább egykilencven magas volt fekete bőrdzsekiben, egyenesen a pénztárhoz jött. Kért cigarettát, a tekintete félelmetes volt mintha átszúrt volna a szemével, szinte megfélemlített. – Mond csak fiú. – Kérdezte a vadász.–Volt a férfin valami feltűnő, érdekes, különleges?– Az egész ember fura volt.–mondta a fiatal ember. – De várjunk csak, igen amikor fizetett a bal kézfején láttam egy tetoválást egy kígyófej volt, a kígyó teste körbefogta a csuklóját.–Mond fiú.–kérdezte hirtelen Tibor.–Honnan tudod, hogy a fickó melyik kocsiból szállt ki? A pénztárból nem lehet kilátni a külső parkolóba.–Tíz óra körül kimentem levegőzni, körülnéztem a figura ott állt az egyik autó mellett a külső parkolóban éppen telefonált, egy másik bent ült a sofőrülésnél. Később az ember is beszállt.–Tudsz valamit mondani még?–

 Kérdezte a vadász a fiatal embert. – Nem,de remélem segítettem.–mondta a fiú. – Aztán ne feledjék ha ezért jutalom jár itt megtalálnak.–mondta nevetve. A két nyomozó elköszönt a fiatalembertől,megköszönték a főnöknek a segítséget,a vadász a boltban vett két szendvicset,a hadnagy nem kért kimentek a teraszra leültek egy asztalhoz.–Tibor figyelj ide hívd fel Palkovicsot mond el mire jutottunk,keressenek rá erre a fura alakra a nyilvántartásban,gyanítom benne lesz. Keressenek kapcsolatot Bánáti fiával, ki tudja hátha valami összejön,én megeszem a szendvicseket.–A hadnagy felhívta főnökét hosszasan beszéltek,majd átadta a telefont a vadásznak.–A kapitány szeretne magával beszélni.–mondta .– Szervusz Sándor ezt az embert nagyon jól ismerjük egy kemény bűnöző. Ha ő tegnap a közelben volt,akkor biztosan benne van a keze az emberrablásban. Tudnod kell,hogy pár éve egy új banda tűnt fel a városban,a vezetői külföldiek van köztük német francia holland,a rossznyelvűek szerint az idegenlégióból kiöregedett katonák. Jó pár helyi nehézfiút maguk köré gyűjtöttek,és szép lassan átvették az uralmat a helyi bűnözők között. Övék lett a kábítószerpiac szerencsejáték prostitúció,nem tudtunk eddig hozzájuk férkőzni,akit tudnak lefizetnek mindig kimossák őket. A Vörös zónában van a központjuk,de hát ez nem csoda régen is ebben a városrészben voltak a a bűnözők .Ez az alak az egyik vezető,egy francia, Serpentnek hívják,az igazi nevét nem tudjuk. Megnézzük van e kapcsolat közte és Bánáti fia között. Még egy információ ,tőletek körülbelül húsz kilométerre egy elhagyott szemétbányában megtaláltuk a vadőr terepjáróját felgyújtva, a vadászpuskák is bennégtek. A helyszínelők még kint vannak,később kapom meg a jelentést. – Köszönöm az információkat István,jelentkeztek azóta az emberrablók telefonon? –Nem. – mondta Palkovics de a pénz már megvan. – István húzzátok még az időt,reggelig még tehetünk valamit ha szükséges. – Van valami ötleted Sándor? – Igen,nemsokára értesítelek,szervusz.–A két nyomozó az autóhoz ment,beszálltak. –És most hova,kérdezte a hadnagy a vadászt. – Bemegyünk a faluba Tibor beszélek a vadőr feleségével, majd mondom az utat. Nemsokára Zoltán házához értek,a nagykapu nyitva volt bementek az udvarra,egy autó már bent állt. A komondor vészjóslóan közeledett az autóhoz,de amikor a vadász kiszállt,megismerte és heves farokcsóválással üdvözölte. –Szervusz Borisz látom rendesen őrzöd a házat,nemsokára megjön a gazdi.–mondta neki a vadász. Még beszólt az autóba,–rögtön jövök. – Eszter már az ajtóban várta, kisírt szemei vörösen izzottak,alig állt a lábán. – Jó híreket hoztam Eszter bemegyek elmondom. – A vadász próbált önbizalmat sugározni az asszony felé. Bent egy idősebb ember ült az asztalnál,– egykorúak  lehetünk,– gondolta Sándor. –Az apám. – mutatta be Eszter az asztalnál ülőt. A vadász elmondta nekik hogy Zoltán és Bánáti jól vannak,elrabolták őket,váltságdíjat követelnek értük,amit a vállalkozó családja már össze is gyűjtött,reggel adják át és utána mindketten szabadok lesznek. Miközben Eszter a vadászt hallgatta remegő kezei között forgatta zsebkendőjét. – Látod lányom. – Szólalt meg Eszter apja –minden jóra fordult,már csak várakozni kell. –A vadász megkérte az asszonyt, látva hogy egy kicsit megnyugodott,hogy pihenjen le,mert alig állt a lábán. Elköszönt,kint intett a hadnagynak hogy indítsa az autót,kifordultak az udvarról és elindultak a város felé. Miközben haladtak a vadász átnézte a telefonján a névjegyzéket,egy régi számot keresett,nemsokára megtalálta és tárcsázta. Két csengés után felvették.–Halló Pablót keresem.–Ki keresi kérdezte, egy álmatag férfihang.–Búzás Sándor vagyok kivel beszélek? –Jó napot Sándor úr én Ruben vagyok, már régen találkoztunk.–Igen régen a bátyáddal szeretnék beszélni mondta a vadász, add nekem őt. – A vonal másik végén hosszas csönd után megszólalt a bágyadt hang. – Pabló már két éve meghalt,agyonlőtték. A vadász meghökkenve mondta. Ne haragudj Ruben nem tudtam,régóta nem követem a híreket .– Ismerte őt Sándor úr,mindig forrófejű volt. De nagyon hiányzik,a telefonja mindig nálam van hogy emlékezzek rá. De ez már a múlt miért akart vele beszélni?– Nézd Ruben bajban vagyok segítség kéne,ezért kerestem a bátyádat. – Majd én segítek,fél óra múlva a Csillagfényben leszek,ott várom. – Köszönöm mondta a vadász,megyek. – Letette a telefont ,és odafordult a hadnagy felé. –Figyelj ide Tibor, még csak pár órája ismerjük egymást,de azt már látom hogy eszes belevaló gyerek vagy. Mi most bemegyünk a Vörös Zónába,már biztosan hallottál róla a kollégáidtól. Ebben a városrészben a rendőrigazolvány nem sokat ér, más szabályok vannak,mint a normális életben. De mi most baráthoz megyünk,azért itt is élnek olyan emberek akikben még megvan a betyárbecsület. Mindig maradj mellettem,akkor nem lesz baj. Van még félóra hunyok egyet,mondta a vadász és az ülésen hátradőlt. Gondolatai a múltba révedtek,amikor Pablót és Rubent megismerte. A két fiú szülei a hetvenes évek közepén jöttek át Kubából egy jobb élet reményében. Egyből kaptak munkát,a két fiú már itt született. Ruben születése után,apjuk lelépett anyjuk nevelte őket. A Vörös Zónából ,akkor már sokan elköltöztek a bűnözés miatt,ezért volt olcsó az albérlet,hát odaköltöztek. Az anyjuk sokat dolgozott hogy megéljenek,a fiúkra nem tudott eléggé figyelni. Sokat voltak az utcán,megtanulták a csibészséget,és mivel nagyon összetartóak voltak egy idő után,tiszteletet vívtak ki maguknak. Pabló tizenhét éves volt Ruben meg tizenöt amikor belekeveredtek egy rablási ügybe,ahol még gyilkosság is történt. Az egész ügyet rájuk kenték,pedig csak a rablásban segédkeztek. Az ügyész húsz év fegyházat kért rájuk nagykorúságuk idejére,addig pedig javító intézetet. Az anyjuk teljesen összetört, felhívta bátyját Kubában, aki magas rangú rendőr volt, hogy segítsen. A fiuk nagybátyja felhívta a vadászt, akivel együtt dolgoztak amikor Sándor Havannában a nagykövetségen volt. A vadász segített, kapcsolatait felhasználva sikerült felmenteni a fiukat. Utána még párszor találkoztak. A fiúk később is feltalálták magukat üzleteltek, pénz kölcsönöztek beszereztek ezt azt, egész kis üzletük volt a Vörös Zónában, mindenkit ismertek, és sok mindent el tudtak intézni. Miközben a vadász a régmúlton gondolkozott megérkeztek a városba, és mivel a hadnagy még nem volt a Vörös Zónában Sándor mondta hogy merre menjen. Ahogy beértek a zónába szemmel látható volt a különbség a város többi részéhez képest, kopott házfalak piszkos utcák, fura alakok jelezték hogy megérkeztek. Nemsokára  a Csillagfényhez értek, egy lepukkant diszkóhoz, ami egy utcasarki ház alján volt. A vadász szólt hogy álljanak meg, de mielőtt kiszálltak volna megcsörrent a telefonja. A rendőrfőnök volt a vonal másik végén. – Sándor figyelj, mondta izgatott hangon igazad volt megvan a kapcsolat a francia és Bánáti fia között, informátorok látták őket együtt tárgyalni többször is az egyik játékkaszinóban, és van még rosszabb is. A fiú komoly tartozásokat halmozott fel, a játékszenvedélye miatt. Igazad lesz, ez nem egyszerű emberrablás.–István visszahívlak nemsokára, akkor már többet tudok, mondta a vadász és letette a telefont. A két nyomozó kiszállt az autóból és bement a diszkóba, A gyéren megvilágított helységben páran ültek a bárpultnál, és hátul az egyik asztalnál is ült egy ember. A vadász felismerte Rubent, pedig már legalább tizenöt éve nem látta. Az arca kicsit teltebb lett, de még mindig jókötésű erőteljes embernek nézett ki. Amikor odaléptek hozzá felállt, és idegesen kérdőre vonta a vadászt.– Sándor úr ki ez az ember, erről nem volt szó hogy idegent hoz ide. – Kérlek Ruben nyugodj meg ő barát, velem van megbízhatsz bennem, nem hozok bajt a nyakadra. – Miután tisztázták a helyzetet, leültek Ruben italokat hozatott, és lassan oldódott a hangulat. – Kérlek Ruben mond el mi történt Pablóval, nagyon sajnálom szegényt, jó barátok voltunk. – mondta a vadász. Ruben a padlót bámulta szomorúan, majd felvette az asztalról a poharat belekortyolt a wieskiébe, és ránézett a vadászra. – Tudja Sándor pár év alatt itt nagyot változott a világ. Megjelent egy külföldiekből álló banda, és sokan csatlakoztak hozzájuk. Gyorsan és erőszakosan terjeszkedtek, övék lett a prostitúció, a kábítószer, és a szerencsejáték a városban. Két évvel ezelőtt minket is, megkerestek, hogy dolgozzunk nekik, mi nem voltunk rá hajlandók, és egyik nap eljöttek már vártuk őket, de többen voltak. Pablót lelőtték, én is megsebesültem, de sikerült elmenekülnöm, sokáig barátok bujtattak, de mostanra kicsit nyugodtabb lett a helyzet . Szegény Anya nem bírta Pabló elvesztését, fél évre rá ő is meghalt. De mindegy ez már a múlt. Mondja miben segítsek Sándor úr. – Figyelj Ruben,tegnap éjjel elraboltak egy gazdag vállalkozót, és vele az egyik jó barátomat, szerintem ez a külföldi banda volt. A helyszínen láttak egy franciát, akinek Serpent a gúnyneve. Ismered őt?– Ruben lassan ránézett a vadászra,a szemeiben izzó gyűlölet szikrázott és csak annyit mondott. – Ő lőtte le Pablót, két éve várom hogy megbosszulhassam.–Nézd Ruben lehet hogy most itt az alkalom, a bosszúra, –  mondta a vadász, de először is meg kell tudnod hogy hol tartják fogva a túszokat. – Rendben elintézek egy két telefont. – Ruben felállt, kiment az előtérbe telefonálni. Közben az asztalnál a hadnagy kérdőre vonta a vadászt, hogy gondolja azt, hogy bűnözőket vonunk be az ügybe. – Nézd Tibor. – Mondta a vadász, néha a jó ügy érdekében az ördöggel is lehet cimborálni, ha magad mellé tudod állítani. – De ezt nekem jelentenem kell a kapitánynak.–mondta a hadnagy. Rendben nemsokára felhívjuk, csak nyugodj meg .– Nemsokára visszajött Ruben a hírekkel. – A túszokat a régi piac épületében tartják fogva valamelyik pincében jól vannak, de erősen őrzik őket. Én ismerem a piac épületét mint a tenyeremet, tudom hogy lehet észrevétlenül bejutni. – Köszönöm Ruben az információt, még egy kérdésem van. Tudsz fegyvert szerezni?– Igen még vannak kapcsolataim. Legyenek húsz perc múlva a régi templomtérnél, menjünk külön, ne lássanak együtt. – mondta Ruben. A két nyomozó beszállt a diszkó előtt álló autóba, de még nem indultak el, a vadász felhívta a parancsnokot, és a telefont kihangosította hogy a hadnagy is hallja a beszélgetést. – Végre hogy felhívtál Sándor. – szólt bele Palkovics. Mit tudtál meg? –kérdezte. – Megtudtam hol tartják fogva Bánátit és Zoltánt, a Vörös Zónában vannak a régi piac épületének egyik pincéjében. Elmondom a tervem, hallgasd meg,  és utána megvitatjuk. – A vadász lassan kimérten beszélt próbálta a kapitány meggyőzni az igazáról. – Az éjjel folyamán éjfél körül megpróbálom őket kiszabadítani, és ha már biztonságban lesznek jelzek és te küldöd a kommandósokat helikoptereket, és kifüstölöd a bandát. – A kapitány kényszeredetten felnevetett. – Hát ilyen őrült ötletet már régen hallottam. Hogy tudnád ezt véghez vinni egyedül, komoly fegyverek nélkül? – A vadász lassan folytatta. – Nem egyedül leszek kapok helyi segítséget, fegyverek is lesznek, és remélem a hadnagyod is segíteni fog, ha engedélyezed. – Szóval szereztél segítséget hm azt hiszem jobb ha nem tudom ki vagy kik, ez teljesen szabálytalan. – Igen István de nincs más választásunk. Ha beküldöd a kommandósokat, csak Bánáti és Zoltán hulláját fogjuk kihozni. Ezek profik, egyből megneszelik a bajt, és nem haboznak majd. – A telefon másik oldalán vészes csend volt a vadász érezte hogy most dől el minden. Nemsokára Palkovics megszólalt. – Add nekem Tibort  a telefonhoz. – Ki vagy hangosítva István itt ül mindent hall. – mondta a vadász. – Tibor neked mi a véleményed?– Kérdezte a kapitány. A hadnagy igencsak meglepődött hogy Palkovics a véleményére kíváncsi, megköszörülte a torkát,és válaszolt. – Kapitány úr ez tényleg egy őrült ötlet, de úgy látom nincs más választásunk. Remélem Sándor kitalál egy jó tervet, és ha pontosan  végrehajtjuk sikerülhet. – Köszönöm fiam ezt a választ vártam. – Mondta a kapitány. – István – szólt közbe a vadász. – Mi most elmegyünk a fegyverekért, előkészítjük az akciót, még jelentkezek. – Rendben vigyázzatok. – Miután a kapitány letette a telefont  kiszólt titkárnőjének,– Irénke dupla adag kávét sok cukorral.

A két nyomozó elindult a megbeszélt helyre, menet közben a vadász megköszönte a hadnagynak, hogy kiállt mellette, Tibor biccentett egyet feléje, ennyiben maradtak. Szürke piszkos utcákon hajtottak keresztül a Vörös Zóna még elhanyagoltabb lett mint amióta Sándor látta. Nemsokára a templomtérre értek, a templom még állt de elég romos volt. Két házzal arrébb állt Ruben kocsija egy kopott golf. Mellé álltak kiszálltak, kinyílt a kapu, intettek belülről hogy jöhetnek. Egy alak állt bent a folyosón, mutatta, hogy kövessék, közben egy szót sem szólt. Zegzugos  helyeken mentek, legalább három rácsos ajtót nyitott ki előttük az ember, mindig lejjebb haladtak mire egy vasajtóhoz értek. Miután ez is kinyílt egy nagy terembe értek, a fal mellett álló polcok tele voltak halmozva fegyverekkel Uzik, Kalasnyikovok, amerikai hadászati karabélyok, francia katonai géppisztolyok belga gyalogsági karabélyok sorakoztak egymás mellett. A terem közepén egy hosszú asztalon pisztolyok voltak elhelyezve a világ összes országából, rengeteg töltény, kézigránátok távolról irányítható gránátok, tőrök, kések. A terem végén egy pult mögött egy őszhajú szakállas szikár ember ült, és éppen Rubennel beszélgetett. Ahogy a nyomozók közelebb értek hozzá rájuk nézett végigmérte őket, de nem szólt semmit. Ruben törte meg a csendet. – Ő itt Walter övé a bolt, nézzen körül Sándor úr és mondja meg mi kell. – A vadász körbement és sorolta a szükséges fegyvereket.

–Egy amerikai m6 távcsöves gépkarabély, négy darab hangtompítós Sig sauer német automata pisztoly, három Uzi géppisztoly, három darab golyóálló mellény, egy kézi távcső, tíz darab távirányíthatós gránát, rádiótelefon három darab feltöltve, minden fegyverhez elég töltény. – Miután befejezte a felsorolást, odalépett az asztalhoz és elvett egy vadásztőrt. – Ez is kell, hogyha elfogy a töltény. – Walter egy kézmozdulattal jelzett emberének, hogy szedje össze a kért dolgokat, nemsokára minden bekerült a táskákba, hiánytalanul. Ruben odalépett a vadászhoz a szemébe nézett és azt mondta. –  Ezt a cuccot vihetjük, a tulaj tartozik nekem, és mellesleg ő is utálja ezt a külföldi bandát. Szeretné ha sikerülne nekünk az akció. – Nekünk?. –  A vadász kérdően nézett Rubenre. – De Sándor úr maga ezt már tudta, meg akarom bosszulni Pablót, amióta meghalt félember lettem a temetés óta nem bírtam kimenni a sírjához. – Igen számítottam rá és kell is a segítség. – mondta a vadász, – de az én szabályaim szerint kell, hogy játszunk. Először a túszokat kell kimenteni és biztonságba helyezni, utána jöhet a bosszú. – Rendben Sándor úr megegyeztünk. – Kivitték a táskákat az autókhoz bepakoltak, a vadász ránézett az órájára mindjárt tíz óra. Elindultak a régi piac felé és úgy döntöttek Ruben  javaslatára, hogy az épületet hátulról közelítik meg, ott észrevétlenül tudják a kocsikat leállítani. A, piac épülete sajnos már legalább harminc éve elhagyott volt olyan sorsra jutott mint a városrész sok része, pedig fénykorában nagyon ismert hely volt, az egész városból idejártak az emberek vásárolni, minden nap nyüzsgő tömeg hömpölygött a piactéren és az épületben, állandóan jött az áru, amit a kereskedők az épület alatti pincékben tároltak, és onnan vitték a boltokba. Itt a portékának mindig frissnek és szépnek kellett lennie. Akinek itt volt boltja az kivételesnek érezhette magát, nehéz is volt ide bekerülni, ritkán adtak el standot. Apáról fiúra szállt az üzlet. Amikor a belvárosban megépültek a plázák, a piacnak vége lett, az emberek ott vásároltak, és a piaccal együtt a kerület is leépült. Megérkeztek és miután a kocsikat egy sötét helyre állították, Sándor és Ruben terepszemlére indultak, Tibor a kocsiknál maradt. A valamikori drótkerítés mára csak nyomokban maradt meg, a piacteret a természet már annyira visszahódította, hogy szinte beerdősült. Az épület ki volt világítva és körülbelül két méter szélesen a fal mellett a bozót ki volt vágva. Megálltak az erdős részen a vadász távcsővel figyelte, van e mozgás. Az épület elejéhez odalátva, emberek mozgására lettek figyelmesek, legalább egytucatnyian voltak, a nagy kapu nyitva volt, két autó ment ki és egy kint állt. – Ott van az épület főbejárata – mondta Ruben. Arra lettek figyelmesek, hogy az épület mellett, két fegyveres ember jött hátra, majd az épület sarkánál befordulva, megkerülte azt. Ruben halkan megszólalt. – Ezek az őrök, időnként körbejárnak. – Miután a fegyveresek elmentek, a vadász és Ruben az erdőn keresztül átmentek az épület másik oldalához. A fal mellett több folyosót láttak lefelé a földbe építve. Annak idején ezeken a folyosókon vitték le az árut a kereskedők a pincékben levő raktárakba. –Sándor úr itt lehet lejutni a pincébe, ott lesznek a túszok. – Rendben, menjünk vissza, az erdőben láttam egy magasabb pontot, onnan belátható az egész terület. – Miután megtalálták a helyet és jónak találták, visszamentek az autókhoz. A vadász kiosztotta a felszerelést, mindenki kapott mellényt, Ruben kapta a távcsöves karabélyt, egy Uzit és egy pisztolyt, Tibor kapott egy Uzit és egy pisztolyt, magának hagyott egy Uzit és két pisztolyt. Mindenki vett magának lőszert, a rádiókat kipróbálták, Sándor az egyik táskát megpakolta gránátokkal, és a vállára vette. Bementek a magas ponthoz, és a vadász elmondta a tervet. – Ruben te itt maradsz a karabéllyal, innen minden mozgást látsz, és szólsz nekünk. Mi lemegyünk Tiborral, és a ház sarkaihoz az erdőbe kirakjuk a gránátokat. Nálad lesz a távkapcsoló, csak akkor használhatod ha szólok. Tibor az erdő másik sarkán marad, én lemegyek a pincékhez, remélem sikerrel járok, kihozom a túszokat, akiket Tibor visz tovább az autókhoz, és elviszi őket a kapitányságra. Én visszajövök hozzád, és megkeressük a franciát. Most van tizenegy, tizenkettőkor indul az akció. – Miután megegyeztek, a vadász és a hadnagy lementek a ház közelébe, és az erdő szélénél több helyre kirakták a gránátokat. Közben Ruben figyelte az őröket, nehogy megzavarják az akciót. Miután a nyomozók elkészültek az erdőn átmentek a ház másik sarkához, ahol Tibor fog várakozni. Mikor odaértek, a vadász megnézte az óráját. –  Van még fél óránk. – Felhívta a kapitányt elmondta, hogy előkészültek, tizenkettőkor kezdődik az akció, Tibor telefonon fogja vele tartani a kapcsolatot, ha a túszok biztonságban lesznek, jöhetnek a kommandósok. Nemsokára  Ruben jelentkezett a rádión. – Fiúk az őrök elindultak a sétára, szólok ha befejezték. – Tíz perc múlva újra jelentkezett. – az őrök befejezték. A vadász visszaszólt. – Rendben öt perc múlva kezdünk. – Nehezen telt az idő,Ruben a pásztázta a területet, Tibor a pisztolyát próbálgatta a vadász őszpontosított. Pontban éjfélkor elindult a fák között és miután elérte a gazos szélét, meggörnyedve futott a ház sarkáig. Továbbhaladva nemsokára elérte az első lejáratot. Elindult rajta lefelé, sötét volt ezért bekapcsolta a lámpát a golyóálló mellényen. Rövidesen egy vasrácshoz érkezett, amit már régóta megevett az idő vasfoga. Könnyen átjutott rajta, és egy katakomba szerű folyosóhoz ért. Sötét volt, lassan ment jobbra és balra voltak a régi raktárak. A sarkoknál lekapcsolta a lámpát, benézett és haladt tovább, két kézzel fogva maga előtt a hangtompítós pisztolyt a másik pisztoly az övében volt, az Uzi szíjon lógott átvetve a vállán. A harmadik sarok után fényre lett figyelmes, elment a sarokig és belesett a folyosóra. Tőle harminc méterre, az egyik raktár

 előtt égett a lámpa. Az ajtó zárva volt, két fegyveres volt az ajtó előtt, az egyik egy széken ült és a fegyverét babrálta, a másik szemben állt a falnak dőlve és a telefonját nézte. Csak két halk csettenést lehetett hallani. Az első lövés az ülő férfi homlokát szakította át, a második két másodperc múlva az álló férfi torkát roncsolta szét. A vadász az ajtóhoz szaladt, és megállt mellette. Várt, gondolta, hogy még van bent is valaki, és halhatta ahogy a testek a földre zuhannak. Lassan résnyire nyílt az ajtó,

 először egy pisztoly csövét látta kikandikálni, ahogy a kezet is meglátta,   jobbkezével megrántotta karjánál fogva a fegyverest, és a bal kezében levő vadászkéssel átvágta a torkát. Az embernek arra sem volt ideje, hogy elsüsse a pisztolyt, az ajtó előtt összecsuklott. Belépett a raktárba és a sarokban meglátta Bánátit és Zoltánt. Két székhez voltak kötözve, a körülményekhez képest jó állapotban voltak. Csendre intette őket, odament hozzájuk kiszabadította őket. – Most elmegyünk, kövessetek. – Mondta halkan, és az egyik pisztolyt odaadta a vadőrnek. – Védd magad ha kell. – Menet közben beleszólt a rádióba, –  megvannak a madárkák, hozom őket. –  Ruben és Tibor is visszaszólt, hogy rendben. A vadász és a menekülők a folyosón haladtak, közben Ruben az őrhelyén mozgásra lett figyelmes, a főbejárathoz új autó érkezett. Belenézett a puskatávcsőbe, figyelte ki jött. Az autó megállt többen kiszálltak, és köztük volt a francia. Rubent elöntötte a forróság, itt van a szemét aki Pablót megölte. – Most megkapod te rohadék. – Egyszerűen nem tudta magát türtőztetni célkeresztbe vette az alakot, és elhúzta a ravaszt. A francia összeesett mint egy krumplis zsák. Egyből nagy kavarodás lett, ordítozás, lövések dördültek. A vadász már a feljárónál volt a két menekülővel, amikor meghallotta a lövést, aztán a kavarodást.  –Ruben mi történt?. – szólt a rádióba. –  Sándor úr lelőttem a franciát, megdöglött a rohadék. –  Bazd meg Ruben, figyelj amint szólok robbantsd fel az aknákat. – Értettem. –  A vadász utasította Tibort szóljon Palkovicsnak, induljanak a kommandósok. – Gyerünk. –  szólt hátra a vadász a többieknek. –  Most aztán futás az erdőig. – Miután elhagyták az aknák vonalát, Sándor utasította Rubent hogy robbantson. Mintha egy tűzijáték kezdődött volna, hatalmas durranások rázták meg a domboldalt mindent füst és földdarabok terítettek be, közben megérkezett két rendőrségi helikopter, és nagy reflektorokkal pásztázta a bejárat előtti téren a futkározó lövöldöző alakokat. A vadász a menekülőkkel  megérkezett Tiborhoz. – Vidd őket a kocsihoz és menjetek a kapitányságra. Én Rubenhez megyek. – Értettem. –  mondta a hadnagy, A vadász odaért Rubenhez, aki ragyogott a boldogságtól. – Sándor úr lelőttem a rohadékot vége. – Ruben te őrült Kubai majdnem mi is ráfáztunk, nem ez volt az utasítás. – A vadász dühöngött egy sort, aztán lehiggadt. Odaült Ruben mellé a kilátóponthoz és végignézték ahogy a kommandósok kifüstölik a bandát a piac épületéből. Miután a csata befejeződött, lementek az erdőn át a házhoz feltartott kézzel, és megadták magukat a kommandósoknak. Az udvaron holttestek feküdtek, az egyik sarokban az elfogott bandatagok voltak összegyűjtve, több kommandós vigyázott rájuk. Nagy volt a nyüzsgés. Nemsokára megérkezett a rendőrfőnök, odament a vadászhoz magához ölelte alig akarta elengedni. – Köszönöm Sándor, – menjünk be a kapitányságra. – Egy pillanat, István itt van egy ember, – és Rubenre mutatott. – Őt engedjétek el, nekem segített. – A vadász odament Rubenhez megölelte és azt mondta. Köszönöm barátom. –  Nem Sándor úr, nem, én köszönöm, hogy itt lehettem, hogy újra tükörbe nézhetek, Pabló fent mindent látott és most büszke ránk.   

A parancsnoki Audi halkan suhant át a csendes éjszakai városon, nyugalom és béke honolt, semmi sem zavarta meg az emberek álmát. A vadász a hátsó ülésen ülve kissé elszenderedett, Palkovics hagyta had pihenjen. A kapitányság épületéhez értek, és egyből felmentek a kapitány irodájába. Az irodában többen voltak. Bánáti egy karosszékben ült szomorúan, felesége mellette állt és éppen azt suttogta neki, hogy a fiúk beismerte ő rendelte meg az emberrablást. Zoltán és Tibor arrébb álltak. A vadőr látta meg először Sándort, odaugrott és megölelte, a vállalkozó is intett feléje bágyadtan. Zoltán elmondta, hogy Eszterrel már beszélt telefonon, megnyugtatta, és a rendőrök nemsokára hazaviszik. A vadász a hadnagy felé fordult biccentett neki és azt mondta. –Tibor azt tudod  hogy ma még lesz egy fuvarod. –  Sándor hazaért becsukta maga mögött az ajtót, levette a polcról a kedvenc vörös borát, kitöltött egy pohárral leült a fotelbe beleivott a poharat letette az asztalra, és pár óra múlva arra ébredt, hogy már nyomja a hátát a fotel. –  Na mi van öreg, –  beszélt magához, – megmutattad nekik mit tud egy nyugdíjas. – Este felhívta

 az ügyvéd. – Szervusz Sándor most hallottam a híreket Bánáti elrablásáról, és hogy a rendőrség szabadította ki. Szóval ezért kellett az információ. Ugye te intézted, ők meg learatták a babérokat. – Ugyan Imre csak fantáziálsz. – mondta a vadász. – Csak tanácsot adtam, és még egyszer köszönöm az információkat.  – Az ügyvéd kuncogott magában a választ hitte is meg nem is, de nem vitatkozott. Ennyiben maradtak, Imre elköszönt Sándortól. Csendesen telt el a következő hét, a napi rutin szerint reggel futás, utána ügyek intézése, bevásárlás. Kétszer kijutott az erdőre is, de Zoltánnal nem találkozott. A vadőr egy hét szabadságot vett ki, a fővadász Tenke vitte a vendégeket. Nem is hívta a vadőrt hadd pihenjen. Következő hét elején a rendőrkapitány hívta fel a vadászt. – Szervusz Sándor azért hívlak mert ma este lesz egy fogadás a minisztériumban, és a miniszter külön kérése, hogy vigyelek el oda, beszélni szeretne veled, előtte találkoznánk az irodámban. El tudsz jönni? – Igen. –  mondta a vadász. – Jó akkor négy órára küldök egy autót hozzád. – Szervusz. – A jelzett időben a parancsnoki Audi ott állt a ház előtt, a vadász beszállt és elindultak. A sofőr mivel nagy volt a forgalom bekapcsolta a szirénát, és az autók félreálltak, hogy szabad utat adjanak nekik. Tíz perc alatt a főkapitánysághoz értek. A kísérő már várta és felmentek a harmadik emeletre. Az iroda előtti teremben megint sokan voltak, a szokásos sürgés forgás mellett intézték az ügyeket, az élet nem állt meg. Amikor a vadász belépett mindenki felé fordult és megtapsolták ahogy elhaladt mellettük. Kinyílt az iroda ajtaja Palkovics állt ott, és nevetve mondta. – Nahát Sándor népszerűbb lettél, mint egy filmsztár. – Beinvitálta, itallal kínálta és leültette, aztán kiszólt az embereknek. – Küldjék be Koltai főhadnagyot. –  A főhadnagy megjött, jelentkezett, és üdvözölte a vadászt. Palkovics büszkén megszólalt. – Sándor bemutatom az új főhadnagyot, – és Tibor felé mutatott, mit szólsz ez ám a gyors karrier. – A vadász gratulált Tibornak, Palkovics folytatta. – Ráadásul a kiemelt ügyekhez került, itt majd bizonyíthat. – A kapitány beült a fotelbe, kortyolt egyet a kitöltött italból és folytatta. – Az emberrablási ügyről szeretnék még beszélni veled. Tibor részletes jelentést adott nekem az akcióról úgy ahogy ténylegesen történt, persze nem ez lett a hivatalos verzió, de a minisztert én négyszemközt informáltam, és ő mindennel egyetértett. Most úgy áll a dolog, elfogtunk tizenkét bandatagot, nyolc halottat találtunk, négyen vannak szökésben. Bánáti fiát őrizetbe vettük beismerte, hogy ő bízta meg a bandát az emberrablással, azt vallotta, hogy mivel nagy tartozása volt és nem tudta megadni, féltette az életét. Megígérte hogyha apja eltűnik véglegesen, ő lesz a főnök és mindent visszafizet kamatostól. –  A vadász figyelmesen végighallgatta Palkovicsot, aztán ő is megszólalt. – Mond csak Imre a francia ott volt a halottak között? – Nem volt ott és a foglyok között sem. –Dehát Ruben lelőtte, látta ahogy összeesik, – mondta a vadász. –  Tudom Sándor de nem találtuk, a szökésben levők között tartjuk nyilván. – A kapitány az órájára nézett. – Most már mennünk kell a fogadásra, készüljünk. –  Miközben kimentek a vadász még a francián gondolkozott. Hogy úszhatta meg? Talán egyszer kiderül. Az Audi gyorsan átvitte őket a minisztériumba, kiszálltak és bementek az épületbe. A fogadás helyszínén már nagy volt a nyüzsgés, elegáns urak és hölgyek beszélgettek kisebb csoportokban egymással, fehér zakós pincérek forogtak közöttük pezsgőt kínálva, egy hosszú asztalon sokféle ínycsiklandozó finomság volt felhalmozva, és csinos hölgyek segítettek a vendégeknek a választásban. A kapitány megszólalt. – Sándor, Tibor, egyetek igyatok érezzétek jól magatokat, én a miniszterhez megyek, majd találkozunk. –  A főhadnagy megfogadta a tanácsot, ment az asztalhoz, és jól megtömte tányérját a finomságokkal, hiába az üzemi konyhán ritkán van lazac és kaviár. A vadász körülnézett ismerős arcokat keresve, volt is egy két régi kolléga de a legtöbben már lecserélődtek. A terem végében levő emelvényen foglalt helyet a miniszter, több ember fogta körül, és tárgyaltak. Nemsokára a rendőrfőnök is odaért

és üdvözölték egymást. Kisvártatva egy úr lépett az emelvény előtti mikrofonhoz. Csendet kért a helyszínen levő vendégseregtől és bejelentette, hogy a miniszter úr szeretné üdvözölni az egybegyűlteket. Nemsokára a mikrofonhoz lépett egy magas őszhajú szemüveges úr, ő volt a miniszter, nyugodt mély hangon üdvözölte a vendégeket. –  Tisztelt hölgyeim és uraim azért jöttünk ma össze hogy fejet hajtsunk a rend őrei előtt akik védik a biztonságot, őrzik a nap huszonnégy órájában családunkat, szeretteinket, ismerőseinket kollégáinkat, minden bajtól támadástól. Nemrég történt ismét egy sajnálatos esemény amiről már mindenkinek tudomása van. Egy nagyra becsült társunkat érte kíméletlen támadás, de szerencsére a rend őrei megint tanúbizonyságot tettek felkészültségükről, bátorságukról,és kimentették őt szorult helyzetéből. Körünkben köszönthetem a rendőrfőkapitány urat, aki a mentési akciót irányította, és rekordidő alatt megoldotta. Kérem fogadja el azt a kormánykitüntetést amit most van szerencsém  átnyújtani, köszönve önnek és kollégáinak eddigi munkájukat, és további sikereket kívánok. A rendőrfőkapitány megköszönte maga és kollégai nevében a kitüntetést és vége lett a hivatalos résznek. A vadász vállát megkocogtatta valaki hátulról. Hátrafordult és látta, hogy Kékesi az ügyvéd állt mellette. – Imre hogy kerülsz ide? – Tudod mindenhol ott vagyok ahol történik valami. –  És te Sándor, úgy tudom már nem jársz ilyen helyekre. –  Palkovics hívott meg. – Mondta a vadász. Persze most jut eszembe te voltál a tanácsadó. – nevetett az ügyvéd. Jól van szórakozz csak én még egy két emberrel beszélek. – és az ügyvéd elköszönt. Nemsokára megjelent a rendőrkapitány és kérte a vadászt, hogy kövesse. Átmentek egy kisebb szobába, a miniszter ült egy asztalnál, pár ember vette körül. A miniszter amikor meglátta a vadászt felállt elé ment és kezet nyújtott feléje. – Kárpáti László vagyok, nagyon örülök Búzás úr  hogy személyesen is megismerhetem. Foglaljon helyet szeretnék önnel beszélni. – Leültek a miniszter barátságos tekintettel végigmérte vendégét, megköszönte Sándornak hogy megmentette barátjának Bánáti Lászlónak az életét. Elvett az asztalról két teli pezsgős poharat egyiket a vadásznak nyújtotta másikat magának hagyta koccintottak, és elfogyasztották az italt. Nézze Búzás úr szeretnék még valamit megbeszélni önnel. A miniszter kissé gondterhelt arcot vágott. Sajnálom, hogy elődöm különböző politikai megfontolásból, ami most már nem is olyan fontos, több jó szakembert nyugdíjazott, akikre pedig szükség lett volna köztük önt is. Az ön szakmai tudására elhivatottságára most is nagy szükségünk van. Azt szeretném, hogy az Akadémián tanítsa a fiatalokat ahogy ideje engedi, felkészítené őket a feladatok elvégzésére. Mit gondol Búzás úr tetszene ez önnek? A  vadász megdöbbent, nem számított ilyen felkérésre és rövid idő múlva válaszolt. – Köszönöm miniszter úr, megtisztelő a felkérése, de mindketten tudjuk, hogy én nem vagyok tanár, nincs ebben gyakorlatom. – A miniszter elmosolyodott. –  Persze a tanári kar biztosan megsértődne, diploma nélkül, ez szinte felségárulás. Egyébként van egy jó mondás a tanárokra ismeri? –  A vadász nemet intett a fejével. – Szóval az a mondás, hogy aki nem tudja csinálni az tanítja. Érti a lényeget? A katedra mögül könnyű bátornak ügyesnek vakmerőnek lenni. Pont az kell a diákoknak, hogy olyan emberrel találkozzanak aki saját példáján keresztül tudja megmutatni nekik a veszélyes helyzetek megoldását. Kedves Sándor ugye szólíthatom így? – A vadász bólintott. – Én csak azt kérem, hogy néha menjen be, vonja maga köré a diákokat, beszélgessen el velük engedje, hogy kérdezzenek, mondjon el egy két történetet, ami önnel megesett. – A miniszter nagyon meggyőzően beszélt, köztudott volt róla hogy ha valamit fontosnak tartott, a végsőkig kitartott ötlete mellett. A vadászt is sikerült megpuhítania, igent mondott kezet ráztak látszott hogy Kárpáti megörült a válasznak. – Még valamit szerettem volna elmondani, majdnem elfelejtettem, néha kihagy az agyam. –  Mondta nevetve. –  Tudja nekem is a vadászat a hobbim, és képzelje el nem a fiamat fertőztem meg vele hanem a lányomat. De most már nem tartom fel. – Búcsúzáskor Kárpáti kellemes szórakozást kívánt az estéhez. Palkovics kikísérte a vadászt a szobából a nagyterembe ahol már egész jó volt a hangulat, a kellemes italok és ételek megtették a hatásukat. A vadász körülnézett Tibort kereste, a főhadnagy éppen egy csinos pultos lánnyal beszélgetett. Inkább nem zavarom, gondolta megkérte a kapitányt, engedje meg hogy az autó hazavigye. – Természetesen. –  mondta Palkovics. Elköszöntek egymástól, a vadász lement az autóhoz, és megkérte a sofőrt, hogy vigye haza. Hazafelé menet a beszélgetés közben az autókra terelődött a szó. A sofőr nagy gépkocsi őrült volt, imádta az Audit amit vezetett, kívülről fújta a paramétereit, mire hazaértek már a vadász is tudta hány köbcentiméteres, milyen a nyomatéka, milyen automata váltó van benne, mennyit fogyaszt száz kilométeren. Az este nyugalmasan telt, a vadász még egy pohár borral kényeztette el magát lefekvés előtt. Nyugodt napok következtek, mígnem elérkezett December eleje, és leesett az első hó. A vadász ezt az időszakot nagyon szerette, nézte az ablakból ahogy sűrű pelyhekben esik, eldöntötte, hogy másnap reggel már az erdőn kezdi a napot. Azt szokták mondani, hogy az erdei embereknek, erdészeknek, vadászoknak az erdő olyan mint egy nyitott könyv. Ha belép az erdőbe egy ilyen ember azt is meglátja amit egy laikus szem észre sem vesz, vadnyomokról leháncsolt fakéregről, letaposott avarról túrásokból megmondja, hogy milyen vad járt előzőleg azon a részen. Hóesés után, a vadnyomok még jobban látszanak, szinte a vad el sem tud tűnni a kutató szemek elől. Ilyenkor lehet a legjobban meghatározni egy területen a vadlétszámot. A vadász mielőtt elindult az erdőre, felhívta Zoltánt, megkérdezte merre lesz délelőtt, jó lenne találkozni. A vadőr örült a hívásnak, tíz órára beszéltek meg találkozót a keresztnyiladéki lesnél. Ez a les két sétaút kereszteződésében volt, jól belátható szóróval. A vadász nyolc órára kiért az erdőre, Az előző napi havazás mostanra elállt, a kora reggeli nap fénye megcsillogtatta a fehér leplet, ami körülbelül tíz centiméter vastag lehetett. A Mercedes kereke besüppedt a friss hóba és széles nyomot hagyott maga mögött. Lassan ment nézte, hogy hol váltottak át vadak a sétaúton. Nemsokára egy etetőhöz ért, ott rengeteg vadnyom volt. Az estieket a hó félig már betakarta, de a reggeli nyomok amik a hóesés után keletkeztek még tisztán láthatóak voltak. Volt ott vaddisznónyom kicsi, nagy, szarvasnyom, dámszarvasnyom, de még rókanyomot, is látott. Egy másik szórón ami az erdő és a mező szélén volt disznónyom mellett nyúl és fácánnyom volt inkább a jellemző. Még két szórót megnézett és azt tapasztalta, hogy sok vaddisznónyom van mindenfelé. Ez jó jel gondolta mert egy hét múlva a vadásztársaság hajtást szervezett a tagok részére. Őt is meghívták, ilyenkor tudtak a régi ismerősök barátok egymással találkozni. Tíz órára a megbeszélt helyre érve már látta Zoltánt, a vadőr egy autó mellett állt és reggelizett. –  Jó étvágyat. – köszönt oda a vadász. –  Köszönöm Sándor úr. – Válaszolt a vadőr, miközben a késével leszelt egy kolbászkarikát és a megvajazott kenyérre tette. – Hazai kolbász apósommal csináltuk ő nevel disznókat. Kóstolja meg kíváncsi vagyok a véleményére. –  A vadőr levágott egy nagyobb darabot és átnyújtotta Sándornak egy szelet kenyér kíséretével. A vadász beleharapott és elismerően biccentett a fejével. – Ez igen nagyon jól eltaláltátok apósoddal a fűszerezést. – Miközben falatoztak a szórón levő vadnyomokat figyelték. – Úgy látom Zoltán sok idén a vaddisznó szerintem jó lesz az idei hajtás. Mi a véleményed?. – Szerintem is nagy lett az idei szaporulat. – Válaszolt a vadőr. – Látom lett másik autód. – Igen Bánátitól kaptam fájdalomdíjként. – A vadász Zoltánt figyelte és, úgy látta szomorú hangulatban van. – Mesélj mi a baj. –  kérdezte a vadőrt. Zoltán nehezen szólalt meg kereste a szavakat – Nem tudok aludni, folyton az események járnak a fejemben. Nem bántottak minket, de mégis be voltunk zárva, és folyton azt éreztem, hogy az életünk egy hajszálon függ. Ezt nagyon nehéz feldolgozni. Mit gondol Sándor elmúlik valaha ez az érzés?. – Persze, idő kell hozzá, van akinek kevesebb van akinek több. Én azt tanácsolom legyél sokat Eszterrel és a gyerekkel, foglald el magad járd az erdőt, és lassan visszatér a régi életed. –  Zoltán a vadászhoz fordult megölelte és csak annyit mondott. –  Én magának köszönhetem az életem, és ezt sohasem fogom elfelejteni. Ön tudja, hogy az apám fiatalon meghalt alig ismertem, de én úgy érzem újra lett apám. – Álltak így még egy darabig a vadász is elérzékenyült, aztán megtörte a csendet. – Jól van Zoltán te kemény vagy össze fogod magad szedni a családodnak erős férfi kell, te az vagy. – A vadőr láthatóan megnyugodott, Sándor szándékosan elterelve a szót, a jövő heti hajtásról kezdett beszélni megkérdezte a vadőrt, hogy ő merre látott több vadnyomot és hova lesz érdemes állni a vadászaton. Zoltán elmondta, mit tapasztalt a területen, és hozzátette hajtáskor mindig a vad dönti el merre akar menekülni de szerinte sok fog puska elé szaladni. Mindenesetre neki még sok dolga lesz a jövő héten. Az Elállóhelyeket kell kijelölni a lő irányokat kifesteni, egy két helyen nyiladékot kell vágni a sűrűbe, és a végén a fővadásszal együtt kimenve a hajtások számát irányát megállapítani. Tenke Béla addigra már tudni fogja a hajtók és hajtókutyák létszámát. A vadász sok sikert kívánt a munkákhoz elköszönt Zoltántól és még elment kedvenc helyére a sűrű melletti szóróhoz. A vadőr nem volt még itt szórni ezért a nála levő kukoricát kiszórta aztán felment a lesre a havat amit a szél befújt letakarította. Leült a padra és még egy darabig elnézegette a havas tájat. A vadőrre gondolt tudta, hogy most nem könnyű neki de bízott benne erős ember ő, majd az idő megoldja. Csak pár percig ült és már meg is jelent egy szajkó és a szóró melletti cserfa ágára szállt. Először körülnézett de még nem szállt le, közben megérkezett még két társa és az egyik a legbátrabb vagy legéhesebb egyből a kukoricára repült. Ezen felbátorodva a többiek is leszálltak vettek egy két szemet a csőrükbe és visszaszálltak az ágakra. Amelyik megette jellegzetes rekedt hangján tudatta az erdő lakóival, hogy terítve van már az asztal. Később jöttek rigók sőt még fenyőrigók is megjelentek a lakománál. Minden madár békésen megtűrte a másikat nem volt civakodás de azért megtartották a tisztes távolságot. A vadász élvezettel nézte a látványt szerette meglesni azokat a pillanatokat ahogy különböző állatok egymás közelében viselkednek. Hirtelen szinte varázsütésre az összes madár felszállt a szajkók mérgesen kerregtek kiürült a szóró. Valami jön be, jobb ha nem mozdulok gondolta a vadász. Lépteket nem hallott nem is csoda a friss hó  elnyelte a zörejeket. A fák takarásából egy őzbak lépett ki körülnézett és mivel semmi sem mozdult nyugodtan lehajolt a kukoricához. Középkorúnak nézte, de valami furcsa volt az agancsánál. Már csak az egyik szár volt a fején a másik lehullott, lehet, hogy éppen a közelben. Hát igen gondolta a vadász ilyenkor hullatják el az agancsukat nemsokára ennek is egész tar lesz a feje. Hagyta had egyen az őz, a vadász ráért nem sietett csendben figyelte az állatot. Negyed óra múlva az állat megunta a kukoricát és lelépett. A vadász is úgy döntött elindul hazafelé. Lejött a lesről elindult a kocsi felé és még látta ahogy a szajkók szállnak vissza a szóróhoz. Megfordult az autóval az automata váltó simán terepre váltott és kiindult az erdőből. Az égen már újabb hófelhők gyülekeztek este vagy éjjel várható újabb hólepel gondolta a vadász. Az aszfaltúthoz ért és csak nehezen tudott rákanyarodni sok volt az autó és lassú a forgalom de nem bánta. Nemsokára a benzinkúthoz ért és úgy döntött hogy megtankol, be is állt az egyik helyre és látta, hogy az egyetemista fiú aki segített a nyomozásnál éppen szolgálatban van. Amikor a vadász kiszállt a kocsiból a fiú is megismerte és odajött hozzá. – Jó napot nyomozó úr, – Köszönt rá és közben csodálattal nézte az autót. – Hihetetlen egy G Mercedes ez a magáé? Nem semmi ez az autó. Megnézhetem belülről megengedi? – Nézd csak. – mondta a vadász. A fiút lenyűgözte a belső tér a kecses műszerfal a bőrkárpit a fedélzeti komputer az automata váltó. –  Ölni tudnék egy ilyen autóért. Mondja csak ilyen jól keresnek a nyomozók? – A vadász elnevette magát és válaszolt. – Nem mindegyik nyomozó de lehet, hogy én az ügyesebbekhez tartozok. – A fiú megtankolta az autót a vadász pedig bement fizetni. Ahogy a pénztárnál állt egy gondolat fészkelte be magát az agyába. Fizetés után a fiúhoz lépett és megkérdezte. – Mond csak emlékszel arra az alakra akinek a kezére kígyófej volt tetoválva? – Azt az embert én soha nem fogom elfelejteni. – mondta komoran a fiú. – És láttad itt azóta? – Nem. – Figyelj ide felhívnál ha meglátod? Megadom a számom, ezen hívhatsz. – Mondta a vadász, és mivel látta a fiú sanda tekintetét, egy kis borravalót nyomott a kezébe. – Természetesen nyomozó úr, mondta a fiú, – és elégedetten elrakta a pénzt. Hazafelé az autóban a vadász gondolataiba mélyedt. Lehet, hogy ez most kidobott pénz gondolta, de az ördög sohasem alszik. Nem értette, hogy a francia hogyan tűnhetett el. Legjobb lenne ha sohasem hallanék róla. De azért majd Rubennel is beszélek. Amíg ezeken a dolgokon gondolkodott szép lassan hazaért, beállt a garázsba, és felment a lakásba.   

 A délután csendesen telt el, a vadász házimunkákkal volt elfoglalva, és amikor beesteledett leült a laptop elé egy pohár borral, átnézte a híreket, és e-mailjeit. A sok reklám között talált egy megkeresést az akadémiától. A rektor írta. Tisztelt uram azért zavarom mert szeretnék önnel személyesen találkozni egy későbbi gyümölcsöző kapcsolat reményében, örülnék hogyha időt tudna szakítani, arra hogy megbeszéljünk egy két fontos dolgot. Megadom telefonos elérhetőségemet is. Várom jelentkezését, tisztelettel, dr Kálnoky Márk Rektor. Miután a vadász elolvasta az e-mailt úgy döntött hogy holnap felhívja a rektort, és megbeszélik a teendőket. A miniszterrel való találkozás után a vadász sokat gondolkozott, kell e neki ez a tanárosdi dolog. Aztán úgy döntött megpróbálja, majd kiderül mi lesz belőle. Lefekvés előtt még kiment a teraszra, nézte a havazást, a város már fehér leplet öltött, beleszippantott a levegőbe, A kertvárosi rész mindig tisztább volt, több fa szűrte meg a szmogot mint a belvárosban, és most a havazás is kellemesebbé tette a légzést. A délelőttre gondolt az erdőben, ezek az időszakok mindig feltöltötték energiával. Reggel frissen kelt és kinézve az ablakon, látta ,hogy a havazás elállt. Úgy döntött hogy reggel nem fut a parkban, inkább a szobában edzett. Reggeli után felhívta Rubent akivel az akció óta nem beszélt.  A kubai sokára vette fel a telefont. – Jó napot Sándor úr, már én is akartam hívni, de mostanában sok a dolgom. Tudja beindult egy két üzlet, pörgés van, – Örülök Ruben hogy mennek a dolgaid, szeretnék veled találkozni, beszélnünk kéne. – Rendben van Sándor úr, egész délelőtt a Csillagfényben leszek ott tudunk találkozni. – Ott leszek Ruben. – A vadász letette a telefont, lement az autóhoz beszállt, felnyitotta a garázsajtót, ami egy kicsit nehezen mozgott, de felnyílt. Ez az ajtó még mindig rossz, morgott magában. Evvel is kell foglalkozni amint ráérek. Nehéz volt átjutni a városon nagy volt a forgalom, és a lámpák mintha mindig ő előtte váltottak volna pirosra. Az utcákon sok ember sietett, intézte ügyeit volt aki már a karácsonyi bevásárlással foglalatoskodott. A táskákból, kosarakból színes dobozok, csomagok kandikáltak ki, piros kék zöld masnikkal átkötve. Már megjelentek a fenyőfa árusok is, kisebb nagyobb örökzöldek várták, hogy hazavigyék őket, és otthon a család majd feldíszítse mindegyiket. A vadásznak mivel nem volt családja, a karácsony ugyanolyan nap volt mint a többi. De azért kisgyerekkorában voltak szép ünnepek neki is. Szenteste anyjával és nagyapjával kimentek az erdőre, már sötét volt, de azért odataláltak egy fenyőfához amiről csodák csodájára szaloncukrok lógtak lefelé. Elénekelték a mennyből az angyalt, és nagyapja valahogy mindig talált neki ajándékot a fa alatt. Mostanában egyre több gyerekkori emlék tört rá. Lehet, hogy öregszik nevetett magában. Nemsokára a Vörös Zónához ért, itt már más kép fogadta. Kihalt szürke utcák leomló vakolatú házak sorakoztak egymás mellett. Megérkezett a Csillagfényhez, kiszállt az autóból körülnézett, az utcán nem volt senki, belépett a félhomályos helységbe. Pár ember ült a bárpultnál, Ruben pedig a szokásos helyén a sarokban tárgyalt két emberrel. Amikor meglátta a vadászt intett, majd a két alakot elküldte egy másik asztalhoz. Felállva üdvözölte a vendégét, teljesen megváltozott mióta találkoztak kiegyensúlyozott ember benyomását keltette. – Sándor úr de jó hogy látom, minden rendben? – Nem is várt választ egyből elmondta, hogy ő neki most minden jól megy, sokan keresik, megy az üzlete. Amióta a külföldi banda eltűnt a Zónából, sokan előjöttek a régiek közül. –  Örülök ennek Ruben de én most más miatt jöttem. Megtudtam a rendőröktől, hogy a franciát nem tudták beazonosítani a halottak között, és az elfogottak között sem volt. Eltűntként kezelik. – Sándor úr hiszen láttam összeesni, elvágódott mint egy darab fa. – Mond csak Ruben hova lőttél neki pontosan? –  Kérdezte a vadász. – Hát tudja, elég messze volt, ezért a mellkasára céloztam, és el is találtam. Lehet, hogy ő is golyóálló mellényben volt? – Ruben magának tette fel a kérdést, elkomorodott és a padlót nézte. – Lehet,  hogy elvitték onnan sérülten és később halt meg. – mondta a vadász. – Egy mellkaslövést nem élhet túl, csak mellénnyel. – Mindenesetre szaglássz körül Ruben hátha hallasz valamit, és légy óvatos, sajnos az ilyen emberek ha életben maradnak veszélyes ellenfelek. – Nem baj Sándor úr már nem félek tőle, egyszer már legyőztem, és ez az érzés mindennél többet jelent nekem. – Jól van Ruben rám számíthatsz hívj ha valamit megtudsz, és én is értesítelek ha valami hírt kapok. – Elköszöntek egymástól, a vadász kifelé menet még odabiccentett a pulthoz, kint beszállt autójába, és visszaindult a városba. Menet közben felhívta az akadémia rektorát Kálnoky urat, megköszönte a megkeresést, kért egy hét haladékot a találkozóra fontos elintézendő ügyekre hivatkozva. Miután megbeszélték az időpontot a vadász elköszönt és folytatta útját hazafelé. Délután a laptopján keresett szerelőt a garázskapuhoz, de nem volt könnyű találni, a harmadik cégnél végre felvették a telefont. Megnyugtatták, hogy karácsony előtt már nem tudnak szerelőt küldeni, Januárra kapott időpontot. Egy kicsit mérgelődött de aztán rájött, hogy nem érdemes idegeskedni, a kapu még működik. Kiment a teraszra kezében egy pohár borral, a hó most nem esett és itt a parkban már el is olvadt a nagy része érezte az erős szelet, nézegette  a kavargó lehullott leveleket. Lelkében kivágyott az erdőre, közben Zoltánra gondolt. Remélem jól van, fel is hívom most biztosan nem vadásztat. Tudta a vadász, hogy a hajtás előtti héten a társaság nem engedélyezi az egyéni vadászatot, hogy ne zavarják a területet. A harmadik csörgés után Zoltán felvette a telefont. – Jó napot Sándor éppen a gyerekkel meg Borisszal játszok az udvaron, de nem könnyű velük a gyerek állandóan fel akar a kutyára ülni, ő meg nem engedi. Pedig imádja a fiamat, ha labdázni kell avval nincs baj és kergetőzni is szeretnek. – Jól van Zoltán játszatok csak. – Miért hívott Sándor úr miben segíthetek?.– Igazából csak az érdekelt hogy vagy, de hallom jól, a hajtáson találkozunk. –  Miután letette a telefont akkor vette észre, hogy a bor a terasz asztalon még érintetlen. Még megromlik nevetett magában miközben kiitta.       Hamar eljött a szombat a hajtás napja. A nyolc órai kezdés előtt fél órával már egymás után kanyarodtak be az autók a vadászház előtti rétre, tönkretéve azt a gyönyörű fehér leplet ami az éjszakai havazás miatt keletkezett.  A legújabb divat szerint, Narancssárga láthatósági vadászruhába öltözött emberek lepték el a tornác előtti területet üdvözölve egymást, rég nem látott barátok ismerősök találkoztak. Nagy volt a nyüzsgés, láthatóan örültek egymásnak a vadászok mindenkinek volt egy jó szava a másikhoz. A vadász is megérkezett, mindenkit üdvözölt, volt akivel találkozott év közben, de volt olyan is akit tavaly látott utoljára. Bánátit kereste a szemével, de nem látta. Lehet, hogy még nincs jól, és kihagyja ezt a hajtást, gondolta a vadász. Pontban nyolc órakor megjelent a tornácon Tenke Béla fővadász és Zoltán. A fővadász üdvözölte az egybegyűlteket, megköszönte nekik hogy elfogadták a meghívást, elmondta a mai napon lőhető vadfajokat, vaddisznót korra és nemre való tekintet nélkül, és rókát. Elmondta még hogy a mai napra három hajtást terveztek, kettőt délelőtt és ebéd után egyet, ami sötétedésig fog tartani. Felhívta a figyelmet a balesetvédelmi előírások betartására, és sok sikert kívánt a vadászathoz. Elmondta, hogy három autó fogja vinni a vadászokat, sorsolással fogják eldönteni, hogy ki melyik autóba ül és melyik helyre lesz kirakva a hajtásokban. A beszéd után Zoltán egy kalapba tett tizenkét összehajtott papírlapot mindegyikre két szám volt írva, az első volt az autók száma a második a sorszám. Az összes vadász húzott egy lapot és odaállt ahhoz az az autóhoz, amelyik a papírjára volt írva. Az egyes volt a fővadászé a kettes Zoltáné, a hármas egy meghívott autó volt. A vadász az egyes autóba került ezért Tenke kocsijához ment, a puskáját lőszert és kis hátizsákot vitt. Nem volt túl hideg szélcsendes idő lett, aznapra nem mondtak havazást. Minden adott volt a jó vadászathoz. A résztvevők nagy reményekkel szálltak be az autókba, és elindultak a leshelyek felé. A fővadász is elindult,  nemsokára elérte az első kijelölt állást. Megállt az autóval kiszállt az első vadásszal, megmutatta neki a helyet, a felfestett lő irányokat, egy kalappal kívánt neki,visszaszállt az autóba és vitte tovább a többi vadászt a helyeikre. Utoljára tette ki Sándort, ezután beszólt a rádiótelefonba. – Zoltán Péter hogy álltok? – Zoltán vagyok kiraktam az utolsó vadászt. – Péter vagyok én is kész vagyok. –  Akkor indítom a hajtást –  és hívta a hajtók vezetőjét. – Hajtó egy jelentkezz. – Hajtó egy jelentkezik. – Tenke vagyok indulhat a hajtás. –  Értettem indulunk. – Miután befejezte az eligazítást, eltette a rádiótelefont és odafordult a vadászhoz. – Sándor nem találkoztunk a Bánáti ügy kezdete óta, még nem tudtam gratulálni ahhoz, hogy Zoltánt és az öreget megmentetted. A fiú amit mesélt az egyszerűen hihetetlen, ha te nem lettél volna lehet, hogy már nem is élnek. Szívesen meghallgatnám az egész történetet, üljünk le egy két pohár bor mellé egyik nap. Az idei borom egész jó, majd adok karácsonyra. –  Rendben Béla összehozzuk. – mondta a vadász. – Sándor egy kalappal neked. A vadászmester elment az autóval lőtávolon kívülre, a vadász pedig elfoglalta helyét, a lőállásban. Körülnézett, ismerte ezt a ritkás erdőt. Öreg cserek uralták a területet közöttük kisebb fiatal újulat foltok voltak. Az út másik oldalán pedig egy kisebb tarvágás utáni sűrű cser fiatalos terült el kedvenc helye a vaddisznóknak. Mivel a hajtás ebből az irányból volt várható, volt rá esély, hogy a vadász látni fog disznókat. Tíz perc sem telt el és a távolból már lövések hangját hallotta, oda már megérkeztek a vadak. Nála még nem mozdult semmi, de csend sem volt, egy fekete harkály szorgalmasan kopogtatta az egyik öreg fa kérgét, táplálékot keresve az odvas részekben. Pár perc múlva egy róka jelent meg körülbelül ötven méterre az egyik fa tövénél, vörös szőre világított a hóban, le akart lépni érezte, hogy itt most veszélyes a helyzet, de nem jó felé ment, a vadász egy lövéssel megállította. Ezután csend lett, még a harkály is elszállt megsértődve a puskaropogástól. A vadász figyelme nem lankadt, folyamatosan pásztázta a területet, de újabb mozgást nem észlelt. Távoli lövéseket hallott, hatot számolt meg egymás után. A kolléga biztosan nagy vaddisznókondára lőtt. Nemsokára közeledő zajra lett figyelmes a sűrű felől. Egyre erősödő ágrecsegés gallytörés hallatszott, a vadász felkészülten várta a fejleményeket. Hirtelen kifutott egy szarvastehén a sűrűből átvágott az úton és befutott az öreg erdőbe, utána jöttek a többiek, borjak ünők tehenek, Sándor legalább tizenöt tarvadat számolt meg. Mikor már távolabb voltak a vadász látta, hogy lelassítottak és nyugodtabban folytatták útjukat. Még elnézegette volna őket ,de hirtelen közelről hallott két lövést. Ez a szomszéd vadásztól jött, gondolta jobb ha figyelek, és rövidesen megjelent a fák között egy nagy vaddisznó láthatóan sérülten, az egyik lábát húzta de még így is volt benne erő. Sándor ráemelte a puskáját és megadta neki a kegyelemlövést. A vad egyből összeesett mintha áramütés érte volna. Biztosan egy kan, gondolta a vadász, majd megnézem a hajtás végén. Nemsokára egyre közelebbről hallotta a hajtók hangját, és már két kutya is befutott a fák közé, és miután megérezték a vaddisznót odaszaladtak hozzá, nemsokára a hajtók is megjöttek és az úton megálltak. Két ember bement a disznóért, hogy kihúzza, de még egy kellett, hogy ki is érjenek az útra vele. Nagy állat volt. Aztán az egyik visszament a rókáért, és az is kikerült. A vadász odament a vaddisznóhoz és látta, hogy egy szép kan, a szájából kiálló agyarak méretesek voltak. Nemsokára megjött a fővadász, és látva a két vadat gratulált a vadásznak. Sándor megköszönte a gratulációt, de azért elmondta, hogy a kan már sebzetten jött és ő csak a kegyelemlövést adta neki. A vadász és Tenke Béla beszálltak az autóba és a szomszédos helyekről is felvették a puskásokat, több helyen is lőttek vaddisznót, és még két róka is esett. A fővadász elvitte a vadászokat a következő hajtáshoz, Sándor itt egy fenyőerdőbe került, a lőállásból rálátott egy tisztásra aminek a szélén egy dagonya volt amit a vaddisznók láthatóan szívesen használtak. Elhelyezkedett a helyén, körülnézett és látta, hogy tőle jobbra egy nagy fenyő kérge le volt hántva egy méter magasságban, tudta, hogy a vadkanok szívesen fenik agyarukat a fenyőgyantás törzseken. Persze ezt az erdőrészt is ismerte, tudta, hogy számíthat itt is vadra. Nyugalmas percek következtek, a magasban hollók hívogatták egymást, és néha szajkók válaszoltak mérgesen nekik. Ahogy a hajtók megmozdították az erdőt, megindultak a vadak. Először három őz jelent meg, egy suta két gidával. Körülnéztek a réten aztán továbbszaladtak. Aztán jött egy konda disznó, a koca magasra tartott farokkal vezette a csapatot. Eléggé siettek, de a vadásznak így is sikerült egy süldőt kilőnie a sorból. Ettől még jobban meggyorsultak, és el is tűntek a fák között. Jött még egy róka a fák között de távol volt ezért a vadász nem lőtt rá, csak figyelte. Csendes percek következtek, és már távolról hallotta a hajtók hangját amikor megjelent még egy konda, ezek is sietősen futottak át a réten, de azért a vadász ezekből is lőtt egy malacot. Nemsokára megérkeztek a hajtók és a fővadász is, autójával. Összeszedte a vadászokat és bevitte őket a vadászházhoz ahol a réten már megterített asztalok álltak és várták a résztvevőket az ebéddel. A menü szarvaspörkölt volt kovászos uborkával friss kenyérrel. Az egyik asztalnál ültek a vadászok a másik kettőnél a hajtók kaptak helyet. Egy nagy kannából lehetett forró citromos teát venni. Az asztalok közelében tölgy hasábfából rakott tűznél lehetett melegedni, ezt ki is használta egy két hajtó és vadász. A hajtókutyák az asztal alatt fekve vártak egy két finom falatot, és néha összevicsorogtak az ételen. A vadászok asztalánál folyamatos volt a beszéd, mindenki el akarta egyből mondani a délelőtti kalandokat egymásnak. Sándor inkább az étellel foglalkozott, éhes volt és a pörkölt igencsak ízlett neki. A következő óra kedélyesen telt el, étel volt elég lehetett többször is venni, ezt sokan ki is használták, a tea is fogyott. Amíg az ebéd tartott kint a területen, A vadösszeszedők dolgoztak a lelőtt vadakat szállították a teríték helyszínére, ami a vadászház melletti kis réten volt. Nem sokára jött a hír, már negyven vad fekszik a terítéken, legalább ennyit terveztek a mai napra ezért a délutáni hajtás már csak formalitás lesz. Két órakor a fővadász megjelent a tornácon, bejelentette azt hogy a harmadik hajtás csak rövid lesz, mivel az első kettő jól sikerült, és az jelentkezzen aki részt akar venni benne. Négy vadász jelentkezett, őket Zoltán a kocsijába ültette, közben a hajtók már kiindultak a területre, és a vadőr is elindult a terepjáróval. Akik a réten maradtak folytatták tovább a beszélgetést, és akinek nem kellett autót vezetnie megkóstolhatta Tenke Béla híres szilvapálinkáját. Ahogy szürkülni kezdett egyre többen álltak a tűz mellé várva a még kint lévő vadászokat. Fél ötre vissza is érkeztek az utolsó hajtás résztvevői, és mint kiderült még két vaddisznót lőttek, amit kiraktak a többi mellé a terítékre. Tenke Béla fővadász megkérte a résztvevőket, fáradjanak át a kis rétre, hogy ünnepélyesen befejezhessék a mai napot. A helyszínen már elkészült a teríték, egy négyzet alakú területen voltak a vadak elhelyezve szabályos sorokban. Az első sorban a kanok feküdtek, mögöttük a kocák azután következtek a süldők és a malacok, a legutolsó sorban pedig a rókák lettek elhelyezve. A teríték széle fenyőágakkal lett kirakva, és a két sarkán fahasábokból kialakított máglya állt. A vadászok a teríték elé álltak, a hajtók oldalt helyezkedtek el és, várták az esemény kezdetét. Már teljesen besötétedett amikor a fővadász jelzésére a fáklyákat meggyújtották, és mindenki levett kalappal halhatta a meghívott vadászkürtösök zenéjét, amit a lelőtt vadak tiszteletére játszottak. Ezek után a fővadász megköszönte a jelenlevőknek a  fegyelmezett és balesetmentes részvételt, gratulált az elejtőknek, és meghívta a tagokat a jövő évi vadászatra is. Az ünnepség után egy páran még maradtak a résztvevők közül egy kis beszélgetésre a vadászházban, Sándor pedig Zoltánnak segített aki a vadak hűtőházba való szállítását irányította, ahol már a megbízott emberek készítettek elő a disznókat a holnapi vadhús eladásra. A vadőr eléggé elfáradt az egész napi szervezésben, de örült is hogy minden jól sikerült. Mikor befejezték a vadász elköszönt Zoltántól jó pihenést kívánt és ő is hazaindult. A vadászházból kihallatszott jó kedélyű mulatozás hangja eléggé vendégcsalogató volt, de Sándor már nem akart részt venni rajta. Beindította a Mercedest, kifordult a tisztásról, és hazaindult. Az úton csendes szombat esti forgalom volt, ő sem sietett ez a hétvége úgyis a pihenésé lesz gondolta.     

8 fejezet

Nemsokára eljött karácsony. A vadász nem szeretett ünnepelni, nem volt családja, de idén Zoltánék meghívását nem utasíthatta el. Eszter hívta fel és nagyon kérte, hogy jöjjön el. Karácsony másnapján tizenkettőre pontosan megérkezett a házhoz, beállt az udvarra, amikor kiszállt a kutya farokcsóválással üdvözölte. –  Borisz mi van veled, látom jól vagy tartva, vigyázz a házra, és a gazdára, – mondta. Hozott magával egy kis csomagot, a ház asszonyának virágot, a gyerek kapott egy kisautót, Zoltán pedig egy üveg finom bort. Kopogott és ahogy az ajtó kinyílt finom étel illata áradt kifelé. Zoltán üdvözölte az ajtóban és betessékelte az ebédlőbe. Az asztal gyönyörűen meg volt terítve, csak arra várt hogy a vendég helyet foglaljon. Eszter még a sütő mellett tevékenykedett, frissen sültek sercegtek a serpenyőben kellemes illatot árasztva. – Sándor úr kérem vegye le a kabátját mondta a vadőr, úgy örülök nem is akartam elhinni Eszternek hogy elfogadta a meghívást. Meg sem tudnám számolni, hogy már hányszor hívtam hozzánk, de most végre itt van. – Köszönöm a meghívást szívesen jöttem. – Átadta mindenkinek az ajándékot, aztán a vadőr megmutatta neki a házat. Az idős ház Eszter nagyszüleié volt szépen fel lett újítva, volt melléképület is, kis baromfiudvar mellette kutyaól. A vadász látta, hogy minden rendezett tetszett neki az otthonosság. Az udvar melletti kertben kis veteményes volt, gyümölcsfák és málnabokrok között. Miközben nézelődtek Eszter kiszólt a férfiaknak, hogy szeretné a levest tálalni. Bementek és helyet foglaltak az asztalnál, aminek a közepén gőzölgött a húsleves, fácán és tyúk volt belefőzve. Eszter szedett mindenkinek bőven. A leves elfogyasztása után, lehetett enni főtt húst tormával, volt még vaddisznósült, szarvassült burgonyával vörös káposztával. A vadász mindenből evett mint ahogy jó vendéghez illik, és meg is állapította, hogy Eszter nagyon jó szakácsnő. Ebéd után a ház asszonya megkérte a férfiakat, hogy fáradjanak be a szobába amíg ö elpakol és feltett főni egy kávét. Leültek az asztalhoz, közben a fiú elment az új játékkal a szobájába játszani. –  Képzelje Sándor úr. – mondta Zoltán. – A hajtás óta alig mozog a vad a területen, jól megzavartuk őket. –  Hát igen ilyenkor idő kell a vadnak hogy megnyugodjon, de azért nem kell idegeskedni maradt még elég a területen. – Mondta a vadász. – Hát kell is mert ünnepek után több jelentkező is lesz vadászatra, a fővadász ma szólt, hogy bikára jönnek ketten egy jön muflonkosra, és lehet, hogy dámbikára is lesz vendég. Nem fogunk unatkozni a fővadásszal. – Mond csak Zoltán Bánáti jár vadászni, tudsz róla valamit? – Semmit sem azóta nem láttam, hogy megmenekültünk. Az autót is amit tőle kaptam, azt is egyik embere intézte. Ami velünk történt őt is nagyon megviselte, ráadásul a fia miatt is szomorkodhat. – Miközben Zoltán ezt mondta benézett a gyerekszobába figyelte ahogy fia játszik az új autóval. Közben megjött a kávé, Eszter letette az asztalra és odaszólt férjének. – Zoltán játssz egy kicsit a fiaddal arra vár, hogy megnézzed az új játékot. – A vadőr bement a gyerekszobába Eszter pedig leült a vadász mellé. – Sándor úr igyuk meg a kávét, itt van cukor tej, tegyen bele amit akar. – A vadász vett cukrot és kis tejet is töltött a kávéjába megkeverte, felnézett az asszonyra és azt látta, hogy Eszter őt nézte és könnycseppek csordultak

 ki a szeméből. Ezek a könnyek már nem a félelem könnyei voltak, hanem a hála könnyei az asszony mosolygós arcán csillogtak. – Sándor úr amikor a férjem hazajött miután ön megmentette, leült velem szemben és azt mondta, hogy apjaként fogja ezután tisztelni, és ha majd szüksége lesz magának őrá, fiaként fogja segíteni. Én evvel teljesen egyetértek, számíthat ránk akkor amikor szükségét érzi. Ugye eljön máskor is, meglátogat minket, mindig szívesen látjuk. –  A  gyerekszobából nevetgélés hallatszott ki, apa és fia nagyon jól megértette egymást, már a LEGO-t  kellett Zoltánnak összeraknia, és ez nem mindig sikerült. A vadász sötétedésig maradt, jól érezte magát, a kisfiú is belopta magát a szívébe, a játékból ő sem maradhatott ki. Hazafelé a kocsiban furcsa gondolatok kavarogtak benne, gyerekkorában tapasztalta utoljára ezt a meleg családias érzést ami most áthatotta legbelül. Örült, hogy átélhetett újra ilyen felemelő pillanatokat. Arra gondolt hogy megöregedett és érzelgőssé vált, de elhessegette ezt a gondolatot, ki akarta élvezni még a pillanatot. Hazaérve, az esti szokásos hírnézés közben látta, hogy az ügyvédje is küldött karácsonyi üdvözletet, na ez kapóra jön holnap úgy is akartam hívni, gondolta. Másnap délelőtt meg is ejtette a hívást, elég sokára vette fel Kékesi és azonnal elnézést is kért. – Bocsánat Sándor éppen pakolunk ebéd után indul a család síelni, most rakjuk össze a csomagokat. De mond csak miért hívtál? – Meg akartam köszönni a karácsonyi üdvözletet és viszont kívánni. –  Mondta a vadász. – Szívesen Sándor de tényleg csak ezért hívtál? – Hát igazából nem, de ha zavarlak most ráér később is. – Mond csak nyugodtan legalább pihenek egy kicsit, ez a pakolás nem az én világom. – Szóval az érdekelne, hogy hallottál e valamit Bánátiról, nem volt a vadászaton. –Igen hallottam Bánáti befejezi, árulja cégbirodalmát, üzleti befektetéseit, de még a magáningatlanjait is. Nagy az érdeklődés jó áron fog minden elkelni, hiszen nyereséges az üzlet és a házak is értékesek. Azt rebesgetik külföldre akar költözni. Szerintem nagyon megviselte, hogy a fia akarta kikészíteni. – Igen én is így gondolom. – mondta a vadász. – Sándor ha akarod, befektethetek a pénzedből ebbe az üzletbe én is gondolkozok rajta, hogy beszállok. – Nem Imre én nem akarok ezen nyerni, Bánátit tiszteltem nem érezném jól magam ettől a pénztől. – Ez csak üzlet Sándor, de ahogy akarod, ha mégis meggondolnád időben szólj. – Rendben van Imre köszönöm az infót jó síelést kívánok. –  A vadász letette a telefont, és komor hangulat vett rajta erőt. Bánáti volt az egyik utolsó olyan vállalkozó, aki a saját erejéből lett sikeres üzletember és emellett szerény barátságos ember maradt. Ez a családi tragédia

 most megpecsételte a sorsát, és ez nagyon sajnálatra méltó, gondolta. Kiment a teraszra nézte az időt, kis szellő lengedezett, nagy hideg nem volt, ki kellene menni még újév előtt az erdőre körülnézni. Lehet, hogy Zoltánnal beszélek, nézek neki Bikát az egyik szórón amire vihet vadászt.

Ezen gondolkozott amikor megcsörrent a telefonja, Palkovics volta főkapitány. – Szervusz István csak nem te is kellemes ünnepeket akarsz kívánni? – Kérdezte a vadász. – Kellemes ünnepeket neked, de nem csak ezért hívtalak. Be tudnál jönni az irodámba most? Érted küldeném az autót. – Megérezte a vadász a feszültséget a főkapitány hangjában, valami gond lehet. Nem firtatta, majd elmondja. – Persze küld az autót. – Lent várta az Audit a ház előtt, meg is jött öt percen belül. A sofőr már ismerősként üdvözölte, és végig szóval tartotta az úton. Csendes volt a város  kevés ember járkált, autó alig volt az úton  csak a karácsonyi neonreklámok villogtak a lámpaoszlopokon. Megérkeztek a kapitánysághoz, bent nagy volt a nyüzsgés, mintha nem is karácsony lenne. A kapitány irodája előtti tárgyaló szokásos képét mutatta. A kísérő kopogására egy, gyere be kiabálás volt a válasz. A tizedes belépett jelentett és a vadászt beengedte, utána lelépett. –  Gyere be Sándor már nagyon vártalak. Ülj le kérlek, kávé és szendvics is van vegyél ami kell. – Köszönöm István, mond mi történt. – Tegnap éjjel fegyveres leszámolás volt a Vörös Zónában, négy ember meghalt. – Hol történt pontosan István? – A Csillagfény diszkóban, most azonosították a halottakat, az a gyanú, hogy a külföldi banda megmaradt szökésben levő tagjai követték el a leszámolást. Három embert a teremben találtak meg a negyedik egy külön szobában volt, őt megkínozták mielőtt kivégezték. – Ugye Ruben az aki velem volt a piacnál? – Kérdezte a vadász. – Igen. Sándor szerintem a barátodtól valamit meg akartak tudni, mielőtt megölték. Még valami fontos, szemtanuk szerint láttak a környéken egy olyan alakot akinek a személyleírása ráillik Serpentre a franciára. Lehet, hogy ő volt egyedül, aki ezt az egészet elkövette? – A főkapitány gondolataiba mélyedt. A vadász megrendülten ült, barátjára gondolt aki mellette volt amikor segíteni kellett, akiben meg volt a betyárbecsület, igaz hogy nem járt mindig egyenes úton, de lehetett rá számítani, és biztos volt benne hogy a francia nem tudta szóra bírni, hiába kínozta. A halálnak is a pofájába röhögött. A nagy csendet kopogás törte meg, Koltai főhadnagy kért engedélyt belépni. – Gyere be Tibor. –  mondta Palkovics. – A főhadnagy a helyszínről jött és jelentést akart tenni. Miután üdvözölte a vadászt elmondta, hogy a helyszínen nem találtak nagy felfordulást, a nagyteremben levő három hulla közül az egyik volt a csapos két vendég a pultnál ült, egy egy lövés végzett velük, mindegyikkel ugyanaz a kaliberű lőszer végzett, valószínűleg hangtompítót használt a gyilkos. A helyszínelők szerint egy elkövető volt. A pultosnál volt fegyver, de  nem használta. Rubennél nem tudjuk hogy volt e fegyver ,őt egy kisteremben találtuk meg. – A főhadnagynak megcsuklott a hangja és a vadászra nézett. – Kérlek Tibor folytasd, tudnunk kell hogy történt. – mondta szomorúan a vadász. – Egy székhez kötözve találtuk meg, mind a két térde szét volt lőve, ekkor még élhetett, és úgy halt meg hogy a torkát elvágták. Az elkövető látni akarta, hogy szenved, mielőtt kileheli a lelkét. – Mond csak Tibor szerinted Rubent azért kínozták meg mert valamit el kellett mondania?  – Kérdezte a főkapitány a főhadnagyot. Tibor helyett a vadász válaszolt. – Nem István a francia már mindent tudott, azt is tudta, hogy Ruben lőtt rá, ezért akart kínszenvedést okozni,neki. –  Sándor elvett egy kávét az asztalról, tett bele cukrot és megkeverte. –  A franciának volt egy informátora a rendőrségen aki elmondta, hogy zajlott le a túszmentő akció. Itt bent tudták az igazat, csak a sajtónak lett másképp előadva a történet. Felhasználta a régi kapcsolatát, vagy kapcsolatait így már tudta kit keressen. – Lehet hogy igazad van, elrendelek egy belső nyomozást. – Mondta a főkapitány. – De akkor Sándor te is veszélyben vagy,kirendelek melléd valakit, sőt nem valakit Tibort kapod meg. – Erre nincs szükség, István tudok magamra vigyázni.  – Ragaszkodok hozzá, Tibor mostantól árnyékként követed Sándort és vigyázol rá. – Értettem,megyek a kocsiért. – Mondta a főhadnagy. A vadász hiába szabadkozott Palkovics nem engedett, még elmondta, hogy nagy erőkkel fogja a franciát kerestetni, minden rendőr megkapja a személyleírását. A vadász és Palkovics elköszöntek egymástól, a kísérő lement Sándorral a kapuhoz ahol már várta a főhadnagy,most egy fehér Ford gépkocsival. – Menjünk hozzám. – Mondta a vadász, és elhelyezkedett az ülésen. Tibor mivel tudta az utat, csak vezetett, nem szolt a vadászhoz aki csak maga elé meredt, mintha figyelné a forgalmat de igazából belül mardosta a bűntudat, hiszen ő volt aki Rubent belevitte az akcióba. Ha nem kéri a segítségét még mindig élne. Vagy ez volt a sorsa? Ez már sohasem derül ki, gondolta. Hirtelen telefoncsörgés rázta fel a letargiából. Ez Zoltán lesz ugyan mit akarhat, nem volt kedve senkivel sem beszélni, de aztán mégiscsak felvette. – Szervusz Zoltán hogy vagy? –  Kérdezte, de nem a vadőr válaszolt hanem egy rekedt mély hangú ember aki nem jól beszélte a nyelvet. – Zoltán lenni nem jó, és család is fél, – Mondta a hang. – Tudod te én ki lenni?. – A vadász hirtelen összeszedte magát,és hidegen válaszolt. – Igen tudom. – Akkor jó én várni téged itt a házban, de te jönni magad nem szólni senkihez ha nem akarni sok halál érteni? – Igen. – Letette a telefont és a gondolatok vészesen cikáztak a fejében. Nyugalom hideg fej kell most, végig kell gondolnom hogy mit tegyek.  A főhadnagy megszólalt a kocsiban. –  Rossz híreket kapott?  – Kérdezte. – Á Nem de miért kérdezed Tibor? – Olyan rövid kimért válaszokat adott. – Á  dehogy az ügyvédem hívott, mondott egy két hírt, de nem érdekes. –  Értem, szorgalmas ügyvéd lehet ha még karácsonykor is dolgozik. – mondta a főhadnagy. Közben a házhoz értek, Tibor leparkolt és bementek. – Gyere helyezd magad kényelembe vannak itt újságok vagy tévézhetsz, én egy kicsit felfrissítem magam, aztán összeütök valami kaját. – mondta a vadász. A főhadnagy megfogadta a tanácsot, leült a fotelbe és elvett az asztalról egy újságot. Elég fáradt volt, előző  este óta szolgálatban volt és már meg is éhezett, jól jön majd az étel gondolta. A vadász letette telefonját az asztalra, kiment a fürdőbe megnyitotta a zuhanyt utána átment a gardrób szobába elhúzta a polcot, mögötte volt a széf a falban kinyitotta kivett két pisztolyt és lőszert hozzá, majd halkan lement a hátsó kijáraton a garázsba. A szerszámos láda alján volt az autó pótkulcsa, kinyitotta a garázsajtót, ami még mindig nyikorgott de már indította is az autót és nagy gázzal kifordulva elhajtott. A főhadnagy a garázsajtó nyikorgására lett figyelmes, odalépett az ablakhoz és azt még látta ahogy a vadász nagy sebességgel elszáguld az utcából. Egyből hívta a vadászt de a telefon az asztalon csörgött, benézett a fürdőbe a zuhany még mindig ment, a garázslejáró ajtajára egy cetli volt tűzve, rajta ez állt. Sajnálom Tibor ezt egyedül kell megtennem. Egyből hívta a főkapitányt. Palkovics beleszólt. – egy pillanat tárgyalok,mindjárt visszahívlak. – Ne tegye le főnök baj van. – kiáltott a telefonba a főhadnagy. – Mi van mond gyorsan. –  Sándor lelépett valahova az autójával. – Mond el hogy történt. –  Amikor hazafelé jöttünk valaki felhívta és Sándor nagyon kimérten beszélt vele .Rákérdeztem azt mondta hogy az ügyvédje volt, de más lehetett. A házban leültetett azt mondta, hogy lezuhanyozik, de lement a garázsba és az autójával elviharzott. A garázsajtóra egy cetlit ragasztott, az volt ráírva, ezt egyedül kell megtennem. –  Értem Tibor azonnal lekérem a mobilja adatait, hogy lássuk merre jár. – Főnök ez nem fog menni a mobilja itt van az asztalon. – A szentségit ezt jól kitalálta. Akkor kiadok körözést az autóra, próbáld meg te is keresni. – A vadász kiért a városból nem volt nagy forgalom de nem akart száguldozni, nehogy felhívja magára a figyelmet, biztos volt benne hogy Palkovics már körözteti. Azon gondolkozott hogyan fogja megoldani a helyzetet. Az biztos hogy Zoltánt és családját nem érheti bántódás. A saját életét sohasem féltette, eddig még sikerült magát megvédenie. Elment a benzinkút mellett látta, hogy bent állt egy rendőrautó, egy rendőr ült benne és figyelte a forgalmat. A másik biztosan bent vásárolt gondolta. Figyelte a kocsi óráját egy perc múlva szirénahangot hallott. Lehet hogy kiszúrták, gondolta. A,kanyar után volt egy út be az erdőbe,behajtott és megállt. A szirénát egyre közelebbről hallotta, és később már tőle távolodott. Rendben elmentek. Elővette a két pisztolyt,betárazta őket, az egyiket az övébe dugta a másikat a baloldali ajtó rekeszébe helyezte, aztán kifordult az erdőből az útra. Még két kilométer a falu, és ott már nem fogok találkozni rendőrrel. Nemsokára elérte Zoltán házát, bekanyarodott az udvarba. Már állt bent egy idegen autó. Megállt kiszállt az ajtóban levő pisztolyt a bal kezébe vette, és a kabátján lehúzta a cipzárt. Körülnézett ,csend volt csak a komondor vinnyogott, be volt zárva a baromfi udvarba. A francia parancsolhatott rá Zoltánra hogy zárja el, gondolta. Megállt az udvaron a háztól körülbelül harminc méterre  hogy jól látható legyen, az egyik ablaknál a függöny el volt kicsit húzva. – Itt vagyok Serpent. –  kiabálta, láthatod egyedül jöttem gyere ki, én kellek neked  várlak. – Nem mozdult semmi. –  Gyere játsszuk le ketten, megbosszulom Rubent. – Ordította. A bejárati ajtó lassan kinyílt, és a vadász először Zoltánt látta meg, hátrakötött kézzel jött ki, mögötte volt a francia pisztolyát a vadőr tarkójához tartva. Lejöttek az udvarra és megálltak. – Szóval te lenni az disznó aki beleköpni levesbe. Tönkretenni engem, majdnem meghalni ezért bosszút állni. Pisztoly dobd földre különben barát meghal. – Kiabálta a francia. Nézték egymást mindkettőnek izzott a szeme a gyűlölettől. – Mi lesz barát meghalni. – ordította. – Ledobom a pisztolyt hogyha Zoltánt visszaengeded a házba. – A vadász próbált időt húzni. – Mit képzeled  itt én diktálni, megölöm mindet ha nem engedelmeskedsz, én nem félni. – Rendben. – mondta a vadász, és lassan ledobta a pisztolyt. A francia felnevetett. –Én győzni és most végignéz barát halála. – és földre lökte Zoltánt. A komondor aki addig szűkölt meglátta, hogy a gazda bajba került, nekiugrott a drótkerítésnek, kiszakította és rohant a francia felé. Serpent megérezte a bajt oldalra fordult hogy a kutyát lelője, de a ravaszt már nem tudta elhúzni. A lövedék ami a vadász pisztolyából kirepült, átfúrta a homlokát és a másik oldalon a koponyacsontot kitörve megállt az ajtófélfában. A vadász még feszülten állt jobbkezében a pisztollyal amit az övéből kapott elő, várta hogy ellenfele mozduljon de a franciában már nem volt élet. Odafutott a vadőrhöz, felsegítette, miközben Borisz a gazda kezét nyalogatta. Kioldozta a vadőr kezét és nyugtatni kezdte. – Zoltán vége van vége van nyugodj meg. – A vadőr falfehér volt, hirtelen nem is tudta hol van, de aztán feleszmélt és befutott a házba a családhoz akik rémülten kucorogtak a szobában. A vadász fáradtan leült a lépcsőre, a kutya pedig bökdöste az orrával a kezét  hogy simogassa meg. – Hát ez szép volt Borisz ketten csak megvédtük a gazdát. – Miközben a kutya fejét simogatta nagy nyugalom szállta meg, és arra gondolt hogy most milyen jól esne egy szál cigaretta